BERÉNYI LAJOS
BERÉNYI LAJOS
BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 1995. május 9-én fogadta el a közbeszerzési törvényt, és az '95. november 1-jén lépett hatályba. A törvény a Közbeszerzések Tanácsát arra kötelezi, hogy évente számoljon be az Országgyűlésnek a törvény végrehajtásának tapasztalatairól. Ezúttal első alkalommal teszi meg ezt a Közbeszerzések Tanácsa. A tisztelt Házhoz beterjesztett írásbeli beszámoló a közbeszerzési tanács véleményét tükrözi. Négy olyan kérdéskörre szeretnék kitérni röviden, amelyek, úgy gondolom, a tapasztalatokat még inkább megvilágítják.
Először: a törvény megalkotásának alapvető célja volt, hogy Magyarországon a közbeszerzéseket átláthatóvá, nyilvánossá tegyük a közvélemény számára, ezzel is elősegítve a gazdasági visszaélések visszaszorítását. Az eltelt több mint egy év alatt a korábbiakhoz képest jelentős változások következtek be. A korábban nem nyilvános vagy nem versenyeztetett beszerzésekkel szemben a közpénzekből eszközölt közbeszerzések nagy része a törvény hatálya alá került.
A beszámolóból kitűnik, hogy Magyarországon 1996-ban 3200-3300 közbeszerzési eljárást bonyolítottak le, és ezekben a törvény hatálya alá vont központi költségvetési szervek, az önkormányzatok és közszolgáltató vállalatok - akikre elsősorban ez a törvény vonatkozik - játszották a meghatározó szerepet.
Az eljárások megközelítőleg 70 százaléka nyilvános tendereztetés, 6 százaléka meghívásos, 24-25 százaléka pedig úgynevezett tárgyalásos versenyeztetés volt.
A nyilvánosságot a Közbeszerzési Értesítő, a Közbeszerzések Tanácsának hivatalos lapja adja meg: az ajánlatkérőnek közzé kell tenni a beszerzésre vonatkozó ajánlati felhívását, a versenyeztetés eredményét pedig ki kell hirdetnie, illetve hivatalosan meg kell jelentetni a Közbeszerzési Értesítőben. Ezen kötelezettség alól csupán egyetlen kivétel van: az úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás. Ebben az esetben a meghirdetés nem kötelező az ajánlatkérő számára, de az eljárás eredményét utólag ugyancsak nyilvánosságra kell hoznia.
A Közbeszerzések Tanácsa úgy ítéli meg, hogy a tendereztetés terén kétfajta gond mindenképpen felmerül. Egyfelől valószínűsíthető, hogy jelentős számban valósulnak meg olyan beszerzések is, amelyek nem kerültek a törvény hatálya alá, azonban ezekről a Közbeszerzések Tanácsának - minthogy ellenőrzési jogosítvánnyal nem rendelkezik - nyilvánvalóan nincsenek hivatalos ismeretei.
A másik gond a tárgyalásos eljárások feltűnően magas, 24-25 százalékos aránya. Ezt az eljárási formát a törvény tulajdonképpen csak kivételes esetben engedi. A magas arány vélhetően abból is ered, hogy az ajánlatkérő és ajánlattevő közötti korábbi, hagyományos üzleti kapcsolatok az eljárás leegyszerűsítésének irányába hatnak.
(16.50)
Tudniuk kell azonban, hogy a tárgyalásos eljárás elterjedésének gazdasági és jogalkotási okai is vannak. A költségvetési szervek, beleértve az önkormányzatokat is, Magyarországon éves gazdálkodást folytatnak. Ez a gazdálkodás a kincstári rendszer bevezetése nyomán még szigorúbbá vált. A közbeszerzési pályázati rendszer a maga időigényével viszont elég nehezen illeszthető ehhez az éves költségvetési rendszerhez. A törvény ugyanis azt írja elő, hogy tendert az írhat ki, akinek ehhez források állnak a rendelkezésére.
Minden év elején azonban gyakran fordul elő, hogy a költségvetési szervezetek még nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel. Ugyanakkor az előző év végén még meglévő forrásokat az érintettek igyekeznek elkölteni.
Másodszor: a közbeszerzési törvénynek szintén lényeges célja volt az, hogy a közbeszerzéseket a versenyeztetés révén hatékonyabbá, a közpénzek elköltését takarékosabbá tegye. Bár pontos adatokkal nem rendelkezünk, de számításaink szerint több mint 200 milliárd forint értékű éves beszerzést érint ez a törvény. Nyilvánvaló, hogy ha a beszerzéseket olcsóbbá, hatékonyabbá lehet tenni, akkor akár néhány százalékos megtakarítás is milliárd forintokat érhet el. Természetesen erről pontos számításokat nem lehet végezni, a tanács tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy néhány százalékos megtakarítás feltétlenül jelentkezik.
A tanács tapasztalatai szerint a törvénynek vannak olyan bürokratikusnak tűnő előírásai is, amelyek az eljárásokat időben elhúzzák, és esetleg túlzott adminisztratív kötöttségeket okoznak. Különféle igazolások beszerzése tekintetében például a törvény elég nehéz helyzetbe hozza a viszonylag kis gazdasági erejű szállítókat, ugyanis előírja számukra, hogy az összes elkülönített állami alaptól szerezzenek be igazolást arról, hogy nincs köztartozásuk.
A törvényi előírások között volt olyan is, amely alkotmányossági aggályokat is fölvetett. A tisztelt Országgyűlés már módosította azt az előírást, amely szerint akit a versenyhivatal még a törvény hatálybalépése előtt elmarasztalt, nem vehet részt meghatározott ideig közbeszerzési eljárásban. Ezt a visszamenőleges hatályt törölte el az Országgyűlés.
Harmadszor: arról a kérdéscsoportról kívánok szólni, amely szintén a közfigyelem fókuszában áll. Ez pedig a közbeszerzési törvénynek az a törekvése, hogy a hazai piac és ipar védelmében bizonyos kedvezményeket nyújtson a hazai szállítóknak. Ez egyébként más országok gyakorlatának is megfelel. E kedvezmények közül a leglényegesebb, hogy 10 százalékos árelőnyt nyújt a hazai szállítóknak. Az Európai Unióval kötött társulási megállapodásunk ezt átmenetileg lehetővé teszi számunkra, tízéves időtartamra, tehát 2002-ig.
A törvény az árelőny tekintetében azonban féloldalas. Az ajánlatkérő számára előírja, hogy a hazai szállítót válassza akár 10 százalékkal drágábban is, ugyanakkor ehhez a költségvetési forrásokat nem rendeli hozzá. Nyilvánvaló, hogy költségvetési forrásból gazdálkodó szervezetek meggondolják azt, ha 10 százalékkal többet kell fizetniük valamilyen termékért, szolgáltatásért vagy beruházásért. A tanács úgy gondolja, hogy ezt az ellentmondást fel kell oldani.
Negyedszer: szólni kívánok végül a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységéről. A törvény értelmében a tanács az Országgyűlés felügyelete alá tartozó szervezet. A szervezet megjeleníti a törvényhozó megfontolt takarékossági szempontjait és a korszerű államigazgatási rendszer kialakítására irányuló törekvéseit. A tanács és munkaszervezeteinek ez évi költségvetési támogatása összesen 30 millió forint, a tavalyi - első évi - 60 millió forinttal szemben.
Látható, hogy egy kis szervezetről van szó; a 21 tagú Közbeszerzések Tanácsa társadalmi tevékenységet végez. Az apparátus, azaz a tanács titkársága és a döntőbizottság a múlt esztendő végén összesen 16 főt foglalkoztatott. Ehhez tudni kell, hogy az elmúlt évben a döntőbizottságnál a 3200 közbeszerzési eljárásnak körülbelül 5 százalékát, azaz 160-170 eljárást támadtak meg. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szám tovább növekszik.
A Közbeszerzések Tanácsa ajánlások kibocsátásával igyekszik a törvény végrehajtását elősegíteni mindazon törvényi rendelkezés esetében, amelyeket az érintett szervezetek nehezen értelmeznek vagy indokoltan kifogásolnak. A közbeszerzés szereplőinek munkáját hivatottak elősegíteni a Közbeszerzési Értesítőben megjelenő elnöki tájékoztatók is. A törvény gyakorlati végrehajtását segítő jogpropaganda-tevékenységben a tanács tagjai előadások, konzultációk megtartásával vállalnak részt. A tanács kidolgozta, és rövidesen közzéteszi azon minősített szállítók névjegyzékét, akik a meghívásos eljárások egyik fajtájába való részvételre közvetlenül felkérhetők.
A tanács igyekszik előmozdítani a közbeszerzési eljárásban részt vevők oktatását és továbbképzését. Ezt az Európai Unió is következetesen számon kéri. A tanács már elfogadta az oktatási stratégiát, és a közeli jövőben megkezdődik a program első szakasza. Ez a közbeszerzési oktatók kiképzését jelenti, ehhez a Világbank is anyagi segítséget ígért.
A tanács hangsúlyt helyez a nemzetközi kapcsolattartásra. A közbeszerzések, mint már említettem, az Európai Unióban számottevő szerepet játszanak. Kapcsolatot tartunk az Európai Unió bizottságának közbeszerzési igazgatóságával, ezen túlmenően jelen vagyunk a gazdasági és fejlesztési együttműködési szervezet, közismert nevén az OECD szakosított közbeszerzési szervezetében. Rendszeresen tapasztalatokat cserélünk a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás - a CEFTA - tagországainak közbeszerzési szervezeteivel.
Megemlítem továbbá, hogy a Világbank az elmúlt évről szóló országjelentésében alapvetően kedvező értékelést adott a magyar közbeszerzési törvényről, illetve annak végrehajtási tapasztalatairól.
Tisztelt Országgyűlés! A Közbeszerzések Tanácsa úgy véli, hogy a törvény több kedvező hatással járt, mint amennyi ellentmondást vagy gondot hozott felszínre. A tanács úgy ítéli meg, hogy a törvényi szabályozás életbe léptetésével és gyakorlati alkalmazásával a rá háruló feladatokat a felmerült problémák ellenére is nagyobb zökkenők nélkül ellátta, a vele szemben támasztott követelményeknek megfelelt. A tanács megkezdte az előbbiekben bemutatott tapasztalatok alapján a törvénymódosításra vonatkozó javaslatainak kidolgozását. Megvitatásuk után javaslatainkat az Igazságügyi Minisztériumnak átadjuk, arra kérve a kormányt, hogy azokat terjessze az Országgyűlés elé.
A tanács beszámolóját az Országgyűlés gazdasági bizottsága, költségvetési és pénzügyi bizottsága részleteiben megvitatta. Mindkét bizottság a beszámolót egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta, amit ezúton köszönök meg.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el a Közbeszerzések Tanácsának beszámolóját. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
