TIMÁR ISTVÁNNÉ
TIMÁR ISTVÁNNÉ
TIMÁR ISTVÁNNÉ (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A munka világának szabályrendszerében sajátos szerepet tölt be az egészséges és biztonságos körülményekhez fűződő emberi jogi követelményt érvényre juttató törvényi jogforrás. A munkavédelemről szóló 1993. évi törvény az emberi jogi tartalmat jogrendszerünkben már korábban kifejezésre juttatta, amikor 1976-ban kihirdette a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát, valamint 1989-ben az Országgyűlés erre is hivatkozva megalkotta alkotmányunknak a munkavédelemre vonatkozó passzusát.
A munkavédelmi törvényt megalkotói hosszú távra szánták. A hosszú távra szóló igény teljesítését garantálja a törvény keretjellege, azaz az általánosan megfogalmazott követelményt alsóbb szintű jogforrás, illetve a nemzeti szabvány konkretizálja. Az általános érvényű követelmény valóban irányadó lesz akár két évtized múlva is.
Az időtállóságnak más erősítő elemei is voltak; például a komplex, minden foglalkoztatásra kiterjedő jelleg, a nemzetközi előírásokra alapozás. Bár a hatálybalépést követő közel négy év alatt négy módosításra sor került, lényegében azonos szakmai tartalommal bír a törvény mind a mai napig. A módosításokat ugyanis főleg pénzügyi, szervezetváltozási okok indokolták.
A jelenlegi szakmai, érdeminek minősülő változás indoka az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett európai megállapodásban foglalt jogharmonizációs kötelezettségünk, amely szerint a lehetőségeknek megfelelő módon hazai jogunkat közelíteni kell az EU-előíráshoz, a gyakorláshoz, kiemelten a dolgozók munkahelyi védelmére vonatkozó szabályokhoz; az ezzel kapcsolatos jogharmonizációs kormányhatározatok ennek megfelelően külön nevesítik a munkavédelmi jogterületet és harmonizálandó irányelveket, kiemelve a munkavédelmi törvényt mint azt a jogforrást, amely az alapvető követelményeket megjeleníteni hivatott.
(18.50)
Az előbb elhangzottaknak megfelelően tehát újra össze kell vetni a munkavédelmi törvény és végrehajtási szabályainak normaszövegét az Európai Unió irányelveiben foglaltakkal, mint utaltam erre a korábbiakban a törvény-előkészítés során. Ez már lényegében megtörtént, így nem okozott meglepetést, hogy csupán egy fontos követelmény beépítése jelenti a mostani módosítás gerincét, ez pedig a munkáltató kockázatértékelési kötelezettsége a tanács '89/391-es EGK irányelvének 6. cikkelye alapján. Az 1993-as törvény-előkészítési szakmai koncepció ugyanis akkor még nem merte áttörni az abszolút biztonság formális elvét, nem mert a kockázat fogalmával az ahhoz differenciáltan igazodó védelmi eszközök rendszerével számolni. Mindemellett a környezetvédelem, munkaegészségügy szabályozása egyre inkább alkalmazta jogi előírásaiban a kockázati tényezők, differenciált védekezési módok, hatásvizsgálatok, elemzések eszközeit.
Az Európai Unió szabályozásában rendszerbe foglaltan szerepelnek azok a követelmények, amelyek megvalósítása biztosítja a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmét a munkahelyeken. A munkáltató köteles áttekinteni, értékelni és ezt követően folyamatosan figyelemmel kísérni azokat a veszélyeket, amelyek a munkavállalót a munkahelyen, illetve a munkával összefüggésben végzett tevékenysége során érhetik. E kockázatértékelési folyamat eredményeképpen kell meghatározni az alkalmazandó munkaeszközöket, vegyi anyagokat és a munkahely kialakítását is. Az értékelés alapján szükséges azon intézkedések sorrendjének meghatározása, amelyekkel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés technológiai, munkakörülményi feltételei megvalósíthatók. E megelőzési követelmények mint a munkabalesetek és a foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzésének általános elvei a javaslat legfontosabb témakörét képezik.
Az elveket mint alapvető metodikákat a munkáltató köteles figyelembe venni, alkalmazni, és ezzel jelentős előrelépést lehet tenni a munkakörülmények javítása érdekében. Az elvek egymásra épülnek, és meghatározzák azt a tevékenységi folyamatot, amelyek elemei a munkavállalók széles körű együttműködését felhasználva biztosítják, hogy a munkáltató folyamatosan átláthassa a munkakörülmények alakulását, érzékelhesse azokat a hatásokat, amelyek kiküszöbölésére a veszélyesség mértékétől, a gazdasági eredmények alakulásától függően azonnal vagy későbbi időpontban megelőző intézkedést lehessen tenni.
Az általános követelmények között a korábbihoz képest nagyobb hangsúllyal jelenik meg az emberi tényező szerepe, az egyhangú és kötött ütemű munkavégzés mérséklésének szükségessége, a biztonság szempontjait figyelembe vevő munkaidő-beosztás kialakítása.
A kockázatértékelés eredményeit a munkáltató valamennyi irányítási szintjén be kell építeni a tevékenységbe. A javaslat az általános követelmények megfogalmazásán túl meghatározza, hogy a megvalósítás csak megfelelő képesítéssel rendelkező személyek bevonásával történhet, továbbá egyebek mellett rögzíti a munkáltató utasítási, tájékoztatási, a megfelelő munkaeszköz-biztosítási és munkavállalók képviselőivel történő legfontosabb együttműködési kötelezettségét.
Végezetül utalnék arra, hogy a jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében a javaslat egyes témakörére vonatkozóan - munkahelyi biztonsági jelzések, a munkaeszközök alapvető követelményei - felhatalmazást nyújt a munkaügyi miniszternek a jogalkotásra a vonatkozó irányelvek honosítása érdekében, tekintve, hogy a munkavédelmi törvény nem ad általános felhatalmazást a végrehajtásra, hanem az egyes témaköröknél egyenként, külön-külön biztosítja ezt a jogot. Így válik teljessé a jelenlegi helyzetben a törvény és végrehajtási hátterének hozzáigazítása az Európai Unió aktuális jogához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-frakció nevében kérem önöket, hogy támogassák a munkavédelmi törvény módosításáról szóló javaslatokat, és elfogadásra ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
