POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A NATO-csatlakozás fontosságáról, a NATO lehetséges közép-kelet-európai szerepvállalásának jövőbeni súlyáról elég sok szó esett ebben a Házban. Ma, október végén, nem ennek a fontosságát kell nekünk ecsetelni. Valamennyien tudjuk azt, hogy a NATO-meghívás egy olyan lehetőséget jelent ennek az országnak, amilyen lehetőséggel ötvenévente, évszázadonta egyszer ha találkozik egy boldogabb ország. Valamennyien tudjuk azt, hogy a három, csatlakozásra felkért ország nemcsak gazdasági eredményeiért, nemcsak a jogállami intézményrendszer kiépítésében tanúsított előrehaladásáért kapta ezt a megtisztelő felkérést, hanem valóban ott van a magyar felkérésben '56 visszfénye, valóban ott van a '68-as tavasz, és valóban ott van a lengyel Szolidaritás kelet-európai földindulást elindító, az illegalitást is vállaló hősies tevékenysége.
Illő ezekre a szép és valóban lelket melengető történelmi párhuzamokra emlékeztetni, amikor a NATO-csatlakozásról beszélünk. Illő Magyarország következő évtizedeiről, ha nem évszázadairól beszélni, még ha olyan formában is, hogy az ember az elkeseredett Ady Endrét idézi, aki kompországról beszélt, mely kétségesen hánykódik keletről nyugatra, de szívesebben vissza - tette hozzá Ady Endre. Illő lenne, jó lenne - vágyainkban ez él -, hogy ezt az országot egyszer s mindenkorra lehorgonyozzuk Nyugat-Európa boldogabb partjainál.
Azonban a mai hozzászólás nem ezen tiszteletkörök, nem ezen emelkedett történelmi eszmefuttatások ideje. Nem érzem megtisztelőnek azt, hogy ma itt a NATO-csatlakozásról szóló határozati javaslat, illetve a népszavazásról szóló határozati javaslat kapcsán szólhatok. Nincs ebben semmi megtisztelő, hiszen az, hogy ma itt kell állnunk, és ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, az szégyen - e magyar parlament szégyene! Hiszen lassan 2,5-3 hónapja mindenki által ismert ez a közös elhatározás, hogy a NATO-ügyben legyen népszavazás. Ismert, és ma már elfogadott az az elhatározás is, hogy NATO-ügyben ne csak véleményformáló, hanem ügydöntő népszavazás legyen. Ismert, és mindenki által tudott az a tény is, hogy a kormány szeptember hónap során egy álkérdéssel megelőzte úgymond a polgárok kérdését, valójában az alkotmányosságot előzte meg, és a polgárokat hátba támadta. Harminc napot fecséreltünk el egy ilyen kérdés vitatásával!
Sajnálatos módon nem igaz az az állítás, hogy erre csak október 13-án hívták fel az alkotmánybírók a tisztelt kormány és a tisztelt kormánypártok figyelmét, hiszen számtalan szakértő, számtalan alkotmányjogász és számos esetben az ellenzék képviselői is ebben a Házban, ebben a teremben felhívták a figyelmet arra, hogy amit a kormány ez ügyben művel, azt tekintheti ügyes húzásnak, huszáros eljárásnak, hogy beelőz egy népi kezdeményezést, egy polgárok által nagy tömegben támogatott kezdeményezést. De ha ezt szigorúbban megnézzük, nem más, mint meghazudtolása az alkotmány szellemének és betűjének egyaránt. Aki ma időhiányról beszél, az magára vessen, mert harminc napot lopott el a kormány e vita idejéből.
(16.00)
Szomorú az, hogy ma, október végén ezzel a kérdéssel - még mindig ezzel a kérdéssel - kell a tisztelt Háznak foglalkoznia. Nem a büszkeség dagasztja tehát a kebleinket, hanem az, hogy az önök figyelmét minden formában igyekeztünk felhívni ennek a kérdésnek az elkerülendő voltára, még olyan formában is, hogy elhagytuk a Ház üléstermét, tiltakozásul kivonultunk, mert nem vehettünk részt egy olyan ülésen, amelyik véleményünk szerint az alkotmányosságot nem tartja tiszteletben. És bárcsak ne lett volna igazunk, mert az Alkotmánybíróság döntése alátámasztotta az érveinket. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem igaz! Csak így tovább!)
Módosítani kell az október 7-én született országgyűlési határozati javaslatot. Ennek a szükségessége mindenki előtt nyilvánvaló, Sok ok miatt kell módosítani. Egyrészt, amit államtitkár úr is kifejtett, hogy november 16-án, november hónap során lehessen sikeres, alkotmányos keretek között folyó népszavazást tartani a NATO ügyéről is. Ebben tehát egyetértünk - ebben nincs vita közöttünk. Éppen ezért, ebből a meggyőződésből szavazta meg az ellenzék számos frakciója ennek a határozati javaslatnak a sürgős tárgyalásban való vitatását.
Egyetértünk azzal, közös cél legyen az, hogy novemberben sikeres népszavazás legyen, az államtitkár úr által ismertetett eljárásrend miatt. Azonban november 16-át nem kellene fétisként kezelnünk, hiszen valamennyiünk előtt ismert ma már az a tény, hogy november 16-án vagy november 17-én nem történik aláírási ceremónia, nem hívják meg a külügyminisztereket, nem kell Madridba látogatnia egyetlen egy kormányfőnek sem; nem történik semmi más november 17-én, mint az, hogy néhány adminisztrátor egy borítékba tesz egy levelet, és feladja. A szokásoknak megfelelően négy héttel korábban illik feladni ezt a levelet: nem kettővel, nem hárommal, hanem négy héttel. Ez egy kialakult szokás, amit mi elfogadtunk abban a tudatban, hogy ezt az időpontot tartani tudjuk. De nem történik semmilyen tragédia akkor, hogyha a levél útja a brüsszeli diplomatákhoz, a NATO-csatlakozás ügyében véleményt formáló politikusokhoz nem négy hetet vesz igénybe, csak három és fél hetet vagy ne adj' Isten, három hetet. Tehát az, aki fétisként kezeli a november 16-i dátumot, leplezi a valóság egy részét, hogy itt egy szokásjogban kialakult eljárásrendről van szó, és semmiféle merev határidőkről nincs szó. Éppen ezért, azt gondolom, az ellenzék frakcióinak az a javaslata, hogy még novemberben történjen meg a népszavazás, akceptálható és elfogadható lehetett volna a kormánypártok részéről is.
Mi az, amiben vita van közöttünk? Hiszen a NATO ügyében látható módon nincsen. Mi az, amiben mégis van nézeteltérés? Az mindenki előtt ismert, hogy a földkérdésben a kormány beterjesztett egy törvénymódosítást, éppen ezért elindult egy akció, éppen ezért elindult, ha úgy tetszik, egy polgári kezdeményezés, aláírások gyűltek össze. Több mint 200 ezer aláírás hitelesíttetett, több mint 330 ezer aláírás összegyűjtetett és ezt senkinek nincs módja figyelmen kívül hagyni, sem a kormánypártoknak, sem az ellenzéki pártoknak. Sajnálatos módon ezért nem volt abban a helyzetben egyetlenegy ellenzéki frakció sem, hogy Horn Gyulának arra a javaslatára igent mondjon - még ha az azt is jelentette volna, hogy az ellenzék néhány napig triumfálhatott volna, győzelmet aratott volna -, mert visszavonta volna a kormány a földtörvénynek azt a módosítását, amely közvetve ugyan, de lehetővé teszi a külföldiek földtulajdonszerzését.
Nekünk ezzel a talmi győzelemmel szemben fontosabb volt az a meggyőződésünk, amit egyértelműen látnunk kellett az Alkotmánybíróság döntésében, hogy sem a kormánypártok, sem az ellenzéki pártok nem sáfárkodhatnak a 200 ezer polgár aláírásával nem tehetjük meg, nem mondhatunk le erről a népszavazásról. Ennek a földkérdésben folytatott népszavazásnak meg kell történnie, ezt sem ellenzéki, sem kormánypárti alku nem akadályozhatja meg. Ez az, ami egyértelmű és világos az Alkotmánybíróság döntése után.
Miben van tehát közöttünk vita? Abban, hogy véleményünk szerint a kormánypártok igyekeznek lehetetlenné tenni a földkérdés népszavazásra bocsátását, ennek érdekében eddig semmilyen eszköztől nem hátráltak meg, még azoktól az eszközöktől sem, amelyek a NATO-népszavazás időben való megtartását kockáztatták volna. Ma már nem a nyílt alkotmányellenes ügyrendi praktikákhoz folyamodnak, hanem úgymond az időhúzás eszközéhez.
Miben állt az ellenzék javaslata egy héttel ezelőtt? Nem másban, mint abban, hogy azt a döntést, amit előbb vagy utóbb úgy is meg kell hoznia ennek a Háznak, hozzuk meg most, hogy tiszta vizet önthessünk a pohárba most. Hiszen miről is szól a népszavazásról szóló törvény? Arról, hogy a beterjesztéstől, az aláírások beadásától számított 2 hónapon belül a parlamentnek döntenie kell a polgárok által kezdeményezett népszavazás kiírásáról. Szeptember 16-án Gál Zoltán dolgozószobájában több százezer aláírást adtak át; szeptember 16-ától számítva a 2 hónap november 16-án jár le. November 16-a - mindenki által ismert - vasárnapra esik. Előtte, ha be akarjuk tartani ezt, november 11-én, kedden dönthet a Ház utolsó pillanatban a népszavazás kiírásáról.
Ha megnézzük a kormány most előttünk lévő javaslatát, és végigszámoljuk ennek az ügyrendi menetét, azt látjuk, hogy ez a javaslat november 11-én érik be végszavazásra. Ugyanezen a napon, november 11-én fog dönteni ugyanez a Ház, ugyanebben a teremben, ugyanezekkel a képviselőkkel egy másik javaslatról, a polgárok által támogatott földkérdés feltételéről. A kérdés tehát az: milyen józan, megfontolható érv szól amellett, hogy ezt a két szavazást ne egy napon tartsuk meg? Hiszen véleményünk szerint ez alkotmányos, ez az, ami megfelel a demokratikus eljárásrendnek, és nem utolsósorban ez az, amivel közel 2 milliárd forintot meg lehet spórolni.
Ma éjszaka is, holnap is, holnapután is folyik a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének a vitája: húszezer, kétszázezer, kétszázmillió forintokról folyik az éles vita. Ez a Ház soha ilyen könnyen nem spórolt volna meg a Magyar Köztársaság polgárainak kétmilliárd forintot. Kétmilliárd forintból ötszáz polgári lakást lehet felépíteni ebben az országban; kétmilliárd forintból ki lehet fizetni a NATO-csatlakozás tagdíját egy évre előre; kétmilliárd forintért zálogosította el Bokros Lajos az egyetemisták jövőjét egy jó időre, hiszen ennyi volt a tandíjbevételből, a tandíj bevezetéséből remélt bevétel Bokros Lajos idején. Kétmilliárd forint nem kevés pénzt ahhoz, hogy megfontoljuk azt az ügyrendi javaslatot, hogy most szavazzunk négyötöddel, Házszabálytól történő eltéréssel a NATO-csatlakozásról, öntsünk végre tiszta vizet a pohárba, ne csak négy nap, hanem legalább egy hónap álljon a NATO melletti kampányra a parlamenti pártok számára; és döntsünk abban is, hogy az Alkotmánybíróság végre hagyja abba az időhúzó taktikát.
Ha valóban vannak alkotmányos aggályai a kormánypárti képviselőknek, akkor azt végre fogalmazzák meg nyíltan, szavazzanak, és hozzák abba a helyzetbe a tisztelt Házat, hogy maga is dönthessen; hozzák abba a helyzetbe az ellenzéki frakciókat, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak a polgárok kérdésének a megvédése érdekében. Mondjanak végre hideget vagy meleget, feketét vagy fehéret! De az, hogy továbbra is lebegtetik, nem foglalnak egyértelműen állást, s ezáltal megfosztanak bennünket attól a lehetőségtől, hogy az Alkotmánybíróságtól kérjük a polgárok kérdésének a védelmét, ez szerintem tarthatatlan, rossz fényt vet magukra a kormánypártokra, rossz fényt vet az ügy egészére.
Éppen ezért nyújtotta be a mai nappal a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum azt a módosító javaslatát, amely továbbra is lehetőséget nyújt a kormánypártoknak egy józan és takarékos megoldás kialakítására, arra a megoldásra, hogy november 16-án két kérdésben foglalhassanak állást a polgárok: az egyik a NATO ügye, a másik pedig a földkérdés. Kérem majd, hogy a végszavazásnál, a módosító javaslatok szavazásánál az ellenzéki frakciók eme módosító javaslatát is támogassák.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
