DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt az őszi parlamenti munka legfontosabb feladatait - az előttünk álló költségvetési évet és a földtörvényt és a hozzá kapcsolódó feladatokat - áttekintenénk, engedje meg miniszterelnök úr, hogy egy általunk nagyon fontosnak tartott tényre felhívjam figyelmét, és egy olyan aggasztó jelenség ellen emeljük fel szavunkat, ami a Magyar Demokrata Fórum tapasztalata szerint az ország közvéleményét is megdöbbentette. Nevezetesen az, hogy 1997. augusztus 15-én, amikor ön találkozott a szlovák miniszterelnökkel, az nyíltan felvetette egy esetleges lakosságcsere lehetőségét. Erről ön, miniszterelnök úr, elmulasztotta tájékoztatni akkor a magyar közvéleményt, elmulasztotta tájékoztatni a közvetlenül veszélyeztetett helyzetben levő - ezek szerint közvetlenül veszélyeztetett helyzetben levő - szlovákiai magyarságot, s mint ahogy képviselőtársam is említette, elmulasztotta tájékoztatni az Országgyűlés külügyi bizottságát.
Ezek a tényezők - úgy gondolom - okkal és joggal ébresztenek bizalmatlanságot a parlamenti patkóban az ilyen találkozókkal szemben. Nem első alkalommal fordul ez már elő. Hasonlóképpen történt az előző találkozásuk alkalmával is. Bizonyára emlékeznek tisztelt képviselőtársaink is, hogy nem ez az első eset. Ezért tisztelettel kérjük miniszterelnök urat: találja meg a módját, hogy az Országgyűlés külügyi bizottságában hitelesen számoljon be a találkozóról.
Ez a lakosságcsere valójában egy etnikai tisztogatásra tett javaslat, és ez egyértelműen azt bizonyítja számunkra, hogy az 1995-ben kötött alapszerződés nem működik, működésképtelen. Ennek keretei között nagyon nehezek és - úgy látszik - eredménytelenek a két ország kapcsolatának rendezésére tett kísérletek.
A győri találkozót megelőzően a Magyar Demokrata Fórum áttekintette az akkori lehetőséget, és figyelmébe ajánlotta véleményét a miniszterelnök úrnak. Felhívta a figyelmét nevezetesen arra, hogy a szlovák miniszterelnökkel történő találkozás milyen veszélyeket rejt magában, hiszen immáron nyílt titok, hogy Meiar úr semmibe veszi az európai normákat, megbízhatatlan és bármennyire is szavahihetőnek tartja ön őt, nagyon komoly veszélyeket rejtenek a határon túli magyarságra ezek a találkozások. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.)
A költségvetési vita alkalmával lesz lehetőségünk mind az előző gazdasági évet értékelni, mind a következőt. Az Állami Számvevőszék jelentése már mindannyiunknak rendelkezésére áll az előző év költségvetési beszámolójából, ami nagyon sok figyelemre méltó és tanulságos tétellel szolgál. Azonban engedje meg, hogy a gazdaság helyzetéről a mi magunk módján talán elmondjuk véleményünket.
Nagyon fontosnak tartanánk, hogy egy reális és valós képpel, ne pedig a féligazságokkal és féloldalú mondatokkal vágjunk neki a következő évnek, mert ez hibás következtetésekhez vezethet.
Az elmúlt időszakban a reálbérek 5 százalékkal növekedtek. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.) Valóban, mi is úgy látjuk, még akkor is, ha a gazdaságpolitikusok rejtélyes jelenségeket is megemlítenek. Nevezetesen azt, hogy mindezek ellenére nem növekszik a fogyasztás, és nem nő a megtakarítás. Ez az 5 százalékos reálbércsökkenés mindenféleképpen figyelemreméltó, ha megnézzük a '94. és '95. évek 17 százalékos csökkenését. A gazdaság élénkülése örvendetes és úgy gondolom, azon kellene minél előbb és hatékonyabb intézkedéseket tenni, hogy a gazdasági növekedés üteme legalább az '94-es szintet elérje.
Nagyon fontos, hogy ha a gazdasági növekedés és annak ütemének gyorsításán fáradozunk, hogy ez a növekedés a társadalom lehető legszélesebb rétegeit érintse is, mert ez jelenleg nem így van, és ennek egyértelműen - a mi meglátásunk szerint - a kormány gazdaságpolitikája az oka. Jelenleg a nemzeti tulajdon közel 60 százaléka mintegy 1500 család birtokában van. Jelenleg a magyar családok felénél az egy főre jutó jövedelem a létminimum alá került. Ma a gyermekek több mint a fele él a létminimum alatt, és ezeket a családokat sújtják leginkább az áremelkedések - az energia-áremelés vagy akár a budapesti közlekedés tarifájának emelése is.
Úgy ítéljük meg és azt tapasztaljuk, hogy a belső piac viszonyai rendkívüli módon romlottak, és a Központi Statisztikai Hivatal jelentései is egyértelműen alátámasztják ezt, amikor megállapítják, hogy a belföldre eladott ipari termékek volumene még a tavalyi csökkentett bázishoz, alacsony bázishoz képest is három százalékos csökkenést mutat nem beszélve arról, hogy a két évvel előző szinthez képest ez egy hatszázalékos visszaesés. De hasonlóképpen - a KSH legfrissebb adatai szerint - a fogyasztói kereslet júniusban további három százalékkal csökkent.
Mi úgy látjuk, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika sok esetben indokolatlanul háttérbe szorítja a belső piacot, a magyar vállalkozókat, és ezzel indokolatlan előnyhöz juttatja a piac külső szereplőit. Ha ez a gazdaságpolitika folytatódik, akkor hosszú távon konzerválja a kormány azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek jelenleg a társadalomban tapasztalhatók, s megítélésünk szerint nem kívánatos jelenségek, sőt mi több, mi egy társadalmi középosztály kiépítésén fáradozunk.
Néhány szót a földtörvény módosításáról, bár a holnapi napon lesz alkalom erre: a kormány az Európai Unió kérdőíveire adott válaszban arról tájékoztatta akkor az Uniót, hogy a földtulajdonlás szabályait az ezredfordulóig nem kívánja változtatni, s ez így helyes. A termőföld mai birtokszerkezete, ha leszámítjuk az egy hektár alatti területeket - hiszen ezek mezőgazdasági kistermelésre nem alkalmasak, általában az állatoknak takarmány termesztésére és a háztájihoz hasonló gazdaságok működésére alkalmasak -, tehát ha a termőföld mai szerkezetét összehasonlítjuk, akkor ez megegyezik az európai uniós átlaggal.
(16.20)
Ezért indokolatlannak tartjuk azt, hogy a kormány egy óriási vásárlóerőt engedjen rá ezekre a földekre, és éppen ezért csodálkozva fogadtuk a kormány földtörvény-módosítási javaslatát. Azon a hatpárti, hétpárti találkozón, amelyen a miniszterelnök úr a népszavazás intézményét a NATO kérdéskörrel kapcsolatban felvetette, jeleztük, hogy ez egy olyan szintű kérdés, hogy ha azon a kormány változtatni kíván, azt csak népszavazással teheti, hisz olyan erők az országban, amelyek szerint sok embernek és a magyarságnak az érdekeit sérti, ezt másképp nem tudják elérni.
Üdvözöltük, amikor a kormány belátta az aláírások szaporodása révén, hogy a népszavazás nem kerülhető el bár amikor a kérdések tartalmát megismertük, kezdtünk azoknak a vélekedéseknek igazat adni, amelyek szerint a kormány kezdeményezése nem más, mint hogy ennek a jogát kívánja kisajátítani, és meg akarja hamisítani a kezdeményezők szándékát. Ma ott tartunk, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői több mint százezer aláírást gyűjtöttek össze - hasonló nagyságrend a többi szervezetnél is tapasztalható. Előbb-utóbb a népszavazás kiírása elkerülhetetlen.
Végezetül az ominózus átvilágításról, hisz úgy gondolom, példátlan Európa történetében, hogy egy miniszterelnököt a közélet tisztaságának érdekében egy bírói testület a törvény alapján lemondásra szólít fel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a törvény a végleges formáját 1996-ban nyerte el, és ezt a törvényt, tisztelt képviselőtársaim, önök is megszavazták. (Taps az MDF, a Fidesz és az MDNP padsoraiban.)
