FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a nagyon szakmai törvényhez - illetve pontosabban mind a kettőhöz - nem szakértőként kívánok hozzászólni, mert ezt sem szakképzettségem, sem pedig gyakorlati tapasztalatom nem teszi lehetővé. Ellenben, mivel olyan térségnek vagyok az országgyűlési képviselője, amelyet nagyon érint ez a két törvény, úgy érzem, hogy tolmácsolnom kell azokat az észrevételeket és felvetéseket, amelyeket az ott élő emberek, az ott élő gazdálkodók, szakértők adtak a számba, hogy itt tolmácsoljam az Országgyűlésnek.
A Tiszazugról van szó, amelynek tíz településén nagy hagyományra tekint vissza a szőlőtermelés és a borelőállítás. Ezek a települések ma is folytatják ezt a tevékenységüket, és a jövőben is folytatni kívánják. Annál is inkább folytatniuk is kell ezt a tevékenységet, mert ennek a minden szempontból hátrányos helyzetű kis térségnek talán a szőlőtermelés és a borelőállítás lehet az egyik kitörési pontja.
A törvénytervezetből nem feltétlenül az derül ki, hogy az ilyen kisebb térségek, amelyeknek nincs nagy történelmi hagyománya, képesek majd kiugró teljesítményeket elérni a jövőben, ám több szakértő, pályázat keretében, maga a Földművelésügyi Minisztérium szakemberei is azt állapították meg, hogy a tiszazugi kistérség számára az egyik fontos kitörési pont lehet a szőlőtermelés és a borelőállítás. Azért lehetséges ez, mert ebben a mezőgazdasági körzetben a földterületek méretéhez képest csak ez az intenzív gazdálkodási mód biztosíthatja a családok számára a megélhetést, vagy pedig azt, hogy jövedelmüket ilyen téren is kiegészíthessék.
Az észrevételek begyűjtése érdekében egyik szervezője voltam egy olyan rendezvénynek, ahol az érintett térség polgármesterei, hegyközségi elnökei, gazdálkodói - beleértve a feldolgozó cégeket és a termelőket is - vettek részt, illetve neves szakemberek a különböző bortermő vidékekről, illetve országos szintről és országgyűlési képviselők. A megbeszélés résztvevői alapvetően pozitívan fogadták a törvény tervezetét, pontosabban mind a két törvényét. Megállapítható volt, hogy aktuálisnak tartják a szabályozást a bortörvény esetében és a módosítást a hegyközségi törvény esetében.
A törvény olyan kérdéseket feszeget, amely rendkívül érinti az itt élőket. Értékesítési problémáik vannak, amelyek részben visszavezethetők az eladatlan készletekre, illetve a hamisításokra, feszítőnek tartják a hegyközségek pénzügyi helyzetét, jogállását, beleértve a kamarai tagság vitatott kérdését is, és várakozással, nem egy esetben aggodalommal tekintenek az európai uniós csatlakozásra is, hogy az miként fogja őket érinteni.
(21.50)
A törvény pozitív választ ad legtöbb kérdésükre, és a megoldások többségével is egyet tudnak érteni. A megbeszélésen gyakorlatilag négy kérdéskörben bontakozott ki komoly vita: az egyik arra irányult, hogy célszerű-e a Tiszazugot önálló borvidékként megjeleníteni; a másik arra, hogy van-e értelme a házikerti szőlőterület 1500 négyzetméterről 500 négyzetméterre való lecsökkentésének; a harmadik arról, hogy elegendőek-e a szankciók a borhamisítás és az illegális forgalmazás csökkentésére; a negyedik fő kérdés pedig az volt, hogy biztosított-e a hegyközségek működésének feltétele. Az első kérdésről egy kicsit hosszabban, a többiről rövidebben kívánok szólni.
A Tiszazug települései közül jelenleg hét bortermőhelyi besorolást kapott a korábbi időszakban, és a törvénytervezet első változata is ezt rögzítette. Mindannyiunk nagy örömére szolgált, hogy az Országgyűlés elé benyújtott tervezet már nem bortermőhelyként rögzíti a Tiszazug településeit, hanem borvidéki besorolást ad számukra. A borvidéki besorolást azonban nem önállóan biztosítja, hanem a kiskunsági borvidék tiszamenti körzeteként ad erre lehetőséget. Ez nagy előrelépés, de a Tiszazug települései a korábbi elemzések és tanulmányok alapján már korábban is kifejtették, hogy nagyon fontosnak tartanák, ha önállóan tudnának megjelenni. Ez esetben ez a borvidéki önálló besorolást jelentené számukra. Így tehát nem arról van szó, hogy evés közben jön meg az étvágy, és most a pozitív változások után még további eredményeket akarnak elérni, hanem arról a folyamatról, hogy nagyon fontosnak tartják az itt élők, hogy még hangsúlyozottabban meg tudjanak jelenni, akár önálló borvidéki besorolással is.
Bizonyára a témához való hozzáállás egészen más, ha a térség szakemberei, gazdálkodói véleményét nézzük, illetve országos szinten egészen más a megközelítés. A tiszazugi emberek szemszögéből nézve bizonyára nagyon fontos és talán méltányolható is az önálló besorolás lehetősége. Az itt élők élete szempontjából döntő a korszerű szőlőtermesztés és borelőállítás megteremtése. Munkahelyeket jelenthet ez számukra, és hangsúlyozhatják azt az önálló borvidéki besorolással, hogy ők nem valamilyen egységnek a részei, hanem önállóan jelenthetnek majd meg.
A borvidék fogalmát nézve a Tiszazug besorolható önálló borvidékként, a legtöbb előírásnak véleményünk szerint megfelel; kétezer hektáros területe jóval nagyobb, mint ma is meglévő több borvidékünké. Talán a "sajátos jellegű borokat termel" bekezdés lehet kritikus, mert valóban megoldandó a nagyobb volumenű helyi felvásárlás és feldolgozás, például a palackozás. Megteremthető-e ez az állapot borvidéki körzetként? Elvileg igen. Elegendő lenne-e, ha a feltételek megteremtése után jelentkeznének önálló borvidéki megjelölésért? Elvileg mondhatjuk, hogy igen. Csakhogy a jövőt tekintve nagyon sok a kérdőjel: lesz-e elegendő tőke mindezen feltételek megvalósítására? Milyen korlátokat jelent a jövőre nézve az EU-csatlakozás? És mikor lehet jelentkezni e törvény módosításával?
Az önálló borvidéki besorolás hatalmas húzóerőt jelenthetne a térség számára, és felhívná a figyelmet a külvilág számára is, mert meggyőződésünk, hogy ez a térség csak akkor tud ezen a téren fejlődni, ha nemcsak belül akarják ezt, hanem a külső tőke is meg fog ebben a térségben jelenni. Tudom, hogy ez az észrevételem nagyon kedvezőtlen is lehet, hiszen nem célszerű a borvidéki körnek széles körben való kiterjesztése. De figyelembe véve ennek a térségnek a helyzetét, nem gondolnám, hogy egy katasztrofális lépés lenne, ha ilyen és talán még ehhez hasonló egy-két ilyen igény kielégítésre találna. Kérem, hogy akik majd döntést hoznak ebben a kérdésben bizottsági szinteken is és majd talán az Országgyűlésben is, gondolják át ezeket a lehetőségeket.
Azt minimális célkitűzésnek tartjuk, hogy ha nem is sikerül az önálló borvidékként megjelenni, akkor a borvidéki körzetnél is pontosítani kell az ottlévő települések nevét, pontosabban újabb településeket kell bevenni a listába, így például Szelevényt, Tiszaföldvárt és Tiszainokát.
A másik kérdésre térnék át, annak az összegzését mondanám. Nem tartjuk célszerűnek a házikerti szőlőterület 500 négyzetméterre való csökkentését. Az érveket szépen sorba venném, részben elhangzott már az általános vitában több is, és én is szeretném ezt még egy-két észrevétellel gazdagítani. Meggyőződésünk szerint az átsorolás feszültséget keltene. Mindössze két év telt el azóta, hogy 1500 négyzetméterben lett meghatározva a házikerti szőlő területe. Nem tartjuk indokoltnak, hogy két év után egyharmadra legyen ez mérsékelve. Meggyőződésünk szerint ez feszültségeket fog majd indukálni a különböző térségekben, és még azt is nehezen tudták lekezelni a hegyközségek, hogy 1500 négyzetméter felett már be kell jelentkezni. Most 500 négyzetméternél bizonyára még nagyon sok gondjuk lenne.
Sok munkát jelent ez majd a hegyközségek számára is. Nem tudok ugyan felmérésekről, de elképzelhető, hogy a hegyközségi tagok száma egyes területeken akár meg is duplázódhat az 500 négyzetméteres korlátot figyelembe véve. Amennyiben az 500 négyzetméter körüli területeknek is be kell jelentkezniük, akkor nagy teher számukra a hegyközségi díj is, hiszen 100-300 kilogramm szőlő leadásához is hegyközségi tagdíjat kellene fizetniük. Ki lehet számolni, hogy ilyen esetben a szőlő eladásából befolyó árbevétel is alig fedezné ezeket a tagdíjakat.
A másik ellenérv, hogy aki be akar lépni a hegyközségbe, az gyakorlatilag - mert értékesíteni akarja a tevékenységét - ilyen szigorú előírás ellenére is megteheti, választhatja a gazdálkodó, hogy belép a hegyközségbe. Egyes esetekben ez számára kötelező is, például a hegyközségi törvény mostani módosítása előírja, hogy akinek a házikertje mellett más településen árutermő szőlője van, annak egyenesen mind a két területen be kell lépnie a hegyközségbe.
A legutolsó érv pedig az, hogy úgy érezzük, az EU-csatlakozásnak nagyon fontos érve lehet a szőlőtermő terület növelése ilyen szempontból, amit az 1500 négyzetméterről 500 négyzetméterre való csökkentés jelenthet, de meggyőződésünk szerint - bár a pontos részleteket nem ismerem - nem szükséges ahhoz házikerti szőlővé minősíteni ilyen területeket, illetve hegyközségbe beléptetni, hogy pontos felmérést lehessen készíteni Magyarország szőlőtermő területeiről. Ez korábban gyümölcsfák esetében megtörténhetett, és azt sem tartom kizártnak, hogy akár olyan felmérés készüljön, amely az országban a szőlőtőkék számát is tartalmazza. Nem feltétlenül szükséges ehhez ilyen szankciókat életbe léptetni.
Nagyon fontosnak tartjuk ezért e fejezetnek a módosítását, és a korábbi elképzeléshez is kapcsolódva Jauernik István képviselőtársammal módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyben minimumkövetelményként tartjuk, hogy a két törvénytervezetben - tehát a bortörvényben és a hegyközségi törvény tervezetében - a házikerti szőlő fogalmát azonos tartalommal próbáljuk megfogalmazni, mert ez jelenleg nem így van.
(22.00)
Továbbá két megoldási lehetőséget tudunk elképzelni: vagy egy mérsékeltebb terület-előírást, tehát például 1000 négyzetmétert, vagy pedig a hegyközségek számára adnánk lehetőséget, hogy 1500 négyzetméter és 500 négyzetméter között a helyi sajátosságokat figyelembe véve határozzák meg ezeket a területeket.
Harmadikként azzal foglalkoznék, hogy elegendők-e azok a szankciók, amelyek a törvénytervezetekben benne vannak. Több képviselőtársam elmondta, hogy ezeknek a megvalósítása rendkívül nehéz lesz, és iszonyú terheket fog ez majd róni a gazdálkodókra. Néhány képviselőtársam pedig elmondja, hogy ezek nem elégségesek. Nehéz itt igazságot tenni.
Úgy érzem, illetve a beszélgetésen elhangzottakból is erre következtettem, hogy látszólag elegendők ezek a szankciók. Meggyőződésem ugyanis, hogy a borhamisítást csak mederben lehet tartani, elkerülni azt nem lehet. Több ezer éve folytatnak hamisításokat. Egy gondolatot emelnék ki: egy Plinius Secundus nevű gondolkodó például kétezer évvel ezelőtt leírta a lőre fogalmát, amely - határozottan merem mondani - van olyan pontos, mint ahogy ez a törvény fogalmazza. Ráadásul ismerteti, hogyan lehet bort készíteni szalmából - a műtrágyát még nyilvánvalóan nem tudta elmondani -, és még több érdekes tippje is van erre a kérdésre. Így tehát nem valószínű, hogy most teljes egészében korlátozni tudnánk a borhamisítást, azt csak mederbe lehetne terelni.
Jónak tartjuk a származási bizonyítványok rendszerét, az ideiglenes bezárás elrendelését, a működési engedély visszavonásának lehetőségét, a minőségvédelmi bírság alkalmazását. Meg vagyunk győződve arról, hogy korábban is lehetett volna nagy erők bevonásával eredményt elérni, mert úgy gondoljuk, hogy a ma is meglévő zugkimérések felszámolásához nem kell feltétlenül származási bizonyítvány. Ezek az egységek nem azért tudnak működni, mert van származási bizonyítványuk vagy ennek meg tudnak felelni, hanem egyáltalán a működésük alapjait nem kérdőjelezi meg jelenleg senki.
Végül utolsóként a hegyközségi vezetők segélykiáltását tolmácsolnám. Sok lelkes, elhivatott ember megalapozta a hegyközségi rendszert, amit korábban törvényként megfogalmaztunk. Ezek az emberek most is készek többet vállalni. Kiadják majd a származási bizonyítványokat, többletadminisztrációt fognak vállalni - ha például 1500 négyzetméternél lentebb, mondjuk, 500 négyzetméterre sikerül szorítani a szőlőkerti méretet -, ellenőrizni fognak, tanácsot fognak adni, és kötelezettséget vállalnak mindenért. És úgy érzem, hogy lakókörnyezetükben mindennek fejében vállalni fogják majd a népszerűtlenséget is.
Biztosítani kellene azonban működésük feltételét. A költségvetés ezen a téren rendkívül szűken fogalmaz, hiszen 60 millió forintot tesz lehetővé a működési feltételek javítására. Meggyőződésem, hogy amennyiben érvényt akarunk szerezni azoknak a helyes gondolatoknak, amelyek egyébként a bortörvényben, illetve a hegyközségi törvény módosításában vannak, akkor anyagi forrásokat is biztosítanunk kell a működésükhöz - egyébként ez nem lehetséges. Magam is azon leszek, hogy a költségvetési törvény módosításában - akár a mostani kereteken belül is - próbáljunk végrehajtani olyan átcsoportosításokat, amelyek működésük feltételeit javítani fogják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
