KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársak! A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája már elég régóta folyik, és ez egy elég különleges alkalmat teremt arra, hogy meg is nézzük, hogy egyrészt igazából milyen mértékben hatja át a reklámtevékenység magát a magyar piacot, másrészt mennyire hihető azoknak a szervezeteknek a véleménye, magatartása, amelyek különböző indítványok vagy anyagok kapcsán a képviselőket megkeresték azzal, hogy ők a reklámpiac szereplői - ilyen volt a reklámszövetség is -, és ilyen meg olyan meg amolyan kéréseket terjesztettek elő.
Először is az teljesen világos, hogy azért mégiscsak fűződik valami általános érdek ahhoz, hogy az emberek egészségére kifejezetten káros anyagok reklámozását valamilyen módon szabályozzuk. Azt hiszem, hogy ezt nem vitathatja senki. Az különleges kérésnek mondható, hogy magában a törvény preambulumában is mondjuk ki azt, hogy különös tekintettel a szólásszabadságra és arra, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak arról, hogy tulajdonképpen milyen termékről is van szó, ezt is emeljük be a törvényjavaslatba. Ugyanis ezt is külön kérték a piaci szereplők.
Ami azonban rendkívül tanulságos, az a következő. Azokban az anyagokban, amelyekben maguk azok a cégek, amelyek nagyon nagy mértékben képviselik magukat a reklámpiacon akár úgy is, mint reklámszervezők, akár úgy is, mint reklámoztatók, mind azt mondták, hogy ezen a piacon úgyis az önszerveződésnek és önkorlátozásnak van hallatlanul nagy szerepe. Az a helyzet, hogy az általános vita folyik a parlamentben, és eközben egyre kétségbe ejtőbb és kétségbe ejtőbb ellenpéldái vannak annak, hogy mennyire lehet ezeknek a cégeknek és a reklámszövetségnek hinni. Semennyire sem! Hadd mondjak erre néhány példát.
A mai szabályozás világosan kimondja, hogy nem lehet olyan reklám, amely a fogyasztásra kifejezetten buzdít. Nincs ex lex állapot, tehát most is vannak szabályok. Ehhez képest a West cigaretta mellett lévő plakátfelirat az, hogy "Taste it!", vagyis hogy "Kóstold meg!" - angolul. Már bocsánat, de mi az, ami nem kifejezetten a fogyasztásra buzdít, ha nem az a szó, hogy "kóstold meg"!? Ez most sem szerepelhet a reklámokon. Nem tudom, hogy amikor a parlament empátiáját, a parlamenttel való megegyezést keresik az önszabályozásra hivatkozva például azok a nagy cégek, amelyek a legnagyobb mértékben vannak ott a reklámpiacon, akkor hogy merészelik ebben a szakaszban, amikor az általános vita folyik, így arcul köpni ezt az egész folyamatot! Hogy lehet ilyet megengedni! Hogy engedheti meg magának ezt valaki, arra hivatkozva, hogy most még akkor úgyis biztos mindent lehet!
Vagy hasonlóképpen: eddig nem volt szokásban az, hogy cigarettát úgy reklámozzanak, hogy a reklám cigarettázó embert mutat. A mai szabályozás ezt nem teszi lehetővé. A mai szabályozásból - nem vitatom, hogy elavult - az következik, hogy kizárólag terméket lehet mutatni, zárt csomagolásban. Ehhez képest a múlt héten jelent meg a Pécsi Dohánygyárnak az a reklámja, amelyen már egyenesen cigarettázó emberrel reklámozzák a Sopianae cigarettát. Mi ez, ha nem az egész folyamatnak az arculcsapása!? Mi ez, ha nem annak a ténynek a kijelentése, hogy igaz, hogy mi reklámszövetség, mi reklámoztatók arra hivatkozunk, hogy önszabályozás, önkorlátozás, és nagyon-nagyon szép elveket fektetünk le ennek érdekében, de ez az egész egyszerűen hazugság; nézzük meg, hogy minden eszközzel, a piaci verseny élessége - vagy nem tudom, mi - folytán felrúgják, becsapják és arcul ütik egyrészt azokat, akik keresik a megegyezés formáit, másrészt azokat, akik hisznek nekik.
Nyilvánvaló, ez a dolog elfogadhatatlan! Éppen ezért az a dolog, ami a módosító javaslatokban valóban benne van - és nagyon sok képviselőtársunk akceptálta, hogy a piaci szereplők önszabályozásra, önkorlátozásra utalnak -, ezzel megszűnt. Tehát teljesen világos, hogy ha ebben a folyamatban így állnak a kérdéshez hozzá, ugyan mi az ördögöt várunk akkor, amikor például engedékenyen állunk hozzá a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslatban az egyes tárgyi kérdésekhez. Meg lehet válaszolni erre a kérdésre: nem várhatunk semmit… mert ezeknek a cégeknek a piaci verseny, a profitabilitás százszor többet jelent, mint adott esetben az ő együttes állásfoglalásukban kimondott és vállalt szavak. Ezek ugyanis nem kötelezően behajthatóak számunkra. Ez óriási mértékben megmutatja azt, hogy egy ilyen helyzetben mekkora a felelőssége a Háznak; nem lehet arra hagyatkozni, hogy az ágazat képviselői majd életképes és megvalósítható önszabályozást és önkorlátozást vezessenek be, bár erre előszeretettel hivatkoztak.
Ez egyébként érdekes adalékokat szolgáltat majd a későbbi, a módosító javaslatokról szóló vitában, illetőleg a tényleges szavazáskor, mert azt gondolom, ezzel kapcsolatban egy sor képviselőnek érdemes elgondolkodni azon - magamat is beleértve -, hogy az általa beadott módosító indítványok vajon milyen hitellel bírnak akkor, amikor ezek a cégek ezt megengedik az általános vita folytatása idején. Ugyanis nincs ex lex állapot, most is van egy érvényes szabályozás - ez rossz. De azzal, hogy a parlament tárgyal egy törvényjavaslatot, automatikusan nem szűnik meg a másik javaslat, csak ha megjelennek az érvényes jogszabályok, ha a folyamat végigmegy. Tehát ez a magatartás leleplezi azt a tényt, amiről beszéltem; azt hiszem, ez teljesen világos, és mindenki érti, hogy miről van szó.
Egy másik gondolatot szeretnék elmondani, most már ettől a körtől különbözőt. Nagyon szeretném az önök támogatását megnyerni ahhoz az ügyhöz, hogy a Magyarországon vetített, a magyar fogyasztók megnyerésére szolgáló reklámoknál használják a magyar nyelvet. Ennek egyszerű oka van; pontosabban nagyon sok fajta oka van, én egyet szeretnék említeni: gazdasági szempontból közelítek ehhez a kérdéshez.
Az a helyzet, hogy teljesen világos: a magyar piacon jelen lévő multik nagyon-nagyon tőkeerősek, és adott esetben a marketing-költségvetésük nagyobb, mint az egész magyar ágazat összköltségvetése, nem csak a marketing-költségvetése. Gondoljanak bele abba, hogy a Coca Colának a marketingre és a reklámra elköltött pénze több, mint az egész üdítőipari ágazat tevékenysége Magyarországon együttvéve. Ezeknek a vállalatoknak miért adjuk meg még azt a versenyelőnyt is, hogy azt a fáradságot sem kell maguknak venni, hogy a magyar piacon egy, a magyar piacra, a magyar fogyasztók igényeinek és kedvének megnyerésére készített reklámot csináljanak, hanem egyszerűen fogják magukat - a legtöbb reklám erről szól -, és a Nyugat-Európába, az amerikai piacra készült reklámokat adaptálják. Adott esetben már ezt sem teszik, mert még csak le sem fordítják, hanem azt vetítik le, hogy: "Let's make things better!", és azt nem tudják már megoldani - mert az még plusz költség, és már ennyi fillérjük nincsen rá, bár milliárdokat költenek reklámra -, hogy annyiban járjanak a magyar fogyasztók kedvében, hogy azt mondják: "Tegyük jobbá a dolgokat!"
Ez aggasztó! Egészen egyszerűen aggasztó azért, mert teljesen világos, hogy a magyar piacon tevékenykedő magyar cégek reklámköltségvetése, reklámlehetősége jóval korlátozottabb. Miért hozzuk versenyelőnybe ab ovo azokat, akik megpróbálják a magyar piacot megdolgozni? - azt gondolom, hogy nem kell.
Azért mertem a Coca Cola példáját felhozni, mert a Coca Cola, dacára annak, hogy az egyik leguniverzálisabb termék, és a marketingpolitikája is ez, mégis megtette azt, hogy lefordította az "always"-t arra, hogy "mindig" - Coca Cola. Kifejezetten a magyar fogyasztókra, a magyar tradíciókra, a magyar kulturális hagyományokra asszociáló reklámot vetítenek, amit azért csinálnak, mert a magyar piacot akarják megdolgozni; bár a Coca Cola abszolút világtermék, és a Coca Colát többen ismerik, mint Beethovent, szerte a világon, ennek dacára ők - ez iránymutató - figyelmet fordítanak erre. Megtehetnék, hogy nem, mert nem számítana semmit; de azt gondolom, iránymutató lenne az, ha a magyar piacra legalább a magyar szereplők eleve marketinghátrányt és reklámhátrányt jelentő körülményeit figyelembe véve arra köteleznénk ebben a törvényben az összes reklámoztatót - nem azt akarom mondani, hogy csak magyar nyelven legyen reklám, hanem kötelezzük őket arra -, hogy mindent magyar nyelven is reklámozzanak. Ebből ép ésszel az következik, hogy valószínűleg nem fognak angolul vagy más nyelven reklámozni, csak akkor, amikor ez kifejezetten indokolt. Amikor például teljesen világos, hogy az egész világra szóló marketinget és reklámot építenek ki, és ez a stratégia, majd meg kell csinálni azt, hogy ha a magyar fogyasztó véletlenül máshova megy, akkor is eszébe jusson, hogy az "always Coca Cola" mit jelent, bár Magyarországon azzal találkozik, hogy "mindig Coca Cola", tehát ezeket nagyon szellemesen együtt szerepeltetik. Azt hiszem, ez a szempont is egy sajátos szempont, amiről szerettem volna akkor beszélni, amikor önöket arról győzködöm, hogy az a módosító indítvány, amit ezzel kapcsolatban beadtunk, nyerje meg az önök tetszését, és támogassuk.
Egyébként sok más szempont is van; hovatovább kifejezetten zavaró az, hogy a magyar tévében szereplő reklámok nagyobbik része fittyet hány arra, hogy azért az ebben az országban használatos nyelv mégis a magyar, és most már a magyar szóviccekre és a magyar nyelv gazdagságára sem lehet alapozni reklámot. Arról nem is beszélve, hogy ezek az adaptált reklámok, amelyek teljesen idegenek a magyar fogyasztói szokásoktól, tradícióktól, milyen teljesen abszurd és életidegen reklámfilmeket eredményeznek. Gondoljanak bele: vajon Magyarországon az-e a normális viselkedés, hogy a városi gyerekek hazalátogatva a nagyszülőkhöz, azért mennek oda, hogy porból készült húslevest egyenek?
(21.50)
Szerintem ez képtelenség. De az adaptált reklámoknak, sajnos, ilyen hatása van, ezt szerintem jó lenne elkerülni. Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon sok más szempontot lehetne feleleveníteni, én nem szeretném megadni azt a marketing- és reklámelőnyt a multiknak, hogy a magyar piacra ne kelljen új reklámokat készíttetniük. Egyébként ez a magyar reklámot szervezőknek, a magyar reklámcégeknek is jó, mert ez több megrendelést jelent nekik. És ha már valaki a magyar piacot meg akarja nyerni, akkor ennyi fáradságot nyugodtan vehet magának.
Még egy konkrét módosításról szeretnék beszélni, ez a cigaretták reklámozását és annak lehetőségeit érinti. Azt javasoltuk, pontosabban azt javasoltam, hogy a kültéri reklámhordozókon azt a feliratot kell szerepeltetni - ez a törvényben is benne van -, hogy "a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét". Én még azt a javaslatot is beadtam, hogy fel kell tüntetni egyébként ezeken a reklámokon az adott termék kátrány- és nikotintartalmát.
Ennek okát szeretném önöknek elmondani, és arra szeretném kérni önöket, hogy ezt támogassák. Teljesen világos, hogy amikor annak a vitája folyt, hogy hogyan és mint lehet reklámozni a dohánytermékeket, akkor egy sor dohányterméket előállító cég azt mondta: azért van szükség a dohányreklámok fenntartására, hogy az egyébként nagyon káros - és ez valóban igaz, nagyon káros - szerkezetű magyarországi dohányzási szokásokat sikerüljön átfordítani a könnyebb termékek felé. Tehát azon termékek felé, amelyek kevesebb nikotin- és kevesebb kátránytartalommal bírnak, ezek nyilvánvalóan kevésbé veszélyeztetik az egészséget. Ha ez a helyzet, akkor azt gondolom, ezt a törekvést segíteni kell, és orientálni kell a fogyasztókat azzal, hogy a kátrány- és nikotintartalmat feltüntetjük a dobozon.
Más oldalról teljesen világos, hogy az egészségre legnagyobb ártalmat kifejtő anyagok a dohánytermékekben pont ez a kettő, a kátrány- és a nikotintartalom. Úgy gondolom, ha a reklámtevékenységről szóló törvényben, a szövegben és a javaslatokban az szerepel: az egész reklám arról szól, hogy a fogyasztó a terméket minél jobban megismerje, akkor ebben az esetben nem kerülhető meg az, hogy a két legfontosabb adat az adott dohánytermékről - a kátrány- és nikotintartalom - ne kerüljön a fogyasztókkal ismertetésre. Mert egy cigarettáról nem feltétlenül az a legjobb információ, hogy mosolyog két fiatal vagy középkorú a képen, rá van írva, hogy x, y vidék és semmi más. Lehet, hogy ez valaki számára információt jelent, de ha még nagyon tágan is értelmezzük ezeket a reklámokat, teljesen világos, hogy a reklámnak nem önmagában az a célja, hogy a fogyasztókat tájékoztassuk, ebben az esetben viszont fontos lenne a tájékoztatás. Ahogy azt is fontos felírni a dobozokra, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét. Éppen ezért ezt a módosító indítványt szeretném, ha a Ház és a képviselőtársaim támogatnák, ebben kérem az önök segítségét.
Összegzésképpen: nagyon-nagyon tanulságos volt a reklámtörvény általános vitája, hangsúlyozom: nem önmagában azok a nagyon fontos szempontok, amelyeket a képviselőtársak elmondtak - hisz majd mindegyik felszólalás nagyon fontos tényeket említett, és hozzátett valamit a vitához -, de az is nagyon tanulságos volt, hogy mindeközben a magát önszabályozó és önszervező piacnak tituláló ágazat hogyan viselkedett. És ez iránymutató és fölöttébb aggasztó.
Köszönöm a szót. (Taps.)
