DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kiss Péter munkaügyi miniszter úr az előbb történeti áttekintésben ismertette röviden a magyar munkavédelem helyzetét. Valóban, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény teremtette meg a rendszerváltást követően azt a jogi szabályozási közeget, amely jelenleg a munkavédelmi tevékenység keretét adja.
A munkavédelmi törvény főbb alapelvének betartása kötelező lenne - még akkor is, ha a nagyüzemek és a nagyvállalatok megszűntek, és kis-, közepes vállalkozások közepette dolgoznak a munkavállalók -, mégpedig a szociális partnerek igényének figyelembevételével, és természetesen, mint a miniszter úr is említette, az Európai Közösség előírásainak figyelembevételével. De ehhez még hozzátartoznak a nemzetközi munkaügyi egyezmények, a munkáltató elsődleges felelőssége, a megelőzés elsődlegessége - ez nagyon fontos -, valamint a biztonsági, egészségügyi követelmények egysége.
A '93. évi XCIII. törvény új intézményeket is bevezetett, melyek közül a legfontosabbak a munkavédelmi szabályok megszegéséért befizetett bírságok munkavédelmi célra. Ez teljesen új elem, és a munkaügyi ellenőrzési bizottságok, illetve a munkavédelmi felügyelőségek élnek is ezzel. Az új intézmények közé tartozott a választott munkavédelmi képviselők és az Országos Munkavédelmi Bizottság, s mint említettem, a munkáltatót sújtó munkavédelmi bírság is.
Ezt a '93-as törvényt követően megjelentek a munkaügyi miniszter végrehajtási rendeletei és 1995-ben a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló végrehajtási rendeletek, illetve 1996 elején befejeződött az egészséges és biztonságos munkakörülményekről, illetve a kockázatos körülmények között végzett munkáról szóló népjóléti miniszteri rendelettervezetek egyeztetése.
A munkaügyi végrehajtási rendeletet már 1996-ban hozzá kellett igazítani az európai jogharmonizáció követelményeihez, a megváltozott hazai minőségbiztosítási rendszerhez. Ilyen gazdasági élet közepette sok bírálat érte a foglalkozás-egészségügyi rendelkezéseket, és több népjóléti végrehajtási rendelet fogadtatása sem volt mentes - a mai napig sem az - a vitáktól.
A jelenlegi gazdasági helyzet azért nem kedvez a munkavédelemnek, mert a munkáltatók többsége beruházási tőke hiányával küszködik. Igaz, hogy mérséklődött a munkanélküliség, de még mindig vannak az országban olyan területek, ahol a munkanélküliségi ráta bizony igen magas. Nem kedvezett a munkavédelemnek az elhanyagolt munkakörnyezet, a biztonságnak nem elsődleges szem előtt tartása, és nem kedvezett a nagy elvonások miatt a munkavédelmi előírások fejlesztése. A munkavállaló elsősorban nem az egészséges, biztonságos, kellemes munkakörülményekért küzdött - és jelenleg sem azért küzd -, hanem a magasabb jövedelemért.
Éppen ezért az 1993. évi XCIII. törvény a bevezetésekor igen sok vihart kavart, főleg az új munkabaleseti rendszer bevezetésével, de zömében mégis elfogadták, illetve kénytelenek voltak elfogadni a munkáltatók és a munkavédelmi szakemberek, hogy az ő érdekükben, az eljárás egyszerűsítése, gyorsítása érdekében születtek a szabályok. A legtöbb gondot ezen a területen a társadalombiztosítási, illetőleg a munkavédelmi érdekek és funkciók következetes elválasztása okozta. Nehéz volt hozzászokni, hogy az útibaleset nem munkabaleset, egyes munkabalesetek után nem jár baleseti ellátás, egyes üzemi balesetek viszont nem munkabalesetek, a szervezett munkavégzésben lévő kör nem teljesen azonos a biztosítási körrel.
A jelenleg hatályos törvény új érdek-képviseleti formát teremtett: a munkavédelmi képviseleti intézményt. Nagyon fontos, hogy a munkáltatóval - annak érdekeit is szem előtt tartva - előzetesen állapodjanak meg a gyakorlati együttműködésről.
Röviden szólni kell itt arról is, hogy a végrehajtási szabályok nem elhanyagolható része hiányzott, amit ez a javaslat most pótolni igyekszik. A hiány a szó legszorosabb értelmében az esetek egy részében nem volt tényleges, hiszen van egészségügyi miniszteri rendelet a munkaköri alkalmassági vizsgálatról, az egyéni védőeszközök, a munkahelyek egészségügyi követelményeiről, jogszabályok rendezik például az emelőgép-tevékenységet, anyagmozgatást, kereskedelmet munkavédelmi szempontból. A baj az, hogy a meglévők nem illettek a törvényhez, ezért került módosításra az újabb, korszerűbb követelményeknek megfelelően.
Figyelembe véve a felsorolt hiányosságokat és különösen az Európai Unió ajánlását, a javaslat a kis- és középvállalkozásokra kialakította és rendszerbe foglalta azokat az alapelveket, követelményeket, amelyek megvalósítása biztosítja a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmét a munkahelyeken. A munkáltató köteles áttekinteni, értékelni és ezt követően folyamatosan figyelemmel kísérni azokat a veszélyeket, amelyek a munkavállalót a munkahelyen, illetve a munkával összefüggésben végzett tevékenysége során érhetik. E kockázatértékelési folyamat eredményeképpen kell meghatározni az alkalmazandó munkaeszközöket, a munkahelyek kialakítását, és építeni kell a megállapításokra.
(18.30)
A megelőzési követelmények mint a munkabalesetek és a foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzésének általános elvei a javaslat legfontosabb témakörét képezik.
Az elveket mint alapvető metodikát a munkáltató köteles figyelembe venni, alkalmazni, és ezzel jelentős előrelépést tenni a munkakörülmények javítása érdekében. Az elvek egymásra épülnek, és meghatározzák azt a tevékenységi folyamatot, melynek elemei: a munkáltató folyamatosan átláthassa a munkakörülmények alakulását.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a hatályos együttműködési felelősség körébe tartozó tájékoztatási kötelezettségen túlmenően kiemelten foglalkozik még az Európai Unió irányelveinek szellemében a munkáltató azon információátadási kötelezettségével, amely a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó, illetve a folyamatosan foglalkoztatott munkabiztonsági szakember és egészségügyi szolgálat irányában terheli. A javaslat garanciális okokból fogalmazza meg a biztonsági berendezésekkel kapcsolatos tilalmat, munkavállalói kötelezettséget is.
Összegezve: a törvényjavaslatban a módosítást elsősorban az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamat tette szükségessé. Tehát azok a változtatások, amelyeket a javaslat végrehajtani kíván, elsősorban európai uniós normák előírásainak az átvételét jelentik. Viszonylag kevés ilyen van, abból az egyszerű okból, hogy a törvény eredeti megalkotásakor már figyelemmel voltak a nemzetközi munkaügyi egyezményekre, illetve az Európai Unió irányelveire, és ezek nagy részét tartalmilag a törvény tartalmazza, illetve összhangban is van velük.
Amin most mégis változtatni kellett, illetve kell, azok olyan részek, amelyek formailag is még igénylik, hogy a magyar törvényszöveg megfeleljen az európai uniós normáknak másfelől az eltelt néhány év során új irányelvek is megjelentek nemcsak a magyar gazdaságban, hanem az Európai Unióban is. Zömében részrendelkezésekről van szó, vannak közöttük egészen szűk technikai követelmények is. Itt mindig azt az elvet követi a javaslat, melyet korábban is a munkavédelmi törvénynél, amint említettem, az 1993-as XCIII. törvénynél, hogy nem szabja meg, hogy egy rendelkezés törvénybe, vagy alacsonyabb szintű szabályba kerül-e, hanem az, hogy időálló vagy gyakran változtatandó-e. Ezek a technikai követelmények is időálló követelmények.
Ami alapvető, vagy elvi újdonság, az kettő, mégpedig mind a kettő a kockázat fogalmához kapcsolódik. Az egyik, hogy a munkáltató kötelezettségévé teszi a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok értékelését, illetve ennek alapján a megfelelő intézkedések megtételét, másrészt a törvény a javaslat szerint részletezi a megelőzés általános elveit és követelményeit. Ezen túlmenően pedig, szintén az európai jogharmonizáció szükségleteit figyelembe véve kibővülnek majd a népjóléti, illetve munkaügyi miniszternek adott felhatalmazások is.
Az említettek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot a vitára és elfogadásra ajánlja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
