DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nem támogatja az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását.
Nem támogatja több okból. Elsősorban azért, mert az az alapvető ok, amely a kormánynak okot adott arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvényt módosítsa, az arról szólt, hogy született egy alkotmánybírósági határozat, mely szerint az ötven képviselő által kezdeményezett előzetes normakontrollnak meg kell találni az eljárási lehetőségeit a Házszabályban. Ez volt az, ami határidőhöz kötötten sürgette az Országgyűlést arra, hogy találja meg a megfelelő rendelkezéseket adott esetben a Házszabályban. Ezt követően arra az igen furcsa és kifogásolható lépésre szánta el magát a kormány, hogy kiveszi az Alkotmánybíróságról szóló törvényből azokat a rendelkezéseket, amelyet egyébként házszabályszerű eljárás keretében kellett volna a Házszabályban szabályoznunk.
Korábban volt arra példa az elmúlt években, hogy az Országgyűlés egy bizottsága kért előzetes normakontrollt. Ilyenkor egyedi kérelemként járt el az Országgyűlés, megadta a lehetőséget arra egy Házszabálytól való eltéréssel, hogy a bizottság az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kérjen. Tehát megtaláltuk mi akkor egyedi döntéssel ennek a lehetőségét; azonban teljesen jogos az Alkotmánybíróságnak az az elvárása, hogy ha egy kétharmados törvény erre lehetőséget ad, akkor legyen ennek eljárási szabálya a Házszabályban.
Ez az első javaslat, amit megtárgyalt az alkotmányügyi bizottság május 14-ei ülésén, elég nagy felháborodást váltott ki az alkotmányügyi bizottsági tagok között - és itt nem elsősorban kormánypárt és ellenzék között volt a vita. Szeretnék néhány észrevételt fölolvasni önöknek a jegyzőkönyvből, hogy kormánypárti képviselők hogyan vélekedtek erről az előterjesztésről:
"Átfogó szabályozás nélkül ezek a kérdések nem megoldhatóak. Véleményem szerint valóban szükség lenne további szabályozásokra is, a javaslatban nem érintett szabályokkal együtt. Nagyon alapos mérlegelést igényel, hogy bizonyos törvények meghozatalánál a stabilitás szempontjából mi a nagyobb hátrány: az-e, hogy nyitva hagyjuk a kaput az előzetes normakontroll számára is, vagy azt mondjuk, hogy azoknál a törvényfajtáknál nincs előzetes normakontroll, és tudomásul vesszük, hogy az utólagos normakontroll eszköze természetesen bizonyos hátrányokat jelenthet." Volt olyan vélemény is, hogy túlságosan hevenyészett, mellőzött bizonyos egyeztetéseket, átgondolásokat, megfontolásokat, és hogy nem kiérlelt törvényjavaslattal állunk szemben.
Logikus volt ezek után a vélemények után, hogy az alkotmányügyi bizottság levette napirendjéről, és nem tudni, hogy mi történt ezt követően közel egy hónapon keresztül. Mindig lábjegyzettel kaptuk meg a napirendet, azzal, hogy az egyeztetések függvényében lesz tárgyalás itt, az Országgyűlésben. Mi, ellenzéki képviselők semmiféle egyeztetésről nem tudunk; nyilván, ha volt egyeztetés, akkor a kormánypártok között volt egyeztetés. De szerettük volna tudni, miután ez az alkotmányügyi bizottsági ülésen kormánypárti képviselők részéről hangzott el, hogy mi lett ennek az egyeztetésnek az eredménye.
Ez a megoldás, amit a kormány elénk tárt, nem oldja meg a problémát, hanem javaslatot tesz arra, hogyan lehet a problémákat kikerülni. A javaslat 1. pontjában a 70. életévét betöltött alkotmánybíró hivatalban maradásáról szól a módosító indítvány.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam Bihari képviselő úr felszólalását, hogy ez valóban csak egy kisegítő jellegű szabály lenne. Önmagában az egész rendszer tartalmaz egy kisegítő jelleget, hiszen tizenegy alkotmánybíró van, és a határozatképességhez nyolc alkotmánybíró kell. Tehát ha egy-két alkotmánybíró megválasztásával egy-két hónapig késlekedik az Országgyűlés, akkor maga a rendszer tartalmaz arra kisegítő szabályokat, hogy ez nem jelent problémát az Alkotmánybíróság működésében.
Amit viszont most már második kisegítő szabályként beiktatunk, az mindenféle ösztönzést elvisz, legyen az ellenzék, kormányzó párt, jelölőbizottság vagy Országgyűlés, hiszen senkinek nem lesz érdeke az, hogy alkotmánybírót jelöljünk, mert a kisegítő szabályoknak is van egy kisegítő szabálya, ebből adódóan évekig akár négy-öt alkotmánybíróval is késedelembe eshet az Országgyűlés. És ez nem technikai kérdés, ez egy nagyon fontos jogpolitikai kérdés, hiszen az Alkotmánybíróság egész működése jogfolytonosságra, folyamatosságra épül. Annak, hogy három-négy-öt alkotmánybírót egy csomagban, egyszerre próbálunk megszavaztatni, az lesz az eredménye, hogy törés vagy szakadás lesz az Alkotmánybíróság munkájában, amit nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt próbálnak elkerülni, hiszen ez egy olyan jogbizonytalanságot eredményezne, amit sem jogászok, sem politikusok nem támogathatnak.
A javaslat 2. §-ának lényege az, hogy az Alkotmánybíróság az Országgyűlés indítványára 30 napon belül megvizsgálja a törvényjavaslat alkotmányellenesség szempontjából aggályosnak tartott rendelkezését. Ha az indokolást elolvasom, akkor aszerint az az előterjesztő célja, hogy 30 napon belül az Alkotmánybíróság határozzon is, tehát járjon az ügy végére. Azonban a 2. §-ban megfogalmazott szöveg nem erről szól! Ez azt mondja, hogy 30 napon belül megvizsgálja. Az a szó, hogy "megvizsgálás", milyen eljárási szakaszt jelent az Alkotmánybíróság munkájában? Előszedtem az Alkotmánybíróság ügyrendjét: van egy ilyen szakszó vagy műszó, hogy "megvizsgálja" az indítványt, ez azonban az előkészítő eljárás keretében történik; a beterjesztett ügyrend szerint az előadó bíró az indítvány kézhezvétele után nyomban megvizsgálja, hogy intézkedésnek van-e helye vagy testület elé viszi az ügyet. Nyilván az előterjesztő Igazságügyi Minisztérium nem arra gondolt, hogy ilyen előkészítő eljárásnak kell 30 napon belül megtörténnie, hanem - mint ahogy az indokolás is tartalmazza - be kellene fejeznie az Alkotmánybíróságnak 30 napon belül az eljárását, és határozatot kellene hoznia. De a javaslat, hangsúlyozom még egyszer, nem erről szól.
A 3. § lehetővé teszi azt, hogy olyannyira megnyirbáljuk az előzetes normakontroll intézményét, hogy nemcsak egy politikai kisebbségtől, ötven országgyűlési képviselőtől kívánja elvenni ezt a jogot, hanem elveszi az állandó bizottságtól is. Tehát elveszi egy szakmai közösségtől is azt a lehetőséget, hogy ezzel az előzetes normakontrollal élni tudjon. Azt hiszem, ez sem szakmailag nem támogatható részünkről, sem pedig politikailag, hiszen ez egy kisebbségi jognak a továbbcsorbítását jelenti. És azzal együtt, hogy egy állandó bizottságtól is elveszi annak a lehetőségét - mint ahogy ezt megtette egyébként tavaly áprilisban az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a kárpótlási törvény kapcsán -, nem értem az indokát, miért ne tehetné meg a következőkben is.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a javaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
