HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány nevében az őszi szezon kezdetén jó munkát kívánok mindannyiuknak.
Holnapután, szeptember 10-én kezdődnek meg a NATO-csatlakozási tárgyalásaink Brüsszelben, és körülbelül négy hónap múlva ugyancsak Brüsszelben az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások is megkezdődnek. Azt hiszem, külön nem kell méltatnom ezeknek az eseményeknek a történelmi jelentőségét. Amit viszont kérek a kormány nevében a parlament képviselőitől, a politika szereplőitől, hogy erősítsék Magyarország esélyét a csatlakozásra. A mi számunkra az elkövetkező hónapokban, de években is az lesz a döntő, az lesz a viszony meghatározó eleme, hogy ki miként viszonyul ennek az esélynek a realizálásához.
A kormány szeptember 4-én úgy döntött, hogy javasolja: mind a NATO-hoz, mind az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások menetében a legfontosabb kérdésekről folyamatos konzultációt kíván tartani a hét parlamenti párt frakcióvezetőjével és elnökével. Ezt a javaslatot szeretném tehát önöknek megerősíteni, készek vagyunk a rendszeres konzultációra a nagy horderejű kérdésekben. Kérem a tisztelt parlamenti frakciókat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hat hónap, ami az Országgyűlésre vár a parlamenti ciklus végéig. A kormánykoalíciónak ugyanis az a javaslata a köztársasági elnök úr felé, hogy 1998-ban kerüljenek sorra a parlamenti választások, mind a két forduló. (Zaj és derültség az ellenzék padsoraiban.) '98 májusában, bocsánat. Tehát lesz a májusi választás, s ha mindent számba veszünk, hat hónap áll még a törvényhozás rendelkezésére ebben a ciklusban. Mi azzal támasztjuk alá ezt a javaslatunkat, hogy egyfelől elegendő idő legyen a következő kormányzás számára a felkészülésre, másrészt pedig olyan nagy horderejű ügyek vannak feladataink között, amelyek megkívánják azt, hogy időben fel lehessen készülni ezekre. Természetesen a döntés a köztársasági elnök úr kezében van.
Amiről szeretném tájékoztatni tisztelt képviselőtársaimat: mint ismeretes, 1997. július 15-én volt az utolsó parlamenti napunk a nyári szünet megkezdése előtt, a zárásra ekkor került sor. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy azóta, mint az adatok is mutatják, minden esélyünk megvan arra, hogy egy sikeres mezőgazdasági évet zárjunk. Csak hadd említsek meg egy-két adatot ezzel kapcsolatban: kalászosokból 7,3 millió tonna termett, ez 2 millió tonnával több, mint tavaly, és 20 százalékkal több, mint a '91-95-ös évek átlaga. Ugyancsak biztató, hogy kukoricából és más takarmánynövényekből rekordtermés várható. Az az agrárcsomag, amely mintegy 9 fontos törvénytervezetből, -módosításból áll, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mi szándékaink szerint, ha megszületnek ezek a törvények 1997-ben, akkor a mezőgazdasággal összefüggő legfontosabb jogszabályok tető alá kerülnek. Ezt azért szeretném külön hangsúlyozni, hiszen szeptember végén gyakorlatilag befejeződik a nemzeti agrárprogram egyeztetése.
Szíves figyelmüket felhívom arra is, hogy az elmúlt alig egy hét alatt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a mezőgazdasági kis- és nagytermelők részéről az 50 milliárd forintos hitelcsomag felhasználására, s a kormány úgy döntött, hogy '98 januárjával egy újabb 50 milliárdos hitelcsomag-konstrukciót tesz le az asztalra. Gyakorlatilag ez azt jelenti, minden esély megvan arra, hogy '98-ban megszüntessük az agrárágazatban a válságot.
A '98-as költségvetéssel kapcsolatban megegyeztünk abban - nemcsak a kormányon belül, hanem a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel -, hogy a '98-as költségvetésben a GDP 2,5 százalékát fordítjuk a mezőgazdaság közvetett és közvetlen támogatására. Ez olyan alapot jelent, amely a későbbi években a GDP növekedésének megfelelően tovább növeli a mezőgazdaság támogatását.
A másik, amiről szeretném önöket tájékoztatni, hogy a kormány milyen munkát végzett a nyáron: előkészítettük az 1998. évi költségvetést. Ez azt jelenti, hogy a kormány a határidő előtt, még szeptember 15-éig be kívánja terjeszteni az Országgyűlés elé a költségvetést azzal a szándékkal, hogy a törvény - beleértve az adóról szóló törvényeket is - november 30-áig megszülessen. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy egyfelől elegendő idő álljon rendelkezésre a következő évi költségvetésre történő felkészülésre, másfelől pedig, hogy az Európai Unióval megkezdődött tárgyalások előtt is be tudjuk mutatni mindazt, amit a költségvetés kapcsán akarunk.
Hangsúlyozni szeretném, tisztelt Országgyűlés, a következőt: az ország gazdasági helyzete az ígéreteinknek és szándékainknak megfelelően alakult. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Amit a hazai és a külföldi közvéleménynek mondtunk, az nem volt fedezet nélküli. Ebben különösen kiemelendő, hogy kiegyensúlyozottá, stabillá vált a pénzügyi-gazdasági helyzet. Mindenképpen változást jelent, hogy ma nem a stabilizáció megteremtése van napirenden, hanem az elért stabilizáció fenntartása, megőrzése. A kiegyensúlyozott pénzügyi-gazdasági helyzetet mutatja, hogy a szándékainknak megfelelően alakul a költségvetés, a külkereskedelmi és fizetési mérleg helyzete. Kifejezetten jók a mutatóink ezen a téren is. Folyamatosan csökken az ország államadóssága. 1997 első felében az államadósság a GDP-nek 69 százaléka körül alakult, miközben ez '94-ben 86 százalék volt.
(15.20)
Számottevően csökkent az ország külső adósságállománya: június végén nettó 13 millió dollárt tett ki. Ez '94-hez képest 4 milliárdos adósságcsökkenést jelent, és az akkori éves export 180 százalékával szemben 1997-ben az ország külső adóssága az exporttömegnek csak 70 százalékát képezi. Tehát jelentős és minőségi változás ment végbe az eladósodottság terén.
Ami a működő tőkét illeti, a félévi végleges adatok szerint 1083 millió, tehát közel 1,1 milliárd külföldi tőke jött be az országba; ez 360 millió dollárral több, mint tavaly azonos időszakban.
Privatizáció: Úgy ítéljük meg, hogy az a politika, amelyet a kormányzat a privatizáció terén folytatott, lehetővé tette a következőket: mindenekelőtt azt, hogy valódi tulajdonosok vannak ebben az országban - olyan tulajdonosok, akik a korszerűsítésről gondoskodnak. Kimutatható, ellenőrizhető, számszerűsíthető ellenértékért került értékesítésre az állami vagyon az elmúlt időszakban is. És ami különösen fontos a mi megítélésünk szerint, hogy a privatizációs döntések, a privatizáció végrehajtása valódi struktúraváltást eredményezett, ahhoz járult hozzá az országban. Az nem elhanyagolható körülmény, hogy a privatizációból elért bevételek jelentős részét az ország külső adósságállományának csökkentésére fordítottuk. Ez egyfajta erkölcsi elégtétel azokkal szemben is, akik az elmúlt évek, évtizedek folyamán a privatizált állami tulajdont a maguk erőfeszítésével, munkájával létrehozták. Meg kívánom jegyezni, hogy a kormány elhatározott szándéka, hogy a parlamenti ciklus végéig fejezi be a privatizációs folyamatot, de már most megkezdődött az ÁPV Rt. apparátusának karcsúsítása. Azért a '98-as évben - tehát a ciklus végéig - kívánjuk befejezni, mert nincs okunk a kapkodásra, és úgy ítéljük meg, hogy a szakszerűség erősítése fontos követelmény.
Ami a gazdasági növekedést illeti - hiszen ebben az Országgyűlésben három év alatt nagyon sok vita zajlott arról, hogy a kormány, úgymond, a maga stabilizációs politikájával ellehetetleníti a növekedés lehetőségét -, hangsúlyozni szeretném a következőket: 1997-re megalapozott az, hogy a GDP 3 százalékkal fog növekedni, '98-ra pedig 4 százalékkal, illetve azt meghaladó mértékben. Természetesen nem esünk eufóriába ettől a számtól, de ez azért fontos körülmény, hogy Magyarországon a stabilizáció alapján a fenntartható növekedés meghaladja a fejlett országok növekedési rátáját.
Foglalkoztatottság: Azt állítottuk 1996-ban, hogy több munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik. Nos, 1997 első felében 20 ezerrel több munkahely jött létre, mint amennyi megszűnt (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.), és az Európai Unió normáival, mércéjével mérve ma a munkanélküliségi ráta 9,2 százalék, miközben az Európai Unióban ez 10,8. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Infláció:Tartani tudjuk a tervezett mértéket, és ez azt jelenti, hogy '97-ben tartható a 18 százalékra tervezett infláció, '98-ra pedig megalapozott a 13,5 százalékosra tervezett infláció, amely igazolja azt, hogy az általunk szándékozott évenkénti 5 százalékponttal való csökkenés reális célkitűzés.
Bérek - amiről ugyancsak nagy vita folyt ebben az Országgyűlésben -:
1997 első felében a reálbérek 5,5 százalékkal emelkedtek, a nyugdíjak reálértéke pedig 1,5-2 százalék közötti mértékben növekedett. Minderre alapozva, de mindenekelőtt a gazdasági-pénzügyi stabilizáció eredményeire alapozva '98-ra mintegy 21 százalékos nyugdíjemelést tudunk tervezni egy 13,5 százalékos infláció mellett, betartva az erről szóló törvényt.
Pénzügyi-gazdasági helyzetünkkel összefüggésben rendkívül fontos az az értékelés, amelyet az Európai Unió fogalmazott meg. Nem akarom az összes pozitív megállapítást idézni, de hadd mondjak valamit: több helyütt aláhúzza az Európai Unió, hogy a magyar kormány bátran vállalta a legnehezebb döntéseket is - enélkül nem sikerülhetett volna a stabilizációt megteremteni. De azt is megfogalmazza, hogy ha Magyarország folytatja az erőfeszítéseit, ha kitart az eddigi politikája mellett, akkor felzárkózhat a fejlett országok mellé.
Természetesen szó sincs arról, hogy gond nélküli világot élnénk; miként az is nyilvánvaló, hogy három év alatt nem lehet harminc év hibáit és mulasztásait helyrehozni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Negyven!) De abban az irányban haladunk, hogy az ország helyzete javul. És amit én különösen fontosnak tartok, tisztelt képviselőtársaim, hogy az emberek egyre inkább érzik a mindennapjaikon, a mindennapi megélhetésük során, ha úgy tetszik, a zsebükön, hogy javul a helyzetük. Ezt bizonyítják azok a tények, akár augusztus 20-ával, akár a fiatalok képzésével, akár a kereslet növekedésével kapcsolatban, hogy már elmozdultunk a holtpontról az életkörülmények terén, és tudtunk tenni és tenni akarunk az élet minőségének javítása érdekében is. Hadd emlékeztessem ezzel kapcsolatban önöket arra, hogy a parlament asztalán fekszik a kulturális alapellátásokról szóló törvénytervezet, amely a rendszerváltás óta az első ilyen átfogó törvénytervezet kulturális értékeink megőrzéséről, múzeumokról, könyvtárakról, művelődési otthonokról. S ha ehhez hozzávesszük a tervezett beruházásokat, létesítményeket és a megbecsülést a művészet képviselői iránt, akkor azt mondhatjuk, hogy most már történik valami a kultúra érdekében is. (Dr. Pusztai Erzsébet: Három év után végre történik valami?!)
Hangsúlyozni szeretném - minden konfrontációs szándék nélkül -: amit az ország elért, ahova ma jutottunk, az döntően két tényezőnek tulajdonítható. Egy: a kormánykoalíció szívós, következetes erőfeszítéseinek; minden érdemleges törvényt, minden számottevő jogszabályt a kormánykoalíció szavazott meg, hozott tető alá. A másik: soha nem tagadtuk, elismertük, hogy a társadalom jelentős része, mondhatni, többsége nagy árat fizetett a stabilizációért, áldozatokat vállalt, megszenvedte mindazt, ami történt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló - közeledve a parlamenti ciklus végéhez -, hogy egyrészt biztatnak az emberek bennünket arra, hogy tartsunk ki az eddigi politika mellett, ne engedjünk belőle; másfelől pedig azt kérik, hogy a szakmaiság erősödjön a parlamenti politizálásban is. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Nos, ha mindezt figyelembe vesszük, minden bántó él nélkül hadd mondjak, hadd jegyezzek meg valamit: ha a helyzetünket és a nemzetközi partnereink által is hitelesített pénzügyi, gazdasági, szociális helyzetünket egybevetem az egyes ellenzéki képviselőtársaim által az elmúlt években hangoztatott minősítéssel, akkor meg kell mondanom, érdemes ezen elgondolkodni. Hiszen mit mondtak, mit vágtak gyakran a fejünkhöz? Ez a kormány tönkreteszi az országot. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Így van!) Ezt mondták. (Dr. Torgyán József: Mert ez az igazság!) Másrészt azt mondották, hogy az elmúlt három év alatt folyamatosan csökkent Magyarország nemzetközi tekintélye. Megítélésem szerint az ilyen minősítések, az ilyen kijelentések nem a kormányt, hanem az illetőt, aki ilyen véleményt fogalmaz meg, azt járatja le. És én úgy vélem, ezt az állampolgárok egyre inkább akceptálják.
(15.30)
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy személyes, de nem magánügyről is szóljak! (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)
Így van. Képviselőtársaim, az előző ciklusban és a mostaniban is engem szinte hetenként értek személyeskedő és gyakran nemtelen támadások. Meg kell mondanom, a különböző találkozókon, fórumokon megkérdezik, hogy miként lehet ezeket a nemtelen támadásokat elviselni. Nekem az a véleményem, hogy ezeket megszokni nem lehet, de túlélni igen. (Kövér László közbeszól.) Hangsúlyozni szeretném - mielőtt Kövér László tovább folytatja a benyögését (Derültség a bal oldalon.) -, hogy én nem az ellenzék bizalmából vagyok parlamenti képviselő és a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. (Közbeszólás a bal oldalon: Úgy van! Taps ugyanonnan.) De mindjárt hozzá szeretném tenni: mint az ország miniszterelnöke mindig arra törekedtem, munkámmal, javaslataimmal, hogy azoknak az ügyét is szolgáljam, akik szavaztak önökre. Erre is törekedtem.
Ami az átvilágítási törvényt illeti: én mindenben a bírák rendelkezésére álltam. (Közbeszólás a jobb oldalon: Még szép!) És a féléves kutakodás után is megerősítették azt a bírák, átvilágító bírák, amit éveken át mondtam. A határozathozatal után pedig nyilvánosságra hoztam az egész anyagot, a teljes szöveget. Tehát ezzel, hölgyeim és uraim, eleget tettem a törvény előírásainak, és befejeztem az ügyet.
De ugyanakkor hadd jegyezzek meg valamit: nekem is állampolgári jogom van bármelyik törvényről véleményt mondani, ahogy önök is ezt teszik, bármilyen törvényről, ami ebben az Országgyűlésben születik. Én azt javasolom figyelembe venni, mindenki vállalja a maga múltját. Én ezt teszem. (Egy taps a bal oldalon.)
Tulajdonképpen a döntő az - ma és a jövőben is -, hogy ki mit tett a nemzetért, a népért, a Magyar Köztársaságért. Ennek alapján fognak dönteni a választópolgárok. Egyébként a '98-as választásokig nyolc hónap van hátra, s ha újból indulok képviselőjelöltként, majd döntenek az állampolgárok, hogy megválasztanak vagy sem, mert az a döntő, amit ők szavaznak meg, az állampolgárok, és nekik tartozom felelősséggel. (Taps a bal oldalon.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok a dolgunk. Egy sor olyan törvénytervezet fekszik a parlament asztalán, amely százezreket, ha úgy tetszik, az egész országot érinti. A kormány rövid időn belül beterjeszti a további tervezett jogszabályalkotási programját. Csak szíves figyelmüket fölhívom arra, hogy olyan nagy súlyú törvénytervezetekről kell dönteni, mint a gazdasággal, a nonprofittal - vagyis a közhasznú társasággal -, lakással, igazságszolgáltatással, egyházak finanszírozásával, kamarákkal stb.-vel kapcsolatosak.
Engedjék meg ezzel összefüggésben - mivel holnap megkezdődik a földről szóló kormányzati javaslat expozéja és vitája -, hogy néhány szót szóljak. Nos, mi a kormány álláspontja ebben a kérdésben, amit dokumentumokban is megfogalmazott? A működőképes birtokok kialakulása érdekében elő kell segíteni a szétaprózódott földtulajdon koncentrálódását. Szerezhessenek földtulajdont szövetkezetek és társaságok is. Külföldi magán- és jogi személy azonban átmenetileg ne juthasson földhöz; lehessen jelzálogot, hitelt felvenni a földre. Bocsánat! Fidesz választási üzenete, 1994. április, tévedésből ezt olvastam föl. (Derültség, taps a bal oldalon.) Úgyhogy ha a képviselőtársaim megnézik ezt a hiteles dokumentumokból kiragadott szöveget, azt hiszem, egyértelművé válik, hogy a kormány ezt teszi. Nemcsak a földtörvény módosítása kapcsán, jelzáloggal, egyebekkel összefüggésben. Érdemes lenne ezen a tényen önöknek is elgondolkodniuk. Nos, amit mi lényegesnek tartunk (Zaj a jobb oldalon.): természeti kincsünkről van szó. Azt hiszem, ebben egyetértünk. De az is egyetértésre kell hogy találjon, hogy nem elherdálni kell a földet, hanem valóban meg kell teremteni a föld valódi értékét, és valódi, reális árát.
Én úgy ítélem meg, a kormányommal együtt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzék népszavazás-kezdeményezése nem más, mint hogy pártérdeket próbál országos érdekek fölé helyezni. Nagyon sajnálom, hogy ezt teszik, és azt is sajnálom, hogy kiművelt fők nem képesek az európai követelményekben gondolkodni.
Azért is tartom ezt nagyon fontosnak, mert még sok vitát fogunk folytatni az egész földkérdésről, de hozzáteszem: a földtulajdon csak része az egész agrárszférának, illetve az agrárszféra válsága kezelésének. És szíves figyelmükbe ajánlom azt a kormányzati döntést is, hogy '98. január 1-jével a három hektárig terjedő mértékben a kistulajdonosokat mentesítjük a 20 százalékos forrásadó megfizetésének kötelezettsége alól.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány eltökélt, hogy a koalíció a ciklus végéig megalkotja ezt a több tucat jogszabályt. Én nagyon kérem a tisztelt koalíciós képviselőktől, hogy akkor is tartsanak ki, amikor netán - elvétve - az ellenzék obstrukciós magatartást tanúsít. Kérem a koalíciós képviselőtársaimat erre.
Nagyon fontosnak tartom a következőket is. Ami a környezetvédelmet illeti: az Európai Unió országértékelésében az van, hogy Magyarországon legjobb a környezetvédelem helyzete a többi közép-kelet-európai államhoz képest, és európai szintű jogszabályokat alkottunk meg. Ugyanakkor súlyos gondok vannak a levegő, a víz minőségével, a hulladék, a szennyező anyagok eltávolításával. Miért tartom ezt fontosnak? Mert a kormány lépésről lépésre szeretne javítani ezen a helyzeten. Arról van szó, hogy a szakemberek előkészítenek egy erdősítési programot. Jelenleg az ország területének 15 százalékát borítja erdő. Az Európai Unió tagállamaiban az átlag 22-23 százalék. Be akarunk indítani egy olyan programot, amely 700 ezer hektár új erdőterületet létesít. Ez egy hároméves program, ami azt jelenti, hogy mintegy 50 ezer munkahely teremtésére is lehetőséget ad.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden van, amit még sorolhatnék, de két kihívásra fölhívom a figyelmüket. Az egyik az a kihívás, amelyet az Európai Unió is megfogalmaz, hogy Magyarország teljesítménye mindössze 37 százaléka az európai uniós átlagnak. És ez az alig egyharmados teljesítménye ennek az átlagnak azt is jelenti, hogy az élet minősége, életszínvonal terén is hasonló a helyzet. Tehát nagyon sok feladatunk van. A másik, ami nagyon fontos, hogy olyan jogszabályok születnek Magyarországon, amelyek megvalósítását megkövetelik az európai normák. Szociális, foglalkoztatási, oktatási és minden egyéb területen. Tehát ezekre kellene összpontosítanunk az erőfeszítéseket a parttalan viták helyett. Vagy arra kellene, hogy olyan nemzeti fejlesztési programot alakítsunk ki, amely a taggá válás után évenként 2-2,5 milliárd ecut, vagyis több száz milliárdos éves beruházást, fejlesztési eszközt biztosít a Magyar Köztársaság számára.
Szíves figyelmüket fölhívom arra is, hogy a közbiztonsággal összefüggésben az erőfeszítések ellenére joggal elégedetlenek az állampolgárok és mi is. Folyamatról van szó, amelyben egyrészt nagyon sok intézkedés született: rendőrség megerősítése, igazságszolgáltatási reformtervezet; és ebben szeretnénk támogatásra találni a különböző civil és nemzetközi szervezetek részéről.
(15.40)
Ami a NATO-t illeti: úgy ítélem meg, hogy a közvélemény jól fogadta azt a határozott álláspontunkat, hogy a kormány szándékának minden egyes részletét be kívánjuk mutatni a társadalomnak. Ezt feltehetően értékelik az emberek. Örvendetes számunkra, hogy folyamatosan nő a csatlakozás támogatottsága.
Fölmerül a kérdés, hogy formális-e vagy sem ez a népszavazás - mármint a NATO-csatlakozásról szóló népszavazás. Megítélésem szerint nem, de a népszavazás sikere pozitív válasz, ami segít nekünk azokban az erőfeszítésekben, amelyeket a NATO-tárgyalásokon kell tennünk, és segít a majdani európai uniós népszavazás kapcsán is ezekben az ügyekben az előrelépésben.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a népszavazással kapcsolatban e helyről is az ifjúsághoz, az első szavazókhoz forduljak, hiszen ha elmennek szavazni és voksolnak, ezzel nemcsak egyetértenek, hanem tanúbizonyságot is tesznek az egyetértésükről, hiszen igazán az ő jövőjükről van szó a NATO-val, majd az Európai Unióval összefüggésben.
S végül pedig, ami a szomszédsági politikát illeti: alapvető nemzeti és nemzetközi érdekünk a jó viszony a szomszédos országokkal. Amit a kormány a szomszédsági politikában tett és tesz, azt a külföldi partnereink is támogatják, méghozzá egyértelműen. Az is nyilvánvaló, hogy ha nem tettük volna meg ezeket a lépéseket, ha nem fejlesztettük, rendeztük volna egy sor szomszéd országgal a kapcsolatokat, Magyarország aligha kapott volna meghívást a csatlakozási tárgyalások első körébe.
Tisztelt képviselőtársaim, eszembe jut most is, hogy pontosan egy évvel ezelőtt mit kapott a kormány és személy szerint jómagam is a Temesváron aláírt magyar-román alapszerződés kapcsán meg a ratifikációs vitában. Nagyon örülök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy az önök egyetlen állítását sem igazolta az élet az alapszerződéssel kapcsolatban. (Taps a kormánypártok padsoraiban. Felzúdulás, közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)
Egészen bizonyos, hogy nemcsak Magyarország nemzetközi tekintélye alakul másképpen, hanem a romániai magyarság helyzete is másképp alakul - az egész választási kampány -, ha nincs alapszerződés. (Dr. Pusztai Erzsébet: Meg az egész választási kampány!) És nem beszélhetnénk ma arról, hogy a romániai magyarság számára megteremtődött az egyenjogúság lehetősége, és hatalmi tényező az országában. Ez alapszerződés nélkül nem jött volna létre! (Közbeszólások az FKGP padsoraiban.)
Szíves figyelmébe ajánlom minden képviselőtársamnak az RMDSZ értékelését, az RMDSZ azon kérését, hogy fejlesszük a magyar-román államközi kapcsolatokat, mert ez segíti őket, és segíti az ottani nacionalizmussal szembeni fellépésüket. Tessék ezt is figyelembe venni! Ezért sem tudok egyetérteni ifjúdemokrata képviselőtársaimmal abban, hogy erősíteni kellene Szlovákia elszigeteltségét. S meg kell mondanom, az augusztus 15-ei győri megbeszélésünk mind a NATO-s, mind az európai uniós partnereink teljes egyetértésével találkozott. De ettől függetlenül: ha nem találkozna az egyetértésükkel, akkor sem lenne más út, mint a nyitott, rendezetlen problémák tárgyalásos megoldása! Más utat nem tudunk elképzelni! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Az, amit mi a kilencpontos emlékeztetőben megfogalmaztunk, tulajdonképpen nem más, mint esély arra, hogy a szlovák kormány, a szlovák pártok nagy többsége végre túltegye magát a kisebbségi komplexuson. És hozzá szeretném tenni azt is, hogy ami a kilenc pontban szerepel, nem különbözik az Európa Tanács, Strasbourg vagy az Európai Unió és más nemzetközi szervezet igényeitől - azokkal teljes összhangban van.
Nehogy félreértés legyen! Semmiféle illúzióm nincs abban, hogy rövid időn belül eredményre jutnak ezek a tárgyalások. (Dr. Pusztai Erzsébet: Meiar szavahihető ember!) Kovács László külügyminiszter úr szeptember 20-án találkozik szlovák partnerével, és sorra veszi a kilencpontos emlékeztető végrehajtását, illetve azokat a rendezetlen kérdéseket, amelyek megoldásra várnak a kapcsolatainkban. (Dr. Pusztai Erzsébet: Kassai tárgyalások!)
Nagyon fontos tanulságot hozott az egész találkozó és azt megelőzően a magyar-román viszony alakulása. A határon túli magyar szervezetek, pártok azt igénylik tőlünk, hogy a magyarság ügye ne képezze itthon a politikai vetélkedés tárgyát - ezt kérik tőlünk. És ne próbáljuk őket belerángatni a mi belpolitikai csatározásainkba! Szíves figyelmükbe ajánlom azoknak, akik ezt teszik, hogy károkat okoznak nemcsak nekünk, hanem nekik, a határon túl élő magyarságnak és érdekeiknek. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
Azért elgondolkodtató az is, hogy a három szlovákiai magyar párt kifejezetten üdvözölte, pozitívumként értékelte a győri találkozót és annak eredményeit. (Felzúdulás az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Le szeretném itt szögezni, hogy a jövőben is a leghatározottabban visszautasítok ilyen lakosságcserére vonatkozó meg hasonló, nemtelen ajánlatokat vagy javaslatokat. Napirendre sem engedem tűzni sem a miniszterelnöki, sem egyéb kormánytalálkozókon az ilyen témákat! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, nyilvánvaló, hogy bármennyire is különbözik Szlovákia belpolitikája, a szlovák kormány politikája a miénktől, nincs más út, mint hogy együtt élünk, szomszédok vagyunk, hogy az ottani magyarság és mindannyiunk közös érdekében megpróbáljunk megegyezésre jutni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy ilyen sokat beszéltem, de évadnyitóról van szó. Azt szeretném befejezésül hangsúlyozni, hogy Magyarország nemzetközi megítélése most és a jövőben is döntően tőlünk függ - tőlünk, akik itt ülünk a parlamentben, vagy a parlamenten kívül tevékenykednek. Ez közös felelősséget is jelent.
Nos, úgy hiszem, az idő most Magyarországnak dolgozik. Mi is tegyünk az országért! Dolgozzunk érte! Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
