GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három dologra szeretnék reflektálni azok közül, amelyekről Németh Zsolt az imént szólt.
Az első és talán általa leghangsúlyosabban előadott az egyházaknak az a kifogása, hogy elvi jelentőségű észrevételeiket nem méltányolta a kodifikátor, a kormány az előterjesztésben. Jobb, ha ezekről úgy beszélünk, hogy ismerjük a tartalmát. Ezek az észrevételek nem többet és nem kevesebbet kértek, mint hogy maradjon fenn az a finanszírozási rendszer, amely eddig működött, és e mellé vezessük be azokat a változtatásokat, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazódnak.
Úgy gondolom, hogy minden ilyen ügy, ez is, az egyház-finanszírozási törvénycsomag is kompromisszum. Kompromisszum, amelyben mindkét félnek a maga eredeti álláspontjából engednie kellett szükségképpen, hiszen másképp nem jöhetett volna létre a törvényjavaslat. De az, hogy az egyik fél változatlanul és minőségét meg sem változtatva fenntartja eredeti álláspontját, az nem kompromisszum, az ragaszkodás az alapállásponthoz, ami nem nagyon tenne lehetővé megállapodást annak kompromisszumos formájában.
A másik: ellentmondások a szentszéki megállapodással. Én egy ilyenről tudok a csomagban, ez is elvi. De ha arról beszél bárki itt a vita kapcsán, hogy ellentmondások vannak, nevezze néven azokat - én a felsőoktatási törvényben tudok ilyet -, és akkor azokról lehet beszélni! Az összes többi eddig nem volt megnevezve.
Végül a harmadik: a zsinat-presbiteriánus egyházak speciális problémája, amely teljesen érthető dolog, és amelyről képviselőtársam ékesszólóan beszélt. Amikor az ingatlan-visszaadási törvényt eddig végrehajtottuk - végrehajtotta az előző kormány és végrehajtottuk mi is annyira, amennyire anyagi erőnk engedte -, akkor nem maguk az egyházak jártak el a bizottságnál, hanem a püspökeiknek adtak meghatalmazást. A dolog működőképes akkor, amennyiben... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - befejezem a mondatot, elnök úr, és ezzel a kétpercest is - ...amenynyiben az egyházközségek megadják a zsinatnak azt a felhatalmazást, hogy megállapodást kössenek. Egy ilyen belső megállapodással a zsinat-presbiteriánus egyházak is el tudnak jutni oda, hogy a kormánnyal olyan megállapodást kössenek, amely hasonlatos ahhoz, amelyet a Katolikus Egyház kötött vele.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
