LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban mindenszentek ünnepén, hallottak napján sok millióan zarándokoltunk ki a temetőkbe halottainkhoz, szeretteinkhez.
(8.40)
Virágot vittünk, gyertyát gyújtottunk, mécsesek százezernyi fénye ragyogta be a temetőket. Halottak napján Szabolcsban, Borsodban jártam, és hazafelé, késő este szinte izzottak a temetők. Talán - és remélem, hogy így is történt - az erkölcsi megújulás igénye, szándéka izzott fel a temetőkben. Szüleinket, nagyszüleinket, barátainkat, rokonainkat gyászoltuk, emlékeztünk rájuk - méltó ünnepe volt az emlékezéseknek.
A sors dramaturgiája, a történelem nagy dramaturgiája, hogy ma, mindenszentek és halottak napja után a magyar történelem, de az évszázad mindenképpen egyik leggyászosabb napjára emlékezhetünk. November 4-e van. Ezen a napon, 1956. november 4-én a szovjet megszálló csapatok vérbe fojtották azt a szabadságküzdelmet, forradalmat, amelynek igénye ugyanúgy ott izzott az elmúlt évtizedekben, évszázadokban minden szabadságszerető ember bensejében.
Tankok tiporták el a forradalmat, a szabadságharcot. Az iszonyatos túlerővel szemben teljesen reménytelen volt vagy reménytelennek tűnt az ellenállás. A magyar történelem egyik leggyászosabb időszaka kezdődött: a megtorlás.
Nagyon méltatlan számokkal, statisztikákkal bizonyítani azt, hogy milyen méretű volt ez a megtorlás; az akasztások, a börtönök, a megaláztató vallatások, helyzetek százezreket nyomorítottak meg, és áldozata lett tulajdonképpen egy ország jóakarata, szabadságigénye, a megélhetésért vívott iszonyat hatalmas nagy küzdelme.
Azokban a napokban, a november 4-e előtti és az ezt elkövető napokban semlegességet akart az ország, semlegességért tüntetett, de a NATO-ban reménykedett, hiszen a Rákóczi-adó hullámhosszán például gyógyszert, kötszert és lőszert kért, s az ENSZ-csapatok vagy a NATO támogatását. Semlegességet akart az ország, de minden szabadságszerető, ezért az országért dolgozó ember pontosan tudja, hogy a semlegességhez, az ország függetlenségén túl szövetségesekre van szükség. S akkor, amikor NATO-népszavazásra készülünk, nem szabad elfelednünk, hogy jó szövetségeseket találunk a NATO tagországaiban; nem szabad elfelejtenünk azt, hogy így teljesedhet be 1956 forradalma, szabadságharca, szabadságküzdelme, és talán így nem lesz hiábavaló sok-sok tízezer, százezer ember áldozata.
A sors dramaturgiája, hogy tegnap szétvertek egy tüntetést teljesen fölöslegesen, zaklatták ezzel a közvéleményt. Teljesen fölöslegesen kerültünk olyan helyzetbe, amely helyzetben a rendőri túlerőnek a fitogtatása fölösleges volt. Úgy vélem, hogy áldozata a tegnapi napnak ugyanúgy Pongrácz Gergely, mint az a rendőr, akit arra kényszerítettek, hogy a gumibotját használja. 1989 óta nem volt erre példa, hogy fel kellett oszlatni egy tüntetést. A belügyi kormányzatnak kell végiggondolni azt... (Dr. Avarkeszi Dezső: Szégyen, amit műveltek!), hogy hasonló helyzetben engedélyezzen egy tüntetést, és el fogja viselni a főváros (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.), ha netán egy órára a forgalom lelassul, és lehetőséget enged annak, hogy megjelenjen a másság, megjelenjenek azok a gondolatok, amelyekkel lehet, hogy nem értünk egyet... (Zaj a bal oldalon.), de az életünket is adjuk azért, hogy megfogalmazódjon.
Köszönöm szépen. (Zaj. - Taps a jobb oldalon.)
