DR. TOKAJI FERENC
DR. TOKAJI FERENC
DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy e késői órában inkább csak összefoglaló jelleggel, semmint teljes anyaggal álljak a Ház elé.
Képviselőként az eddig szerzett tapasztalataim alapján nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy számos más társamhoz hasonlóan a kézhez kapott törvényjavaslatokat nemegyszer vegyes érzelmekkel, illetve fenntartásokkal vesszük kézbe, forgatjuk, értelmezzük, míg kialakulhat egyfajta, többé-kevésbé talán a többség számára is elfogadható álláspont. Természetesen ez törvényenként eltérő, mivel az függ nemcsak az előzetesen ismert anyagtól, hanem az előterjesztés nagyságrendjétől, színvonalától és nem utolsósorban az érdeklődési körtől is.
Kedvező és némiképpen szerencsésebb helyzetben van a törvényhozó akkor, ha a szabályozni kívánt területről gyakorlati tapasztalatokat szerzett, különösen, ha úgymond, a saját kárán is tanult. A tanulságok leszűrése után lehetőség van higgadt és nyugodt értékelésre.
A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat az előzőekben elmondottakat, úgy vélem, teljes mértékben fedi. Jómagam az általános vita utolsó napján nemcsak az előterjesztéssel, illetve annak sajátosságával tudok foglalkozni, hanem az általános vita során elhangzottakra is reagálni. Kétségtelen tény, hogy óriási aktivitás jellemezte a tisztelt Házat. Ha a törvény terjedelmét nézzük, akkor ez némiképpen talán meglepő. De mégsem az, mivel nincs olyan ember, akit a törvényjavaslat ne érintene, közelítse ezt meg akár fogyasztói, akár eladói oldalról; nem beszélve arról, hogy valójában itt mindenki fogyasztó. Mindezekből, illetve az eddigi hozzászólásokból kiindulva egyszerre van talán nehéz és könnyű dolgom. Miután képviselőtársaim igen jelentős munkát végeztek, számomra most már csak néhány fontos momentum taglalása marad.
Nézzük meg először, milyen törvényjavaslat is van előttünk! Az előterjesztő abból a valós tényállásból indult ki, hogy a hatályos magyar reklámjogban található szabályok többsége ma már nem alkalmas a piacgazdaság körülményeinek megfelelő reklámozási gyakorlat és a korszerű fogyasztóvédelem biztosítására. Ezen alapelvből kiindulva érthető a szereplők körének meghatározása, továbbá azon törekvés, hogy az érdekérvényesítésben egyfajta arányosság legyen, segítse a törvény a fogyasztó érdekvédelmét, a versenyt és az üzleti tisztesség biztosítását. Mindezek természetesen egyeztetéseket vontak maguk után, ennek ellenére sem sikerült néhány ellentmondást teljes mértékben feloldani. Úgy érzem, ez visszaköszönt már az általános vita során is.
Az új szabályozás általános reklámtilalmakat, korlátozásokat tartalmaz, azzal, hogy védje a fogyasztó érdekét, ezért tilos például közerkölcsöt és közízlést sértő reklámok megjelentetése. Úgy vélem, ez teljes mértékben helyes. Éppen a közelmúltban láttuk, illetve egyes helyeken sajnos most is láthatjuk azt a plakátot, amely vallásos érzületet sért, közerkölcsöt is sért. Ez a plakát egy olyan filmajánlat, amelyen egy női szeméremtesten egy férfi, úgymond, kifeszített teste van. Hát azt hiszem, no comment…
Más területen is többször találkozunk a szexualitást túlságosan hangsúlyozó, sajnos nemegyszer szinte már a perverzitásra többé-kevésbé nyíltan ösztönző, mint egy szokásformát elhintő, ajánló reklámmal. Nagyon szomorú, hogy ez van, és hogy ezt ilyen sokáig kellett tűrnünk és néznünk. Ha egy "by night"-ot tartanánk Budapesten, akkor megértenénk azt, hogy nemcsak az utcán álló és testüket áruló lányokról alakult ki a "Budapest-Bangkok-szindróma", hanem azért is, ami látható. Bárkinek fölajánlok egy ilyen sétát, meg fog döbbenni a mai valóságon.
(21.30)
A törvényjavaslatról elmondható, hogy a maga nemében elég sajátos. Ha azt nézzük, hogy a 4.-től a 15. §-ig nem más, mint egy általános reklámtilalmakat, illetve korlátozásokat felsoroló gyűjtemény, akkor elmondhatjuk, hogy első olvasásra amolyan negatív, szinte csak kizárólag tiltó oldalról megközelítő szabályozás. Az a pozitív elem, amit nem zár ki. E határozott felsorolás mellett azonban található néhány vitatott rész is, amely a felelősség alóli kibújásra, a szabályozás megkerülésére is alkalmas, nem beszélve a másképp értelmezés lehetőségéről, de található olyan tétel, melynek törvényre emelése ugyancsak meglehetősen értelmetlennek találtatik. Kezdjük az utóbbival, röviden és egy példán.
A 6. § (3) bekezdése kimondja: "Tilos készíteni olyan reklámot, amely adómentességet, adókedvezményt vagy más adóelőny igénybevételének ígéretét tartalmazza." Ezt pontosítani kellene. Ha más törvények megtakarításra, akár adókedvezményre adnak lehetőséget, kérdem én, mi okból történik a kizárás, a tiltás. Az ígéret megfogalmazás nem igazán helyes vagy nem elégséges. Gondoljunk a nyílt végű befektetési alapok reklámhirdetésére - korrekt, tisztességesen szabályozott, népszerű milliárdos nagyságrendű kiadás. Nézzük meg csak a részvények lehetőségét! Ha valaki tőkeszámlára teszi, miért ne lehetne ezt megreklámozni? Nem értem, úgy hiszem, ez ellentmond több más törvénynek is.
Örök téma a dohányáru reklámozása. Itt tapasztalható engedmény, viszont véleményem szerint a dohányzást mint életformát e törvény nem tudja és nem is zárhatja ki, ezért egyesek a vita során képmutatónak és felemásnak minősítették.
Véleményem szerint sajátos a helyzet, hisz ha azt nézzük, hogy a reklámfelület 10 százalékát le kell fedni és, mondjuk, ráírni, hogy "a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét", akkor még mindig 90 százalékban megmarad a dohányreklám. A reklám az reklám, mindnyájan tudjuk, aki ebből szeretne... Tehát ez vitatott maradt és lesz a jövőben is. Ha egy kicsit morbid lennék, elmondhatnám azt, hogy ezt úgy is meg lehetne oldani, hogy ne ezt a szöveget írjuk rá, hanem írjuk azt, hogy "így szereztem én ennek köszönhetően tüdőrákot". Akkor viszont az van, hogy én ellene vagyok egyfajta szenvedélynek. Nem a szenvedélynek vagyok ellene, hanem egy olyan életforma kialakításának, amelynek később akár beláthatatlan következményei lehetnek, és ne a kórházi ágyon, súlyos műtétek után kelljen rádöbbenni arra, hogy mit is műveltünk magunkkal!
Alkoholtartalmú italok: "Reklámozásnál tilos az ingyenes mintaadással reklámozni" - mondja a törvényjavaslat. A törvényhozó, gondolom, a beetetésre, pontosabban ezúttal a beitatásra gondol - ezen egy kicsit elcsodálkoztam. Nézzük csak, hogy hová is sorolható a borkóstoló, a sörfesztivál!? Ha az utóbbiakat vesszük figyelembe, sikerül keresztbe tenni egy feltörekvő ágazatnak, a speciális turizmusnak. Ha szó szerint érteném a törvényt és betűzöm, akkor tilos a müncheni sörfesztivált reklámozni, tilos ilyen alapon Ausztria bortermő vidékeit ilyenre felkeresni. A nemzetközi turizmus, amelyik milliárdokat hoz, ebbe az irányba megy el. Így akkor nem tudjuk sem az Eger borvidéket, sem a többit szabályozni. Én nem az alkoholfogyasztást mondom, csak meglehetősen farizeusnak tekintem, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a dohányzásnál engedmények vannak. Én úgy érzem, hogy lehet sörfesztivál, borfesztivál, az még nem törvényszerű, hogy túlzott alkoholfogyasztással kapcsolandó össze.
Aztán dupla a helyzet, ha végiggondoljuk azt, hogy itt Európában, tőlünk a déli államokban, spanyol, olasz... - és hadd ne folytassam, családi szokás étkezés után például bort fogyasztani, és senki nem kövez meg senkit. Tehát ilyenfajta kategorikus eltiltás nem tudom, mennyire szerencsés - bár én nem vagyok sem bortermelő, sem sörelőállító, sem igazán fogyasztó, éppen ezért talán az én számból ez másképpen hangzik.
Mindenesetre el szeretném mondani, hogy aztán tényleg utána igen komikus a helyzet, amikor orvosi tájékoztatóban azt olvassuk - és itt megállok egy pillanatra -, hogy két pohár vörösborig egyáltalán nem veszélyes, sőt a vörösborokban lévő szabad gyökök alkalmasak arra, hogy az ember vérzsírjában lévő koleszterint lekössék, akkor már egészen komikus a helyzet, ha most esetleg betiltjuk például az egri bikavér megjelentetését valahol. Bár ha ilyen kategorikusak vagyunk, akár rá is írhatjuk, hogy "így szereztem májrákot", ha ugyanezt elmondtuk a tüdőrákra. Tehát szerencsétlennek tartom és pontosítandónak például a fesztiválok, rendezvények körüli dolgot; vagy én nem értettem jól, ez lenne a szerencsésebb.
Külön aggodalommal töltenek el az iskolákban elszaporodó reklámok, aminek egyetlen új célja van: vevőkört toborozni. A szülő a gyermeke érdekében és az ő kedvéért erőn felül áldozatot vállal. Nagyon jól tudom és látom, hogy ez egy nagyon komoly, nagy profitszerző terület; eszközök, módszerek igen változatosak. A burkolt reklámtól a jutalékig, továbbá az iskolatámogatásig különböző eszközök igénybevételével kíméletlen verseny folyik, felrúgva szinte a tisztesség minden szabályát. Nem azt szeretném elérni, hogy az élettől elzárt terület legyen az iskola, de ezen a területen jó lett volna, ha egy picit továbblép a törvény. Ha így marad, az iskolák vezetőségének a felelőssége továbbra is fokozott. Tartok tőle, hogy a szűkös anyagiak mellett e téren a kelletténél nagyobb lesz a kényszer, így engedmények is lesznek.
Az iskolák védelmét kiemelten fontosnak tartom, ezért a közoktatási intézményekben javaslom jelentősebben korlátozni a gazdasági reklámot, vagy pontosan megfogalmazni, hogy ez mire is értendő. Hiszen nézzük csak végig: ha kizárunk az általános iskolából mindenfajta reklámot, akkor például... - ha egy Barbie-baba példáját vesszük alapul, azt az egyik szülő meg tudja vásárolni, a másik szülő nem; de ha egy készségfejlesztő játékot adnék a gyerek kezébe, amely igenis komoly jövőbeni kihatással van a gyerekre, akkor talán végig kellene gondolni, hogy mire is vonatkozik.
Tehát a jelenlegi szabályozást meglehetősen elnagyoltnak tartom, s talán nem én vagyok az egyetlen, hiszen az általános vitán is kiköszönt. Az általános vita nagyon kiterjedt - és az utolsó rész, amivel foglalkoznék - az önkorlátozásra. Megmondom őszintén, nagy érdeklődéssel figyeltem az e körül zajló vitát. Természetesen egyetértek a piaci szereplők ilyen törekvésével, a gazdasági tevékenységem során én is ellátok ilyen tevékenységet. Ugyanakkor számos képviselőtársam túlzott várakozással tekint e gyakorlat felé. Az öröm a részemről is megvan, de a túlzott várakozásokat szeretném lehűteni. Mivel ez egy hosszan tartó folyamat, mindig számolni kell azzal, hogy egyesek ezt fel fogják rúgni, ezért nem mindig működhet kellő hőfokon és hatásfokkal. Szükségesnek tartom, hogy ha ez a magatartási forma a jövőben is meglesz, elősegíti a jogkövetési magatartást, a tisztességes piaci versenyt, és alkalmas lesz a komolytalanok, a gátlástalanok egyszer s mindenkorra történő kiközösítésére. Itt természetesen számítok például a kamarákra is.
Nem osztom a reklámszövetség korábban túlzott aggodalmát, amelynek az anyagát szinte minden képviselőtársam megkapta. Én úgy gondolom, hogy ez a törvény sok szempontból igenis előrelépés. Más kérdés, hogy el szeretném mondani: önmagában jó lett volna tárgyalni például a szabadtéri reklámhordozóról, ezzel még nem sorolom fel a teljes kört, egy komplett anyagként szerencsésebb lett volna.
Egy módosító javaslatra szeretném felhívni a Ház figyelmét, az úgynevezett fegyverreklám kérdésére. Meg kellene nézni, hogy mi minősül pontosan fegyvernek. Ezt mindenkinek a figyelmébe ajánlom, erre van egy módosító javaslat, egész furcsa félreértések sorát adja.
És végezetül: az eljárási szabályok. A 18. § (2) bekezdésben foglaltak kimondják, hogy az érdekelt fél kérelmével a következő igények támaszthatók: követelheti a jogsértés megállapítását, követelheti a jogsértés abbahagyását, a jogsértő eltiltását a jogsértéstől, vagy éppen a megfelelő módon történő elégtételt; szükség esetén a jogsértő költségén nyilvánosságot biztosítsanak, követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a megelőző állapot helyreállítását. Ha egy picit megnézzük, ez nem más, mint a Ptk. ide vonatkozó rendelkezésének beemelése - akkor azért ez egy picit lehetne tartalmasabb és pontosabb is, hisz a Ptk. ezen túlmutat.
Ugyanakkor átgondolásra javaslom a Gazdasági Versenyhivatalra vonatkozó eljárásokat, gondolom, egy végrehajtási rendeletben ezt célszerű lenne megalkotni, különösen most, amikor a versenyhivatallal kapcsolatos jelentést a hét végén kézhez kaptuk, és aki ebbe belelapozott, abból egy-két dolgot tanulságként leszűrhet.
Teljes mértékben támogatom a fogyasztóvédelmi felügyelőségre vonatkozó jogosítványok kiterjesztését, remélve, hogy ezzel nagyobb szigorral és következménnyel lehet a törvénynek érvényt szerezni, és a tisztességes gazdálkodók, fogyasztók érdekében tevékenykedni. Ha mindez megvalósul, értelme lesz a törvény meghozatalának. Köszönöm figyelmüket.
