ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Nincs aszú még...
Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Rövid leszek, bár sok mindent lehetne mondani erről a törvényjavaslatról és helyzetről, ami a borágazatban előállt, mégis egy dologra szeretném koncentrálni a mondanivalómat, a borhamisítás kérdésére. Erről is beszéltek már többen, azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni a problémát.
Mindenki nagyon-nagyon várta ezt a törvényjavaslatot, azt mondták szakemberek és nem szakemberek, reménykedők, hívők és mindenki, aki azt gondolta, hogy a borhamisítás majd a jövőben visszaszorul, visszaszorítható, hogy ez a törvény, amin dolgozik az FM, meg fogja oldani a kérdést, tudniillik ebbe belekerülnek olyan passzusok, amelyek majd lehetetlenné, ellenőrizhetővé és büntethetővé teszik a borhamisítást.
Azonban el kell azt is mondani, hogy amit ez a javaslat tartalmaz, azok a gondolatok nagyrészt megfogalmazódtak már abban a törvényerejű rendeletben is, amely ma hatályos. Benne van az, hogy mustot és bort csak szőlőből lehet előállítani. Ehhez képest mindannyian tudjuk, hogy mi történik ma a borágazatban, elsősorban a kiskunsági borvidéken, de most már másutt is. Benne van az, hogy a szőlőt és a bort forgalomba hozni csak származási bizonyítvánnyal szabad. Ehhez képest a termelő jóformán azt sem tudja, hogy mi a származási bizonyítvány. Megfogalmazódik benne az, hogy a termőhelyre utaló megjelölést csak abban az esetben lehet használni, ha ott legalább 70 százalékban az illető borvidékről - községből, városból vagy termőhelyről - származó bort árusítanak. Nem működött a dolog, pedig ezt 1970-ben írták, nem beszélve arról, hogy a végrehajtási utasítás még sokkal bővebb ennél.
Arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy azzal, hogy ez a törvény hatályba lép majd, bármennyire is örülünk neki, és bármennyire is körültekintő vélhetően, nem biztos, hogy működni is fog.
(21.40)
Tudniillik minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Nagyon nagy kérdés, hogy ha ezt a törvényt megszavazzuk, ami nagyjából azokat a gondolatokat tartalmazza, mint a most hatályos, akkor vajon attól, hogy megszavaztuk, működni fog-e.
Vannak benne persze biztosítékok, létrejöttek a hegyközségek - igen. De vajon a hegyközségek működnek-e, jól működnek-e már? Alkalmasak-e arra, hogy azokat a feladatokat ellássák, amelyek rá vannak bízva ebben a bortörvényben? Alkalmasak lesznek-e a hegyközségek azokra a hatósági ellenőrzésekre, amelyekre szükség lesz a jövőben? Alkalmas lesz-e az OBI azokra az ellenőrzésekre, amelyeket ez a törvény megkövetel? Vajon a költségvetés fogja-e tartalmazni azokat a fejezeteket, amelyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy ezek a hatósági szervek működjenek, és valójában megkövetelhessék ennek a törvénynek a betartását?
Meg kell mondjam, meglehetősen szkeptikus vagyok, meglehetősen kételkedem pillanatnyilag. Ennek ellenére ezzel természetesen végképp nem azt akarom sugallni, hogy én ennek a törvénynek ne örülnék. Csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy van pár körülmény, amiről szintén gondoskodni kell. Mert leírni valamit egyszerűbb, mint ahhoz a pénzt is biztosítani, és a szervezetnek a működési lehetőséget is biztosítani.
Bács-Kiskun megyében nyolc OBI-ellenőr van. Vajon elegendő lesz-e az a nyolc fő? És vajon mennyivel lehet majd bővíteni ahhoz, hogy ezt az iszonyatos problémát, ami például Bács-Kiskun megyében a borhamisítás során előállt, vissza lehessen szorítani? Lesz-e erre lehetőség, hogy megfelelő számú ember legyen és megfelelő szakemberek kerüljenek oda? Ez az ellenőrzés kérdése.
A másik a jogkövetkezmények kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy a borhamisítás ugyan széles körben elterjedt, de a legnagyobb gondot nem a sok-sok kishamisító okozza - erre azért majd még visszatérek -, hanem azok a nagy, iparszerű hamisítók, akik hetente vagy hetente többször öt-tízezer hektoliter bort hamisítanak. Ez a tény, hogy a 1,5 millió hektoliterből a nagyobbik részt, nagyon nehezen megbecsülhető, de úgy gondolom, hogy legalább 1 millió hektolitert azok állítanak elő, akik csak néhányan vannak - és minden bizonnyal azért tehetik meg, mert nagyon jó kapcsolataik vannak -, ezek az emberek tulajdonképpen oda nyomják az összes kistermelőt, hogy ha élni akar, muszáj a többinek is hamisítani. Nagyon rossz ezt kimondani, de ez a valóság! Képzeljék el, hogy akkor, amikor 25 forintért vesznek egy kiló szőlőt, mit tegyen az a gazda, akinek van, mondjuk, egy hektár szőleje?! Mit tegyen? 25 forinttal nem fog tudni megélni és a családját eltartani! De hogyha tíz hektárja van, akkor sem fog tudni megélni! Bármennyire is akarna becsületes lenni, nem tud!
Tehát elsősorban azt a néhány embert kellene elkapni és valamit tenni, hogy ne csinálják tovább ezeket az üzleteket! Ehhez pedig az kell meggyőződésem szerint, az ellenőrzésen túl, hogy a dolognak legyenek jogkövetkezményei. Ez a törvénytervezet azt tartalmazza, hogy azt hiszem, 20 ezer forinttól 1 millió forintig büntethető. Tessék nekem megmondani, hogy az, aki hetente ötezer vagy tízezer hektoliter bort hamisít, annak mit számít 1 millió forint! Tudom, hogy van módosító javaslat már most is, megfogalmazódott, ami ezt a kérdést talán kezelni fogja. Figyelmébe ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák majd.
A jogkövetkezmény borzasztó fontos, bár az Igazságügyi Minisztérium sokszor azt mondja, hogy a dolgot megelőzni kell és nem büntetni. Valószínűleg van benne igazság, de azt is el kell mondani, hogy ma már megelőzni nem lehet, mert ma már folyik a dolog. Tehát nincs más út, mint hogy büntetni kell. És annál is inkább kell büntetni, mert nem elegendő azoknak az embereknek a szabálysértési szintű felelősségre vonása, akik egy egész régiót tesznek tönkre - néhányan, hangsúlyozom -, nem elegendő azoknak az embereknek a szabálysértési szintű felelősségre vonása, akik egy egész ország borgazdaságát teszik tönkre, a jó hírnevét teszik tönkre!
Igenis, meggyőződésem szerint ez büntető törvénykönyvi kategória kellene legyen, ami sajnos, elszállt, mert sajnos, nem volt mód ezt belevinni a büntető törvénykönyvbe, de nagyon remélem, hogy erre majd a jövőben megtaláljuk a lehetőséget akkor, amikor hivatkozni lehet erre az egyébként jó törvényjavaslatra, amelyben szerepel a borhamisítás fogalma, és ennélfogva az Igazságügyi Minisztérium majd nem tudja azt mondani, hogy ilyen fogalmat, hogy borhamisítás, nem ismer.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
