KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nemcsak a parlamenti ülésteremben váltott ki széles körű vitát, de a médián keresztül az ország közvéleményében is. A törvényjavaslat tárgyalását kétfordulós hétpárti egyeztetés előzte meg. Ennek során a pártok egyhangú támogatás mellett javasolták benyújtását, jelezve, hogy bizonyos pontokon módosító indítványok benyújtását is tervezik. Ennek ellenére a vitában úgy tűnt, hogy a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt anélkül adta előzetes támogatását a törvénytervezethez, hogy azt alaposan megismerte volna.
A vita legfontosabb tanulsága, hogy a parlamenti pártok és a szélesebb közvélemény számára is igen fontos határaink biztonsága, amely nagymértékben befolyásolja a belső közrendet, közbiztonságot is. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy szükség van egy korszerű törvényi szabályozásra, amely megfelelő jogalapot biztosít a határőrség munkájához és fejlesztéséhez. Abban is közös volt a vélemény, hogy a határőrizeti tevékenység, a határőrség működése feleljen meg az európai normáknak, és úgy fejlődjön, hogy az Európai Unióba való belépésünk idején ez ne jelentsen biztonságpolitikai akadályt, figyelembe véve Magyarország sajátos helyzetét is. Azt is elismerték a tisztelt hozzászólók, hogy a határőrségnél már eddig is több olyan változás történt, amelyek az ezekhez a normákhoz való igazodást szolgálják.
A vita során ismét felszínre kerültek olyan, korábban már lezárt kérdések, mint a határőrség jellege, hovatartozása. Néhányan nem megalapozott példákat idéztek a magyar határőrizet történetéből. Ennek során elhangzottak olyan megállapítások is, amelyek a határőrséget a "zöld ávósok" utódjának minősítették. Ez mélyen sérti a mai határőröket, akik közül a legidősebb is legfeljebb iskoláskorú lehetett az idézett időszakban.
A kiragadott példák csak azt mutatták meg, hogy milyen sokszínű volt az államhatárt őrző szervezetek alárendeltsége, feladatköre a magyar történelemben. Voltak olyan időszakok, amikor érvényesült a határőrizet és a határforgalom-ellenőrzés egysége. Ilyen volt például az 1903. évi VIII. törvénycikk alapján a Belügyminisztérium alárendeltségében felállított Magyar Királyi Határrendőrség időszaka 1906 és 1918 között. Az akkori Országgyűlés komplex szemléletét tükrözi, hogy a képviselők körében a törvényjavaslatot együtt tették közre az útlevélüggyel, a külföldiek Magyarországon való lakhatásával, a Magyar Királyi Csendőrség átszervezésével és a kivándorlással foglalkozó törvényjavaslatokkal. A képviselőház 1903. március 11-én tárgyalta, és a közigazgatási bizottság, majd az igazságügyi bizottság támogató jelentése után egyhangúlag elfogadta azt. Többek között a határrendőrség feladatkörébe tartozott a határon átkelők figyelemmel kísérése, tájékozásszerzés a határ mentén felmerülő, államrendészeti szempontból fontosabb mozzanatokról és eseményekről, és az észleletek közlése az illetékes hatósággal, a szomszédos államok lakói részéről személyek és tárgyak ellen jöhető erőszakos támadás meggátlása, az ország határainak megjelölésére szolgáló jelek megrongálásának megakadályozása, kitiltott, rendőrileg kifogás alá eső és magukat igazolni nem tudó gyanús egyéneknek az államhatár területére belépésében való megakadályozása, büntetendő cselekménnyel gyanúsított egyéneknek a határszélen való letartóztatása, a toloncszabályok rendelkezései alá eső egyének eltoloncolása, a külföldről érkező toloncok átvétele, a nőcsempészet meggátlása, a határszéli vasút- és gőzhajóállomásokon közbiztonsági teendők ellátása, a határszéleken lévő szállodák, vendéglők, egyéb nyilvános helyek ellenőrzése, az útlevelek vizsgálata, az útlevélszabályok áthágása, tilos visszatérés, nőcsempészés, a külföldiek bejelentésére és lakhatására vonatkozó szabályok megszegése által elkövetett kihágások esetében elsőfokon való rendőri büntetőbíráskodás, a csempészet megakadályozásában való közreműködés.
A széles jogkörrel rendelkező határrendőrség kiválóan teljesítette a feladatait. Ezek klasszikus határőrizeti, határvédelmi, határrendészeti feladatok, ezért a későbbi törvények, így a mai sem hagyhatták ezeket figyelmen kívül. A most előterjesztett tervezet tehát nem pártállami rendeleteket másol, hanem a Magyar Országgyűlés által elfogadott mintákat követ; természetesen a mai, korszerű viszonyokhoz igazodva. Ennél a történelmi mozzanatnál azért időztem ennyit, mert önként adódik a párhuzam a mostani törvénytervezet tárgyalásával.
A határőrizetről szóló törvényjavaslat beleillik abba a sorba, amelyet az ország biztonsága érdekében már eddig elfogadott törvények alkotnak: a honvédelmi törvény, az idegenrendészeti törvény, a rendőrségről szóló törvény. Párhuzam van a korabeli törvény és a jelenlegi törvényjavaslat között abban is, hogy mindkettő a szervezet és a feladat egységében látja a biztonságos határőrzés feltételét. Egyes korokban - és erre hivatkozott néhány hozzászóló is - az államhatár őrzése és a határforgalom ellenőrzése külön szervezethez tartozott.
(17.20)
Ez a második világháborút közvetlenül megelőző és az azt követő néhány évben volt, amikor a határőrség a honvédség alárendeltségébe tartozott. A kettősség - amellett, hogy jelentős létszámnövelő tényező volt - rengeteg hatásköri villongást okozott. Jellemző példája az 1946-47-es esztendő, amikor a honvéd határőrség mellett 151 őrssel 34 határrendészeti kapitányságot állítottak fel. Mivel a két testület feladatköre jelentős mértékben fedte egymást, folyamatosak voltak a működési zavarok és a rivalizálás a szervezetek és a minisztériumok között is. Érdemes figyelembe venni a történelem tanulságait, és ne akarjuk szétbontani egy jól működő szervezetet, különösen akkor ne, amikor ez a szétbontás számottevő létszám- és költségnövelést okozna.
A ma határőrsége egységben, eredményesen végzi feladatát. Szervezete, feladatköre, az egységes tevékenységet kiszolgáló technikai rendszerei 1989 óta jelentős szellemi energia és költségek felhasználásával nagyobbrészt kialakultak. A kelet-nyugati irányú migráció és ebben Magyarország tranzit jellege igen komoly feladatokat állított a határőrség elé. Ennek a kihívásnak a testület eredményesen felelt meg. Ezt bizonyítja, hogy 1991 óta több, mint százezer tiltott határátlépőt tartóztattak fel, elfogtak 2500 embercsempészt és határsértő segítőt, akik 6500 embernek nyújtottak segítséget a tiltott határátlépéshez. Erősödött a nemzetközi bűnözés, az embercsempészést nemzetközi szervezetek folytatják, de profi bűnszövetkezetek szakosodtak az úti okmányok hamisítására is. Megakadályozták félezer bűnözőnek az országhatáron való átjutását, több mint tizenötezer útlevél-hamisítót lepleztek le. Az utóbbi két évben több mint ezer lopott autót tartóztattak fel a határokon. Fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok tucatjai, kilói akadtak fenn az ellenőrzések során. Még kimondani is sok, hogy eközben több mint 600 millió utas fordult meg a határokon, akiket ellenőrizni kellett.
A határforgalom-ellenőrzés felnőtt az európai normákhoz. Javarészt létrejöttek azok a személyi és technikai feltételek, amelyek a schengeni követelményekhez való alkalmazkodást is biztosítják. Ezért nem tudok egyetérteni Lányi képviselőtársam kijelentésével, miszerint ez a határőrség így, ahogy van 1945-ben a szovjet minta alapján, a szovjet belpolitikai problémák miatt Magyarországra át lett építve, és ezen nem történt változtatás.
Most a létrehozás körülményeivel és az azt követő négy évtizeddel nem kívánok foglalkozni. 1989-től kezdve azonban a határőrizet módszereit, a határőrség feladatait és szervezetét tekintve gyökeres és visszafordíthatatlan változtatások történtek a lelkekben és a fejekben is: lebontották a vasfüggönyt, megszűnt a határsáv, a totális határőrizetet az elegendő biztonság elve váltotta fel, nyitottá vált a határ a magyar állampolgárok számára. Ha valaki ezeket a változásokat nem vette észre, akkor nem tudom, hol élt az elmúlt években.
Kezdeményező szerepet tölt be a határőrség az európai együttműködés érdekében a határforgalom-ellenőrzés egységes szemléletnek kialakításában és a nemzetközi bűnözés elleni fellépés területén.
A határőrség járt az élen a már hagyományossá vált nemzetközi határrendészeti konferenciák előkészítésében, megszervezésében is. A konferenciák négy éve alatt harminc ország tapasztalatait sikerült megismernünk. Megállapítható, hogy a határrendészet területén az európai országok hasonló problémákkal kerülnek szembe, és ezekre a kihívásokkal hasonló megoldásokkal is válaszolnak. E rendezvények résztvevői elismeréssel nyilatkoztak a magyar határőrök eredményeiről.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a határőrök kiválóan helyt álltak akkor is, amikor a déli határaink mellett folyó polgárháború miatt előtérbe került a határvédelmi feladat végrehajtása. Szolgálatellátásukkal biztonságunk garantálása mellett kivívták a határ menti lakosság tiszteletét és nagyrabecsülését.
A délvidéki események legfontosabb tanulsága, hogy a gyakorlatban előfordulnak olyan időszakok, amikor a honvédség még nem vonul fel a határokra, mert nincs háborús helyzet, a határ mentén élők élet- és vagyonbiztonságának megóvása azonban a határőrség erőinek alkalmazását igényli. A törvényalkotó éppen erre a köztes időszakra gondolt, amikor a határőrök határvédelmi feladatait megfogalmazta.
A határőrség nap mint nap vizsgázik. Tevékenysége a hazai és nemzetközi média érdeklődésének előterében áll, mert a határok biztonsága, a kulturált forgalomellenőrzés végrehajtása ma egyik fontos kérdés Európában.
A határőrök munkáját nemcsak elismerik, de támogatják is a határ menti régiókban élők és az önkormányzatok, ahogy ezt örömmel hallottam az államhatár mentén dolgozó képviselőtársainktól.
A határőrség további fejlődése számottevően javítani fogja a törvény alkalmazásának feltételeit. A határőrség sajátos kettős rendeltetéséből eredően, mint a fegyveres erő tagja, folyamatos polgári irányítás, úgynevezett civil kontroll alatt áll. Ezt bizonyítja az az aktualitás is, mely éppen a törvényjavaslat vitájával párhuzamosan zajlott le a tisztelt Házban.
A Belügyminisztérium a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint az elmúlt héten mutatta be a honvédelmi bizottságnak azt a kormányelőterjesztés-tervezetet, mely a határőrség fejlesztési koncepcióját is tartalmazza. A tervezet országgyűlési bizottsági vitájában elhangzott észrevételek, javaslatok, illetőleg megállapítások alapján arra indít bennünket, hogy a fejlesztési koncepciót a törvény megalkotása előtt nem terjesztjük a kormány elé.
Egyetértünk azokkal a képviselői véleményekkel, melyek szerint a határőrség fejlesztésének egyértelműen meg kell felelnie valamennyi, a törvényjavaslatban meghatározott szervezeti és működési elvnek, az ehhez igazodó személyi és dologi feltételeknek, így a fegyverzetnek is, és összhangban kell lennie a törvényjavaslat terminológiájával, meghatározott rendelkezéseivel. Ezért a határőrizeti törvény elfogadását követően ismételten átgondoljuk a határőrség hivatalos állományra való átállásával az euro-atlanti követelményben megfogalmazott feltételeknek történő megfeleléssel kapcsolatos kérdéseket, fejlesztési célkitűzéseinket.
Ezzel összefüggésben határozzuk meg a fegyveres erők működéséhez szükséges, a biztonságpolitikai és honvédelmi alapelvekben megfogalmazottak szerinti, az ország védelmi tervében rögzített, védelmi képességünkkel kapcsolatos, a határőrségre háruló katonai feladatokhoz szükséges létszám- és eszközigényeket.
A fegyveres erők folyamatos polgári irányítása követelményeinek megfelelően az így kialakított fejlesztési koncepciónkat a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint ismételten bemutatjuk a parlament illetékes bizottságának; a kidolgozás során pedig szakmai szempontú konzultációkat is tervezünk, és a politikai célkitűzéseket sem figyelmen kívül hagyva arra törekszünk, hogy az így kidolgozott fejlesztési koncepcióhoz megnyerjük valamennyi parlamenti képviselőcsoport támogatását. Tesszük ezt azért, mert a kormánynak és ezen belül a belügyminiszternek mint a határőrséget irányító kormánytagnak nem volt és nincs szándékában egy második honvédség létrehozása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve a törvényjavaslat részletes vitájára: a törvényjavaslathoz számos módosító javaslat érkezett. Ezek többségében áttekinthetőbbé, szakszerűbbé, pontosabbá teszik a törvényjavaslatot - ezeket támogatjuk és javasoljuk elfogadásra. Ezek közé tartozik az a javaslat, mely szerint jegyzőkönyvet kell felvenni arról, ha egy külföldi állampolgár bejelenti a határőrségnél, hogy őt kiutasítása vagy visszairányítása esetén kínzás vagy más embertelen bánásmód fenyegetné. Ez az eljárás valóban erősíti a jogszerűséget és megkönnyíti a vitás ügyek későbbi tisztázását.
(17.30)
A határőrök fegyverhasználatához érkezett módosító javaslatok nagyban javították a tervezet minőségét. Az, hogy a törvény konkrétan és pontosan megfogalmazza a fegyverhasználat feltételeit és szabályait, erősíti a törvényességet, magabiztosságot ad a használójának, egyaránt védi a határőrt és az állampolgárt. Így a törvényjavaslat beszabályozza a határőrség rendészeti jellegű fegyverhasználatát, mert ezen túl háborúban, a fegyveres küzdelemben jogilag nem fegyverhasználatról, hanem harci körülmények közötti fegyveres harcról beszélünk, és ennek a jogi szabályozása nem lehet e törvény feladata.
Idetartoznak azok a javaslatok is, amelyek pontossá tették az államhatárral kapcsolatos általános fogalmakat, a határterület kiterjedését, a határvédelmi feladatokat, a légi határsértések értelmezését, a határőrség bűnüldöző tevékenységét, az országos parancsnok jogkörét. Külön-külön nem sorolok fel minden hasznos javaslatot, de köszönet illeti kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, akik a törvényjavaslat jobbításához ily módon konkrétan is hozzájárultak.
A módosítások végső soron nem bontják meg a törvényjavaslat koherenciáját. Így a törvény biztosítja a feladat szervezett hatásköregységét, valamint a szükséges kontrollálási és garanciális szempontok érvényesülését.
Sebők képviselőtársam bírálta a határőrség tervezett nyomozati jogkörét, adatkezelési, titkosinformáció-gyűjtési tevékenységét is. Egyesek vitatták a bővítés szükségességét, és valamiféle diktatúra rémképét látták benne.
Osztrák példára hivatkozva kifogás érte a létszámot is. A határőrség nyomozati jogköre eszköz arra, hogy eredményesebben tudjon fellépni azokkal a bűncselekményekkel szemben, amelyek az államhatárral szorosan összefüggenek, és részét képezik a nemzetközi bűnözésnek is. Ez a nyomozati jogkör nem irányul egyetlen tisztességes állampolgár ellen sem, de elősegíti az embercsempészek, útlevél-hamisítók és szervezeteik hatékonyabb felderítését. Minden magyar állampolgár közvetlen érdeke, hogy a nemzetközi bűnözést minél nagyobb mértékben sikerüljön az államhatárokon megállítani, ehhez pedig megfelelő eszközökre van szükség.
A nyomozati jogkör a határőrség hatáskörébe tartozó ügyekben az eredményesebb felderítést, a szükséges eljárások hatékonyabb, gyorsabb lefolytatását, a jobb megelőzést segíti elő. A határőrség nyomozati jogköre összhangban van az európai normákkal: többek között a német, a finn, a svéd, a holland határőrizeti szervek is hasonló nyomozati jogkörrel rendelkeznek, mégsem tekinti ezt senki a demokrácia elleni támadásnak.
Az államhatár biztonságát sértő jogellenes cselekmények megakadályozásához a közrend, a közbiztonság stabilizálásához a határőrség az államhatáron áthatoló bűnözés felderítésével, megelőzésével és megszakításával tud hozzájárulni. A bűnüldözés, bűnmegelőzés komplex rendvédelmi feladat, amely nem korlátozható egyetlen szervre, és szorosan egymáshoz kapcsolódó feladatokat feltételez. Az illegális migrációval szembeni fellépés területén a kőrözött személyek határon való elfogása, és a lopott gépjárművek határon való visszatartása során a határőrség szerepe nélkülözhetetlen: ezzel komoly bűnmegelőzési tevékenységet folytat, tekintettel arra, hogy a bűnismétlések lehetőségét korlátozza vagy kizárja.
A határőrség létszáma a szükséges mértéket nem haladja meg. A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy ezt az Országgyűlés is elfogadta. Ausztria azonban - amelyre tisztelt képviselőtársam hivatkozott - egészen más helyzetben van, és itt nem a terepviszonyokra gondolok. A határőrizet súlypontja ott egyre inkább áttevődik az Európai Unió külső határára, míg nekünk mind a hét határszakaszunkat jelenleg még közel azonos intenzitással kell őriznünk. Sebők képviselő úr példájánál maradva: a magyar-osztrák határszakaszt a túloldalon közel háromezer ember, határcsendőr és katona őrzi, míg nekünk ezt a számot héttel kellene megszoroznunk.
A részletes vitában Sebők képviselő úr nagy figyelmet szentelt úr többek között a határőrök, a határőrség légtérfigyeléssel kapcsolatos feladatkörének. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni és biztosítani arról, hogy nem a légifolyosókban repülő repülőgépekről való jelentési kötelezettségről van szó, annál is inkább, mivel a légifolyosók rendszere megszűnt; helyette a légügyi utasítás már jó ideje légiútvonalakról és a légterek igénybevételéről beszél. Csupán arról van szó, hogy azokat a repülőeszközöket, amelyeket alacsony repülési magasságuk miatt a lokátorok nem tudnak mérni, de megsértik az államhatárt - például egy esetleges műszaki meghibásodás miatt -, észleli a határőr járőr, akkor az ilyen helyzetet ne vegye szó nélkül tudomásul, hanem jelentse azt az arra illetékesnek.
Azonban itt még megjegyezném a képviselő úr azon észrevételének a pontatlanságát, miszerint a honvédség készültségi repülőgépei légi rendészeti szolgálatot teljesítenek. Jelenleg a légvédelem csak repülőkészültségi szolgálatot lát el.
A határőr járőrök rendszeresen találkoznak olyan légihatársértésekkel, amelyek a határ közelében rendezett repülőversenyeken, illetve a határ menti mezőgazdasági repülések alkalmával következnek be, melyeket a két ország határőrizeti szerveinek ki kell vizsgálniuk, és jegyzőkönyvileg rendezniük - szükség esetén a pilótát és a gépet visszaadniuk. 1991 óta 145 ilyen eset fordult elő, hőlégballon, vitorlázógép kényszerleszállása és így tovább.
Jelenleg - Ausztria kivételével - minden szomszédos országgal nemzetközi egyezmény szabályozza a légihatársértések kivizsgálását, s ebben a határőrség partnere nem a légvédelem, hanem a szomszéd ország határőrizeti szerve. Ez a gyakorlat az ilyen események kivizsgálásában semmiféle akadályt nem jelent.
Lányi és Sebők képviselő urak alkotmányossági aggályokat vetettek fel a részletes vitában a törvényjavaslattal kapcsolatban. A jelen törvényjavaslat - az elfogadott és támogatott módosító javaslatokkal - éppen az alkotmányhoz igazodva hangsúlyozza a határőrség kettős rendeltetését és sajátos jogállását. A testület katonai védelmi és rendészeti jellegű jogállásából a katonai védelmi feladatokat, a hatáskörök és az együttműködés kérdéseit a honvédelmi törvény részletesen szabályozza. Éppen az a probléma, hogy az alkotmányban megjelölt rendészeti feladatkör a mai napig sincs átfogóan szabályozva, noha bizonyos rendészeti feladatkörök megjelennek az idegenrendészeti törvényben és más jogszabályokban.
A jogköröket tekintve a rendészeti és a rendvédelmi tevékenység között nincs ellentmondás, mint ahogy a magyar értelmező szótár szerint a két szó is rokon értelmű. Ezt bizonyítja, hogy a tisztelt Országgyűlés által 1996-ban elfogadott LXXXVI. törvény a külföldiek rendészetével kapcsolatosan olyan jogköröket és feladatokat ad a határőrségnek, amelyeket Sebők úr a rendvédelmi feladatok köré sorol, például a 47. § kapcsán.
Külső fegyveres csoportok váratlan betörése esetén az alkotmány 19/E §-ában meghatározott védelmi terv a határőrség feladatait is részletesen tartalmazza. A határőrerők felkészítése a honvédelmi törvény 24. §-ában szabályozott módon történik. Ezek a kérdések nem sértik a jogállamiság elvét; sokkal inkább az sértené, ha ezt a törvényjavaslatot elvetnénk, így a határőrség most, hét évvel a rendszerváltás után kénytelen lenne a régi pártállami rendeletek alapján tovább működni.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném összefoglalni, hogy a módosító javaslatok elfogadása után milyen is lesz ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat elkészítését alapos szakmai munka előzte meg, de a vitatott kérdésekben a tárgyalás során is több szakértővel konzultáltunk. Az alkotmány kristálytisztán tartalmazza a határőrség feladatait. A törvényjavaslat ehhez konzekvensen igazodik, és a határőrség feladatait ebből kiindulva fogalmazza meg. Egységes szervezetként kezeli a határőrséget, érvényesítve az ebben rejlő összes előnyöket azokkal a hatáskörökkel és eljárási módszerekkel, amelyek garantálják a törvényesség messzemenő betartását.
Ki kell emelni, hogy a törvény részletesen szabályozza a határőrség adatkezelési rendszerét, és így tartalmazza az adatvédelemmel és az állampolgárok alkotmányos jogaival kapcsolatos garanciákat is.
(17.40)
Az államhatárral, a határrendészettel kapcsolatos fogalmakat nagyon pontosan határozza meg, így a határőrség irányítása és vezetése is tisztábbá, átláthatóbbá válik. A megfogalmazott hatósági jogkörök a nyugat-európai gyakorlatban általánosak. Ezzel a határőrség működése jobban igazodik az európai normákhoz és hatékonyabb együttműködést tesz lehetővé ezen szervezetekkel.
A törvényjavaslat tehát szükséges és helyes feladatokat tartalmaz. Közelebb visz Brüsszelhez és Strasbourghoz, egyébként pedig a határőrség tevékenységét az Európai Unió szakértői sem kifogásolták.
Azért is fontos lenne ez a kérdés, mert a schengeni egyezményt aláíró országok külső határa, az Európai Unió határa már itt húzódik a magyar-osztrák határon. A magyar határőrség együttműködése ezen országok határőrizeti szerveivel napi gyakorlattá vált. A jövőbeni csatlakozás megfelelő törvényi szabályozás nélkül nehezen képzelhető el.
A törvény világosan tartalmazza az állampolgárok államhatárral kapcsolatos jogait és kötelezettségeit is, mindenki számára megismerhetővé teszi a határőrség jogkörét és feladatait; ezáltal erősödik a határőrség civil kontrollja, és jogszerűbb, emberibb lesz a tevékenysége. A törvény jó alapot ad az állampolgári közösségekkel kialakított kapcsolatok fejlesztéséhez is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján kérem, hogy a kormány által támogatott módosító javaslatokat, majd a törvényjavaslatot - amely összhangban van a schengeni egyezményhez való csatlakozási szándékainkkal, biztosítja a törvényes alapokon nyugvó határrendészetet, kellő garanciát jelent határaink biztonságának, ezzel megfelel a Magyar Köztársaság érdekeinek - fogadják el. Fogadják el azért is, mert a határőrség számára, melynek vezetői helyet foglalnak a karzaton - köszöntöm őket (Taps.) - egy régen várt, a részükre biztosított törvényi környezetet világossá tevő, ezért munkájuk során részükre egyértelmű helyzetet teremtő törvényjavaslatról van szó. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
