DR. KARL IMRE
DR. KARL IMRE
DR. KARL IMRE, a gazdasági bizottság alelnöke, az országgyűlési határozati javaslat előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szünet előtt hangzott el a közbeszerzési tanács elnökének szóbeli beszámolója. Mint ahogy ezt ő is elmondta, a gazdasági bizottság március 26-án tárgyalta a Közbeszerzések Tanácsa 1995. november 1-je és 1996. december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatokról készített beszámolót.
Ezzel kapcsolatosan nekem két feladatom van: egyrészről szeretném a tisztelt képviselőtársaimat tájékoztatni az ülés döntéséről és annak a tartalmi állásfoglalásáról, másrészről pedig az együttes vita miatt szeretném indokolni egyben azt, hogy a gazdasági bizottság miért tett egy olyan határozati javaslatot, amelynek végeredményeképpen ezt a tevékenységet, illetve a beszámolóban rögzítetteket javasolja határozati formában is az Országgyűlés által elfogadni.
Abból indulok ki, hogy ez a téma, a köz pénzeinek az elköltése a mai időkben különösen fontos témának számít. Erre rendkívül nagy a figyelem, és emiatt méltó arra, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén is beszéljünk róla és szóba kerüljön.
Mint ahogy ez már korábban is elhangzott, a '95. évi XL. törvény szólt a közbeszerzésekről. Ennek az előkészítése rendkívül széles és átfogó munkát igényelt, amiben a gazdasági bizottság nagyon jelentősen kivette a részét. Többek között ez is volt annak az oka, hogy a most kijelölt főbizottság ebben a témában egy ilyen meghatározó szerepet kívánt vállalni.
(17.20)
A törvény 15. § (2) bekezdése adja azt a feladatot a Közbeszerzések Tanácsának, hogy évente számoljon be a végzett tevékenységről - ez az első olyan év, amely eltelt, és ez az első alkalom, amikor erről a tevékenységről be lehet számolni. Én úgy gondolom, ez a nemzetközi gyakorlatnak - nemcsak a nyugat-európai szokásoknak, de most már a volt, korábbi szocialista országokban és a közép-kelet-európai országokban is honos gyakorlatnak - megfelelő módszer, hiszen mindenhol nagy hangsúlyt fordítanak a közbeszerzésre, ma már Európában és a világ fejlett részében is mindenhol ilyen módon intézik ezt az ügyet. Magyarországon is így történt ez, hiszen a '30-as években volt ennek csak korábban előzménye, amikor egy ehhez valamilyen mértékben hasonló gyakorlat alapján folyt egy munka, aztán nagyon sokáig nem. Tehát ezek is indokolják azt, hogy az Országgyűlés megtárgyaljon egy ilyen beszámolót, és átgondolja azt: a kitűzött politikai célok a törvényben realizálódtak-e vagy sem.
Én úgy gondolom, hogy az alapvető cél, tehát az, hogy a közbeszerzések átláthatóvá, nyilvánossá váljanak, megvalósult - és ezt a bizottsági ülés is megerősítette. Természetesen az a közel 3300 ügy, amelynek a megtárgyalása nagy részben a nyilvánosság előtt lefolyt, és a Közbeszerzési Értesítőben meg is jelent a felhívás, illetve a döntések eredménye, azt mutatja: nagy számban folytak Magyarországon az elmúlt évben olyan ügyek, amelyek következtében közpénzek kerültek kiadásra, és ezek a nyilvánosság előtt folyhattak le.
Én azt gondolom, érdemes megemlíteni azt, hogy ennek a nagy része, közel 70 százaléka nyilvános tenderek alapján dőlt el, viszont azt is meg kell mondjuk - ahogy azt a tanács elnöke is említette -, nagyon magas, közel 25 százalékos az úgynevezett tárgyalásos eljárás kapcsán született döntések aránya. Azt gondoljuk, hogy ez a kivételes módszer a jövőben talán csökkenthető lehet akkor, ha a gyakorlati működés, a törvény kikerülési lehetőségeinek további gátolása arra hívja fel a figyelmet, hogy nyilvános tendereztetés legyen elsősorban, annak az aránya növekedjen, így ez a tárgyalásos eljárás csökkenhessen.
Én úgy gondolom, a második cél, tehát a közpénzek felhasználásának hatékonyabbá tétele is egy nagyon jó megítélést kaphat akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy komoly piaci verseny is kialakult ennek a közel 3300 ügynek a kapcsán. Minden olyan eljárás, amely meghirdetésre került, egy szélesebb körű versenyt generált abban az iparágban, ahol erre jelentkeztek; ez mérhetően egyfajta csökkenést hozott a beszerzési kiadásokban, és ezek a megtakarítások valóban milliárdokban mérhetőek. Ezzel szemben áll az a lényegesen jelentéktelenebb, de valóban létező költség, amely a közbeszerzések bürokratikus és néha nehézkes elemeinek a költségeit jelenti. Nyilván törekedni kell arra, hogy a jövőben ezek a költségek minél inkább csökkenthetőek legyenek, ez a önmagában is javíthatja a hatékonyságot.
Azt gondolom, hogy kevesebb siker és eredmény mondható el egy olyan nagyon lényegi kérdésben, mint a hazai piac védelme, hiszen pontosan ez az a terület, ahol a legkevesebb eredmény született, ahol a legkevésbé lehetett érvényesíteni azokat a szándékokat és célokat, amelyeket a törvényalkotás során, a törvény szelleme szerint az Országgyűlés érvényesíteni szeretett volna. Én azt hiszem, önmagában az a tény, hogy a belföldi kínálatot egy 10 százalékos kedvezmény esetén lehet érvényesíteni, és ennek a költségvetési vonatkozásai, a forrásbiztosítás nem elegendő indok arra, hogy ez a kérdés ilyen egyszerűen legyen kezelve, ezt újra át kell gondolni; a bizottság egyöntetű véleménye is az volt, hogy a hazai piac védelmében a továbbiakban is hangsúlyosan kell hogy szerepeljen ez az Európai Unió által is elfogadott módszer.
Én úgy gondolom, a működésről - annak ellenére, hogy vannak általam már említett anomáliák, ettől függetlenül - azt lehet mondani, hogy egy eredményes és hatékony munka folyt. Azt kimondhatjuk, hogy a tanács eredményes és jó tevékenységet végzett az elmúlt évben, és úgy gondolom, azok a tapasztalatok, amelyek ebben az eltelt időszakban a közbeszerzési tanács és így közvetve az Országgyűlés számára ma megjelentek, alkalmasak arra, hogy a törvényben további módosítások is szülessenek - azért továbbiak, mert néhány fontos módosításra már sor került, ezek közül én azt emelném ki, hogy a törvény hatálya ki lett terjesztve az ÁPV Rt.-re is, tehát a privatizációs szervezet is ennek a közbeszerzési törvénynek a szellemében dolgozik tovább.
Úgy gondolom, hogy ettől függetlenül azok a kérdések, amelyek elsősorban a vagyonkezelés területén, illetve az ellenőrzés szigorítása igényében jelennek meg, méltóak arra, hogy további végiggondolást jelentsenek és a parlament elé kerülhessenek.
Még egyszer megismételve és kifejezve köszönetünket a közbeszerzési tanács elmúlt évi munkája kapcsán szeretném javasolni, hogy az Országgyűlés fogadja el a gazdasági bizottság javaslatát, azaz a Közbeszerzések Tanácsának az 1995. november 1-je és '96. december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló jelentést az Országgyűlés fogadja el. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
