DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én egy körülbelül 15 évvel ezelőtti, akkori építőipari kooperációs értekezletre emlékszem vissza, ahol az egyik vállalatnak a képviselője nagyon egyoldalúan nézegetve a tervdokumentációban szereplő adatokat és lehetőségeket, az összes többi szereplő elől a maga vállalata számára valami rettentő félremagyarázással akarta megszerezni a legzsírosabb falatot, mire a tárgyalást vezető beruházó vállalat vezérigazgatója szó szerint ezt mondta - és elnézést kérek a Háztól, de szó szerint idézem, mert ezt akkor egy életre megjegyeztem -: "én is szoktam hülyének nézni a tárgyalópartnereimet, de azért rendszert nem csinálok belőle". (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Én azt hiszem, nem mindenki érzi úgy, hogy ezek a mélyenszántó gondolatok magára nézve talán mértékadóak lehetnek. Mert ami itt elhangzott ebben a Házban: valóban, azt hiszem, minden felszólalónak volt az elmondandójában reális, valós és komolyan megfontolandó elem; és mindegyikben volt olyan, amelyikből világosan látszott, hogy a féligazságoknál megreked, és tulajdonképpen nem mérleget készít, hanem a torta egyik szeletét akarja az egész tortának feltüntetni.
Én tulajdonképpen a miniszterelnök úr választásikampány-nyitó expozéjához szeretnék csatlakozni abban a tekintetben, hogy milyen témákról hogyan kellene beszélni, de azt hiszem, hogy a XX. században egy olyan lényeges elv uralkodott el az egész világon, hogy én ebben a csoportosításban szeretném ezt mondani. A mai világban mindenki arról beszél, hogy mindennek a mérőszáma a hatékonyság, ami az egyszerű ember számára is könnyen érthető: az elért eredményt hasonlítják az eredmény elérése érdekében kifejtett tevékenységhez, ráfordításhoz.
Egy percig nem kívánom vitatni, hogy ami a miniszterelnöki expozéban elhangzott az ország makrogazdasági állapotát illetőleg, ez ne lenne valós. Nem ezzel van a probléma! A probléma azzal van, hogy ezek az elért, valós eredmények vajon a hatékonyságvizsgálat szempontjából a ráfordítási oldalon a társadalomtól miket tettek szükségessé; és azt kell megnéznünk, hogy arányban áll-e az elért eredmény a ráfordításokkal, vagy több a ráfordítás, mint az elért eredmény. Meg kell mondanom őszintén, ebből a szempontból én egy kicsit úgy érzem, mint - tényleg visszatérve a gazdasági életre - amikor egy cég közölte, hogy már 300 millió forintos, dollárban mért exportot teljesített az előző időszakban - még a szocializmus építésének hőskorában -, csak azt nem mondta meg senki, hogy ezt a 300 milliót 500 milliós ráfordítással érte el - de ott nagyszerű volt az exportmutató teljesítése!
Nézzünk egy-két kérdést ezek közül! Ha a gazdasági mutatók valóban olyanok, mint amilyenek, én csak címszavakban szeretném felsorolni azt, amit a magyar társadalom ezért anyagiakban és szellemiekben fizetett. Az elmúlt időszak Magyarországában közerkölcsök, korrupciók, kliensrendszer és gazdasági mutatók tekintetében lezajlott egy Budapest Bank-vita, egy Postabank-vita, és tulajdonképpen nem jutottunk a végére, mert mindenki megmaradt a maga álláspontjában, és egy vizsgálóbizottsági jelentés többségi szavazással nyer véget - nem sokra megyünk. A Tocsik-ügy már el sem jutott a parlamenthez, pedig azért ez is hozzátartozik az ÁPV Rt. tevékenységéhez. Volt itt nekünk Nyírfa-ügyünk is - azzal is eltűnt valami a kanyarban!
És akkor, amikor a hatékonyságról beszélünk, nem lehet nem beszélni arról, hogy mi történt a kórházbezárásokkal és a kórházakból kitolt vaságyakkal, mikor már hivatalosan is az az eredmény, hogy semmi, mert ugyan bezártuk meg kitoltuk az ágyakat, de ezzel 20 fillér hasznunk nem támadt. Vagy mi történt a felsőoktatásban, érdemi reformok helyett sok ezer oktatónak az elküldésével? Mit jelent ez számunkra szellemi színvonalban, tudományos kutatásban, innovációban?
Lehet mondani, és nagyon örülünk annak, hogy a bérből, fizetésből élők jövedelmének reálértéke 5,5 százalékkal, a nyugdíjasoké 2 százalékkal növekedett. De könyörgöm, kedves képviselőtársaim, ha előtte kereken 20 százalékkal ez romlott, így iszonyú könnyű sikert elérni! Visszatérek arra a régi viccre, amikor be kellett vinni a szobába szegény ukránnak a kecskét, tehenet, disznót, utána kivinni - és azt mondta, hogy milyen jól él. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Képviselőtársaim! 20 százalék romlás után 5 százalék javulás - ha ezt minden kormány így fogja csinálni, a jövő évszázad közepére már egészen tönkremegyünk ennek a nagy sikernek a következtében. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
A másik kérdés, amit csak érintőlegesen kell mondanom, mert ez valóban nem tartozik ide: a mezőgazdasági sikerek és főleg a mezőgazdaságnak a jövő évi válságtól való teljes mentessége. Kérem! Idén Lengyelország úgy indult, hogy rekordtermés lesz; jött egy árvíz, és a lengyelek tönkrementek. Teljes mértékben helyeseltük és ma is helyeseljük a miniszterelnök úrnak a Vatikánnal kötött szerződését. De nem hiszem, hogy abban benne volt: azt is elintézik Rómában, hogy jövőre is süssön a nap meg essék az eső. Tehát erre garanciát vállalni egyáltalán nem lehet. És mivel tudjuk, hogy Magyarországon négy év rendkívül aszályos esztendő után végre jött egy normális időjárású, a jövő évre nem biztos, hogy ebből a sikertörténet ki fog kerekedni.
A miniszterelnök úr a beszámolójában, a külpolitikai kérdésnél, saját maga egyértelműen a saját előadásának a kritikáját is megfogalmazta. Azt elfogadom és itt is kijelentem, hogy Magyarország NATO- és EU-csatlakozása szempontjából - de csak ebből a szempontból - az alapszerződések Magyarország nemzetközi megítélését javították; a határon kívül élő magyar nemzetiségiek sorsára azonban nem ez volt befolyással, hiszen éppen a miniszterelnöki expozéban is elhangzott: kötöttünk ilyet Romániával és Szlovákiával.
De mi történt? Romániában az a régi posztkommunista vezetés megbukott, és megváltozott a helyzet; Szlovákiában viszont maradt az a vezetés, és nem változott meg a helyzet - ugyanolyan alapszerződés-kötési kondíciók mellett. Tehát a magyarság helyzetét nem az alapszerződés, hanem az ottani belpolitikai helyzet motiválta. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) És valóban, amikor ma már Szlovákiából újabb kitelepítési, etnikai tisztogatásról hallunk, nem lehet nem azt mondani, hogy Meiar úr nem talált ki valami olyat, amire talán még állampárti múltjából emlékezik, csak most az emberarcú szocializmus helyett az emberarcú fasizmust találta ki, amikor ezt a kitelepítést szigorúan saját önkéntes alapon kívánja megvalósítani. (Taps az MDNP padsoraiban.)
Mi tehát szeretnénk konstruktívan előrelépni. A napirend előtti öt percben ezekről szeretnék beszélni, de a mérleg kétoldalú, és akárki akármelyik oldalát mondja, egyoldalúan.... (Miután a képviselő mikrofonját kikapcsolják:) félretájékoztatja a társadalmat. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
