KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az 1996. évi I. törvény, közismertebb nevén a médiatörvény 62. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, valamint a Duna Televíziót működtető Hungária Televízió Közalapítványok kuratóriumai évente beszámolnak az Országgyűlésnek a felügyeletük alá tartozó közszolgálati intézmények működéséről.
Előírja a törvény azt is, hogy a kuratóriumok beszámolóját az ellenőrző testületek véleményével együtt kell az Országgyűlés elé terjeszteni. A Magyar Televízió kuratóriumának, valamint a kuratórium ellenőrző testületének beszámolóját az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága még a tavaszi időszakban több alkalommal is tárgyalta és értékelte, miként erről Kovács András az imént is szólott.
(19.50)
Az írásos beszámolókból és a szóbeli kiegészítésekből rendkívül bonyolult és ellentmondásos helyzet tárult elénk. A teljesség igénye nélkül csupán vázlatszerűen jelezném a Magyar Televízió működésével kapcsolatos megállapítások jellemző mozzanatait, a működés eredményeit és hiányosságait. Egyfelől megállapítható, hogy a Magyar Televízió kuratóriuma törvényben rögzített feladatainak jelentős részét teljesítette. Elkezdődött a Magyar Televízió szervezeti átalakítása. Ennek érdekében a médiatörvény 66. §-ának előírásai szerint létrejött a Magyar Televízió Részvénytársaság, megtörtént a pályázatok kiírása, az rt. elnökének megválasztása, az alelnökök jóváhagyása, a könyvvizsgáló kinevezése, az rt. felügyelőbizottságának létrehozása és a többi.
Jelentős lépések történtek a gazdálkodás és az archiválás rendjének kialakítása érdekében. A kuratórium következetesen védelmezte, és erejéhez mérten biztosította az MTV Rt. függetlenségét. Elismerésre méltó eredményként értékelhetjük azt is, hogy az átalakulás megrázkódtatásai ellenére az intézmény folyamatosan működött. Ez a tény az MTV Rt. vezetése, az MTV-ben dolgozó szakemberek, valamint a kuratórium közös felelősségét jelzi, és azt bizonyítja, hogy a törvény szellemében az érintett szereplők között érdemi együttműködés alakulhat ki.
A felsorolt megállapítások akár örvendetesnek is nevezhetők. A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának beszámolója ugyanakkor tárgyilagosan beszámol a késlekedésekről és a mulasztásokról is. Idézem: "Az MTV műsora nagyjából olyan, mint egy közszolgálati feladatokat is ellátó kereskedelmi adóé" - állapítja meg a kuratórium beszámolójában.
Továbbá idézem: "Az MTV Rt. valószínűleg legfontosabb alapokmánya a közszolgálati műsor-szolgáltatási szabályzat - melynek tartalmaznia kell a műsorszolgáltatás alapelveit, belső mechanizmusát, etikai kódexét és a szabályzat megszegéséért járó szankciókat - sajnálatos módon nem készült el, noha a médiatörvény 29. §-ának (4) bekezdése a törvény hatálybalépésétől számított kilenc hónapban jelöli meg a közszolgálati műsor-szolgáltatási szabályzat elkészítését."
E kétségtelenül súlyos törvényi mulasztások mellett a kuratórium és az ellenőrző testület beszámolójából további működési gondokról és zavarokról is tájékozódhatunk. Néhány jellemző részletet ismét szó szerint idéznék: "A részvénytársaság érdemben még nem tudott változtatni a korábbi áttekinthetetlen és nehezen ellenőrizhető gazdálkodáson. A kuratórium elnöksége többszöri sürgetése ellenére sem kapott az MTV Rt. elnökétől kielégítő tájékoztatást a társaság gazdasági stratégiájáról, a megcsappant pénzforrások miatt megváltozó gazdálkodás folyamatáról és módjáról. Az MTV elnöke a törvény előírásaival ellentétben elmulasztotta megkérni a kuratórium elnökségének előzetes jóváhagyását a 300 millió forintnál nagyobb szerződések esetében, holott ezt a médiatörvény 66. §-a a kuratórium határozott hatáskörébe utalja."
Ilyen és ehhez hasonló törvényi mulasztások és működési zavarok miatt a kuratórium ellenőrző testülete kénytelen volt megállapítani, hogy a Magyar Televízióban - idézem - "a közszolgálatiság teljesítéséhez szükséges költségek nem állapíthatók meg", továbbá azt is rögzítette, hogy "a kuratórium a törvény szerint legfőbb feladatát, a közszolgálatiság érvényesülésének tartalmi felügyeletét nem tudta és jelenleg sem tudja gyakorolni".
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Televízió kuratóriumának éves beszámolójából felidézett részletekkel igyekeztem érzékeltetni, milyen feszültségek és ellentmondások alakultak ki a Magyar Televízióban. Ezek ismeretében érthető, hogy a kulturális és sajtóbizottságban megfogalmazódott olyan javaslat is, mely szerint az Országgyűlés ne fogadja el a beszámolót. A mélyebb és alaposabb elemzések azonban azt bizonyították, hogy nem lenne helyénvaló, ha a kialakult helyzetben mindenért az alapítvány kuratóriumát tennénk felelőssé. Márpedig ha az Országgyűlés nem fogadná el az MTV kuratóriumának éves beszámolóját, az egyértelműen a kuratórium elmarasztalását jelentené.
Minél tovább gondolkoztunk, vitatkoztunk a bizottságban, annál világosabbá vált, hogy az MTV Közalapítvány Kuratóriumának, valamint a kuratórium ellenőrző testületének beszámolója korrekt, jogszerű, szakszerű és tényszerű, reálisan és felelősen tájékoztatja az Országgyűlést a Magyar Televízióban kialakult helyzetről. A beszámoló tehát a saját műfajában elfogadható. Ezt javasolja a kulturális és sajtóbizottság az országgyűlési határozati javaslat 1. pontjában.
A kulturális és sajtóbizottság ugyanakkor arra a határozott álláspontra jutott, hogy az MTV kuratóriumának beszámolójának elfogadása semmiképpen sem jelentheti a beszámolóban jelzett törvényi mulasztások egyszerű tudomásulvételét. Az Országgyűlésnek kötelessége, hogy megkövetelje a törvény maradéktalan tiszteletben tartását. Ezt az álláspontunkat rögzítettük az országgyűlési javaslat 2. pontjában. Engedjék meg, hogy felidézzem:
"Az Országgyűlés felszólítja a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumát, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény - a továbbiakban Rtv. - 66. §-ában rögzített hatáskörében maradéktalanul tegyen eleget tulajdonosi képviseleti jogosítványából eredő kötelezettségeinek, és kellő határozottsággal járjon el annak érdekében, hogy a Magyar Televízió Részvénytársaság a jövőben a beszámolóban jelzett mulasztások és törvénysértések nélkül, a közszolgálati céloknak megfelelően, pénzügyileg átláthatóan és takarékosan működjék. Az Országgyűlés felkéri a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumát, hogy a beszámoló kiegészítéseként a beszámolási időszakot követően e célból hozott határozatairól és intézkedéseiről 1997. szeptember 15-éig tájékoztassa az Országgyűlést."
Itt szeretném megjegyezni - egyébként Molnár Péter hozzászólásához hasonlóan -, hogy mivel a tavaszi időszakban született ez az országgyűlési határozati javaslat, értelemszerűen a szeptember 15-i dátumot módosítanunk kellett. Zsigmond Attila képviselőtársammal benyújtottuk az erre vonatkozó módosító indítványt, és október 15-re javasoljuk ennek a második eszmecserének, beszámoláskiegészítésnek a időpontját.
A Magyar Televízió kuratóriumának elnökétől - itt és más megnyilatkozásaiban is - a kulturális és sajtóbizottsághoz eljutott hivatalos leveléből is értesültünk, hogy az elmúlt időszakban - tehát a nyári hónapokban - jelentős lépések történtek a Magyar Televízió működési zavarainak elhárításában és a mulasztások pótlásában.
Az országgyűlési javaslat 3. pontjában a kulturális és sajtóbizottság felkéri a kormányt, hogy a médiatörvényben rögzített módon gondoskodjon a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió anyagi támogatásáról. Ehhez persze az szükséges, hogy a Magyar Televízió mielőbb és maradéktalanul teljesítse törvényes kötelezettségét.
A kulturális és sajtóbizottság határozati javaslatának 4. pontja az MTV létszámleépítésére vonatkozik. Eddig a karcsúsítás nehézségekbe ütközött. Most kialakultak a kereskedelmi csatornák, a szakemberek választhatnak munkahelyet, nem kerülnek az utcára, fokozatosan végre lehet hajtani a szükséges létszámcsökkentéseket. A végkielégítésekhez költségvetési támogatásra van szükség. Értesülésünk és előzetes reményeink szerint a jövő évben erre a célra mintegy félmilliárd forint állhat majd a Magyar Televízió rendelkezésére.
Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy a kulturális és sajtóbizottság határozati javaslatait fogadja el. Ezt a bizottság egyhangú döntéssel ajánlja az Országgyűlésnek. Ennyit szólnék hivatalosan mint bizottsági előadó a bizottság javaslatáról.
Engedjék meg, hogy az imént elhangzott élő beszámolóval kapcsolatosan is néhány gondolatot megemlítsek. Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy jó érzés volt hallani, hogy Kovács András, a Magyar Televízió kuratóriumának elnöke felelősséget érez a Duna Televízió működési gondjaiért ugyanúgy, mint a másik közszolgálati, a Magyar Televízió működési gondjai iránt.
(20.00)
Erről több alkalommal és ilyen hangnemben szót ejtettünk a kulturális és sajtóbizottságban. Valóban jogos ez a felvetés, hiszen míg a Magyar Televízió előfizetése az államhatárokon belüli állampolgárokra vonatkozik, a Duna Televízió valóban Skandináviától Izraelig és Párizstól Kelet-Európáig sugároz egyebek között az alkotmány azon passzusa szerint, hogy az anyaország felelősséggel tartozik a határainkon kívül élő magyarság kulturális és információs ellátásáért. Azt hiszem, hogy jó hangulatban valamennyi párt egyetérthet azzal, hogy ez az alkotmányos legitimációs alap segíthet a Duna Televízió folyamatos működésének támogatásában. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő hetekben komolyan kell ezzel foglalkoznunk, mert nem véglegesíthető az a megoldás, hogy a Magyar Televízió rovására a Duna Televízió működését támogassa az Országgyűlés.
A második megjegyzésem Kovács András szóbeli kiegészítésével kapcsolatban a törvény esetleges tapasztalatainak megtárgyalására és az esetleges törvénymódosításra vonatkozik. Való igaz, hogy a törvényben ugyanúgy, mint az élet annyi más területén, ellentmondások feszülnek. Valóban feszültség van aközött, hogy a kuratórium tulajdonosi jogosítványokat kapott, felelősséggel tartozik mindenért, a közszolgálati tartalomért és a gazdálkodásért stb., ugyanakkor a beleszólási joga szinte nulla. De emlékezzünk vissza, és bárki hamar végiggondolhatja, hogy csak ebben az egyenrangú szilárd egyensúlyban - tehát két szuverenitás egymás melletti működtetésében - találtuk meg a demokrácia alapvető lényegét, mert abban a pillanatban, ha a kuratórium beleszólhat, akkor odavan a televízió alkotóinak szuverenitása. Ez teljesen természetes. Azt is őriznünk kell.
Ha már ennél az egyensúlyrendszernél tartunk, valóban meg kell nézni azt, hogy ennyire éles határvonalat kell-e húzni a kuratórium és a közalapítvány között, mert más megfontolások és a gyakorlati tapasztalatok is immár nem politikailag, hanem szakmailag vetnek fel bizonyos kérdőjeleket. Azt hiszem, hogy a kulturális bizottság ez irányban nyitott lehet.
Valóságos gond az is, amit Kovács András az imént úgy foglalt össze, hogy tavaly esetleg 4-5 milliárdot vont el az MTV-től a költségvetési átcsoportosítás, és most is van egy kisebb mértékű ilyen gond, ilyen veszély, vagy ilyen várható dolog. Akkor is, most is, és a bizottsági megszólalásomban is azt hangsúlyoztam, hogy senki nem formálhat jogot arra, hogy költségvetési eszközökkel, tehát bizonyos összegek visszatartásával valamilyen nyomást gyakoroljon akármelyik közszolgálati intézményre, akár a televízióra vagy a rádióra. Ez politikailag nem lenne korrekt.
Azonban ezt nem szabad összetéveszteni azzal az igénnyel, hogy a közszolgálati televíziók és rádiók a saját gazdálkodásukban legyenek törvényesek, a saját kitűzött és megkövetelt törvényes céljaikat minél teljesebben megvalósítsák, mert ezzel egyenes arányban érkezhetnek a garanciák, az anyagi és pénzügyi támogatások. Ennek mégiscsak van egy íratlan törvénye, egy valamilyen egyensúlyrendszer. Azt hiszem, hogy ebben meg fogunk tudni állapodni a bizottságban, mert hiszen a kulturális és sajtóbizottság ugyanúgy csak abban gondolkodik, hogy minden közszolgálati csatornának folyamatosan és a lehető legjobb minőségben működnie kell.
Említette még Kovács András azt a sajátos helyzetet, hogy a reklámrészesedés valószínűleg most már a kereskedelmi hálózat kiépítése miatt jelentős mértékben le fog csökkenni, és nem lehet olyan könnyen pótolni a hiányzó összegeket, mint ebben az esztendőben. Ez a reális helyzet, azt hiszem, hogy ezt mindannyian felnőtt módon tudomásul kell vennünk. Nem merek százalékokat mondani, mert erre még nincsenek tapasztalatok, csak jósolhatnánk, hogy körülbelül hány százalék marad a közszolgálatnál. Teljes mértékben egyetértek Kovács András beszámolójával a tekintetben, amikor azt hangsúlyozza, hogy ha a piaci, tehát a reklámigények és -szempontok felülkerekednek a televízió műsoráramlatában, akkor sajnos ezzel nem a minőség kerekedik felül, holott a közszolgálatiság tartalma éppen a minőségi igény lenne kulturális műsorokban ugyanúgy, mint minden más műsorban, a minőségi emelés lenne a közös érdekünk. Közös érdeket mondok: a társadalom, a parlament és az érintett intézmények abszolút közös érdeke is.
Jó érzés volt hallani, hogy annyi aggodalom, és ilyen-olyan, talán nem is egészen jóhiszemű találgatás ellenére azt hallottuk most, hogy a politika a kívántnál nagyobb mértékben nem hatol be ezekbe az intézményekbe, illetve a kuratóriumba, a politikai akarat, vagy részpolitikai akarat, vagy akár kormányzati, vagy ilyen, olyan, amolyan politikai részérdekek nem hatolnak be a szellemi műhelyekbe. A kuratórium ilyen szempontból őrzi az intézmény szuverenitását és a társadalmi megbízatásának megfelelően beszél és cselekszik erről.
Legvégül - ha már ilyen egyensúlyokról esett szó -: a médiatörvény szellemében több helyen, de a betűje szerint is azt a feladatot rója mindannyiunkra, akiknek így vagy úgy közünk van ehhez a területhez, hogy ugyanolyan mértékben kell biztosítanunk a tájékoztatás szabadságát, mint a tájékozódáshoz való jogot. Mivel Magyarországon ennek a nagyon bonyolult és érzékeny egyensúlynak a megvalósulására még nem volt példa, egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen nehéz vajúdás után hosszú évekig született meg a médiatörvény, és az sem véletlen, hogy ilyen nehezen valósul meg. De talán az is törvényszerű, hogy napról napra közelebb jutunk ahhoz, amit mindannyian szeretnénk: hogy valóban egy pártatlan, tárgyilagos, minőségi, tisztességes tájékoztatás legyen Magyarországon minden tekintetben. Köszönöm a szót. (Taps.)
