DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ezen parlamenti ciklus történetében a jövőben is büszkék lehetünk arra, hogy 1995-ben ezt a törvényt, a közbeszerzésekről szóló XL. törvényt meghoztuk. Emlékszem a vitára, és emlékszem arra, hogy milyen pozitívan álltak hozzá azok az ellenzéki képviselőtársaim is, akik máskor nem minden esetben tették ezt.
Egy törvénnyel kapcsolatban azonban akkor, amikor a törvény végrehajtását vizsgáljuk, csak a törvényhez kapcsolódó dolgokat lehet elvárni, semmi többet, és nem lehet olyan elvárásokat megfogalmazni egy törvénnyel kapcsolatban, ami nem a törvényhez kapcsolódik.
(17.50)
Berényi Lajos úr, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke nagyszerűen, jól foglalta össze a tapasztalatokat. Azért kértem szót, mert különösen örülök annak, hogy a törvény 33. § (3) bekezdése és a 10. § - azt hiszem - j) pontja az értékelemzést tartalmazza. Ez számomra igen nagy öröm, tudniillik Berényi Lajos úrral is részt vettünk egy olyan értekezleten, ahol a potenciális ajánlatkérők és ajánlattevők nagy figyelmet tanúsítottak az értékelemzés elmélete és gyakorlata iránt, de az értékelemzők országos konferenciáján is, ahol módom volt szólni erről a közbeszerzési törvényről, illetve a törvénynek az értékelemzéssel összefüggő kérdéseiről, ezt a nagy figyelmet tapasztaltam.
A XL. törvény 33. §-a ugyanis kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az ajánlattevő alkalmazza az értékelemzés módszerét, amikor a termék, illetve a szolgáltatás funkciójának és költségeinek viszonyát megvizsgálja. Hazánkban az értékelemzés még nem terjedt el olyan mértékben, amilyen mértékben fontossága azt indokolja. Így valószínű, hogy a közbeszerzésekről szóló XL. törvény realizálása során nem túlzottan jelentős azon ajánlatkérők száma, akik felhívásukban előírták az értékelemzés módszerének alkalmazását.
A gazdálkodás hatékonyságának növelése azonban megköveteli ezen fontos döntés-előkészítő módszer nagyobb mértékű elterjedését. Bízom abban, hogy a gazdasági, vállalkozási környezet fejlődése kikényszeríti ezt, hiszen a közpénzek célszerű felhasználása nemzetgazdasági érdek. Bízom abban, hogy az értékelemzésről szóló elképzelések, elméletek és gyakorlati összefüggések a jövőben nagyobb táptalajra találnak a magyar nemzetgazdaságban, és lényegesen több lesz azon ajánlatkérők száma, akik ezzel az igen hatékony eljárással élnek. Köszönöm, hogy meghallgattak.
