IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament egy olyan határozat elfogadása előtt áll, amelynél jól mérhető a parlament munkája, gyakorlatilag a saját munkánk gyümölcsét vizsgálhatjuk, hogy mit tudtunk tenni a magyar gazdaság érdekében a Közbeszerzések Tanácsának létrehozásával, illetve magával a közbeszerzési törvény megalkotásával.
Az elmúlt időszak ugyan nagyon rövid volt - természetesen a gazdaság fejlődését, átalakulását tekintve maga egy parlamenti ciklus is rövid - ahhoz, hogy hosszú távú és meghatározó következtetéseket vonjunk le egy ilyen jellegű szervezetről, hiszen a háború előtt hosszú évekig, évtizedekig működött Magyarországon, viszont az elmúlt 40-45 évben nem volt erre lehetőség, és a gazdasági feltételrendszereink is úgy alakultak, hogy valójában tere sem lett volna a közbeszerzés működtetésének.
A nyugat-európai rendszerekkel sem tudjuk összehasonlítani, hiszen ott egy szerves fejlődés eredményeként jött létre; ott természetesen a versenyhelyzet is egészen más.
(17.30)
Ennek ellenére elmondhatjuk azt, hogy a hozzáfűzött reményeket több-kevesebb kiigazítással és változtatási igénnyel betöltötte. Reményeink szerint továbbfejlődik, csiszolódik, és részben az államháztartási reformba szervesen be tud kapcsolódni, amely államháztartási reform következetes véghezvitelét elvárnánk a kormánytól.
Sajnos, ez a jelenlegi állapotokban nem tükröződik. Nem tükröződik elsősorban a kincstári törvényhez kapcsolódóan, ahol talán egy olyan módosító javaslat fogalmazódott meg - és a gazdasági bizottság vitájában is felmerült -, hogy a vagyonkezelési szerződések esetébe is be kellene vonni a közbeszerzés intézményét. Ez sajnálatos módon eddig nem valósult meg, annak ellenére, hogy nagyon rugalmasan, több mint egy tucat módosítást hajtottunk végre ezen a törvényen, tehát mint tudjuk, bevontunk ebbe a körbe sok olyan területet, ami indokolt volt, legutóbb az ÁPV Rt. illetékességébe tartozó beszerzéseket. Tehát azt mondhatnám, hogy a parlament ebből a szempontból jól vizsgázott, viszonylag rugalmasan tudtuk követni ennek a szervezetnek a fejlődését.
A kormány részéről ezt nem tudom így megerősíteni, számos késlekedést tapasztaltam magával a kormányhatározat meghozatalával kapcsolatosan is, hiszen a döntőbizottságok is csak '96-tól tudtak működni, és a viszonylag későn megszületett kormányhatározat a pénzügyi, gazdasági hátterét sem rendezte egyértelműen, mind a mai napig nem optimálisak a feltételek.
Tehát véleményem szerint a kormányzatnak itt sokkal komolyabb és megalapozottabb háttérmunkát kell biztosítani, egyrészt ahhoz, hogy az államháztartási reform valójában beinduljon, és az ilyen gazdasági célszervezeteket valóban lehessen integrálni ehhez; de ennek természetesen alapfeltétele, hogy egyáltalán legyen reform.
Szót kell még ejteni az önkormányzatokat érintő területről, itt a beszámoló megemlíti, hogy számos önkormányzattól nem érkeztek be a beszámolók, illetve a jelentések arról, hogy a saját szervezeteikre vonatkozóan milyen rendeleteket hoztak a közbeszerzés érvényesítésére.
Egy kicsit érdemes ezzel foglalkozni, bár egy év tapasztalata messzemenő következtetéseket természetesen nem ad, de a pályázatok természete - tehát hogy nyílt eljárásban, meghívásos eljárásban vagy tárgyalásos eljárásban történtek a pályáztatások - azért elég sok mindent elmond, és elmond bizonyos véleményt is arról, hogy a gazdaság jelenlegi állapota, a gazdasági morál hogyan is áll, a parlament tevékenységének az irányultsága mi is legyen, hová is próbáljunk hatni, hogy a közbeszerzések még kevesebb antipátiával találkozzanak a közvéleményben - mert el kell mondani, hogy azért volt ilyen. Elsősorban a tárgyalásos eljárások váltottak ki ilyen elmarasztaló véleményeket, amely tárgyalásos eljárások száma 795, és mint tudjuk, ez nem egészen elégíti ki a közbeszerzésre vonatkozó követelményeket. Ezt valójában teljesen ki kellene küszöbölni a közbeszerzések esetében.
Különösen sok panasszal találkoztunk az egészségügy területén. Az egészségügy egy olyan szektor, ahol a kórházak és nagy egészségügyi komplexumok nagyon sok egészségügyi felszerelésből, gyógyszerből, egyebekből igényelnek, tehát egy nagy csomagot tudnak a közbeszerzés hatáskörébe bevinni, és ennek a megkerülésére, illetve a pályázók kiválasztására valójában nem volt komoly gazdasági gyakorlat. Tehát a versenyhelyzet itt egy érdekes jelenséggel párosult, azzal, hogy nem csökkentek az árak, hanem növekedtek. Tehát a közbeszerzési törvény alkalmazásba vétele nem hozta azt a járulékos hasznot, amelyet talán minden gazdasági szakember elvárt ettől, hogy az árszintek lefelé mozduljanak. Természetesen volt egy általános és nagyon jelentős természetes árszintnövekedés, de emellett is megállapítható, hogy ez az eljárás itt nem váltotta be a reményeket. Ennek az okait érdemes kivizsgálni, és talán több hangsúlyt helyezni arra, amely ugyan nem fogalmazódik meg egyértelműen és világosan a közbeszerzési törvényben, hogy azért az is nagyon fontos államérdek és cél, hogy ez az árszintre is legyen befolyásoló hatással. Ha nincs versenyhelyzet - mert ez ezt jelenti jelen pillanatban az egészségügyben -, olyan mamutközvetítők vagy cégek hatnak közvetlenül ezekre az egészségügyi beszerzésekre, ahol vagy a tárgyalásos eljárás keretében kvázi lefutott versenyről van szó, vagy pedig olyan kevés ennek a piacnak a szereplője, hogy a megegyezés, illetve a verseny kijátszása minden további nélkül elérhető.
Azért a nyílt eljárásoknál is voltak panaszok, és természetes, hogy ezen a területen is javítani kell és pontosan - talán a költségvizsgálatokat is igénybe véve - megvizsgálni a közbeszerzések mikéntjét és ennek a gazdasági oldalát. Hangsúlyozom, hogy nem kizárólag a jogi, tehát a pályázati feltételek végrehajtását kell csak vizsgálni, hanem valóban gazdasági oldalról is meg kell néznünk ezt a kérdést, hogy a törvény valójában be tudja tölteni szerepét. Ha ugyanis nem foglalkozunk ezzel a gazdasági oldallal, akkor valójában a törvény nem fogja elérni azt a célt, amire létrehoztuk, és egy olyan dologgal fogunk szemben állni néhány év után, mint amilyenre sajnos, más törvények meghozatalánál is volt már példa, hogy a törvény nem éri el a célját, amikor annyi helyen meg lehet kerülni, annyi módon ki lehet játszani. Ez inkább csak rombol a társadalomban, mint épít.
Tehát még egyszer kérem úgy a Közbeszerzések Tanácsát, mint tisztelt képviselőtársaimat is, hogy őrködjünk ennek a tisztaságán, és olyan módosításokkal próbáljuk javítani és a mindenkori gazdasági helyzethez igazítani ezt a törvényt, hogy hatékonyan tudjon működni.
(17.40)
A kormánynak pedig mindenképpen el kell gondolkodnia azon, hogy az államháztartási reform keretében hogyan illeszti a többi meghozott intézkedéshez. Elsősorban gondolok itt a kincstári törvényhez való illesztésére, mert ez annak ellenére nem történt meg, hogy a kincstári törvény később született meg, mint a közbeszerzési törvény. Köszönöm szépen a figyelmüket.
