DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint gyakorló ügyvéd nagy várakozással tekintettem a most tárgyalásba vett igazságszolgáltatási törvényjavaslatok elé. Azt hiszem, várakozásom nem indokolatlan, és nem alaptalan. Munkám során naponta szembesültem azokkal a megoldatlan problémákkal, amelyek központi kérdései az igazságügyi kormányzat előtt jól ismertek, és amelyeknek megnyugtató megválaszolása a tisztelt Országgyűlés feladata lesz az igazságszolgáltatási törvények megalkotásával.
Köztudott, hogy pereskedő nemzet vagyunk. Az állampolgárok kiemelkedő figyelmet tanúsítanak az igazságszolgáltatási szervek munkájának. Az igazát kereső ember csak azt látja, hogy ügyeinek intézése több esetben érthetetlen módon akadozik, a befejezés indokolatlanul késlekedik. Mi, gyakorló jogászok, tevékenységünk során jobban ismerhetjük az igazságszolgáltatási szervek munkáját, tudjuk, hogy a bírósági ügyek, a polgári peres és nem peres, a végrehajtási, a büntető- és cégügyek hatalmas száma, mennyisége szinte elviselhetetlen terhet jelent a bírák, ügyészek és az ő munkájukhoz kapcsolódó igazságügyi alkalmazottak számára. Ismerek olyan helyi bírósági elnököt - aki egyben természetesen ítélkezik is -, aki munkahelyéről bőröndszám viszi haza feldolgozni az aktákat, de meggyőződésem, hogy nem ez az egyébként dicséretes szorgalom a módja az érdemi munka javításának.
A bíróságok és az igazságszolgáltatási szervek túlzott leterhelése, továbbá egyes esetekben a bíróságok nem megfelelő szakmai munkája, végső soron a szervek korszerűtlen működése az ügyek időbeli elhúzódásához vezet. Az időbeli elhúzódás messze meghaladja a jelenlegi törvényi szabályozást, amely szerint a bíróság hivatalból gondoskodik az ügyek ésszerű időn belüli fejezéséről. Mindezek oda vezetnek, hogy a jogkereső állampolgár csalódott az igazságszolgáltatási szervek munkájában, némi túlzással azt is mondhatnók, hogy hitelét vesztette az igazságszolgáltatás szervezete.
Az igazságügyi kormányzat a sorolt negatív jelenségeket felismerve terjeszti be a tisztelt Ház elé az úgynevezett igazságszolgáltatási reformcsomagot, amelynek önálló, de mégis összefüggő része a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, valamint a felállítandó ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat. De ide sorolhatjuk az ügyészségről, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvényjavaslatokat is. A kormány tehát egy jogalkotási szükségességet ismert fel.
A reform célja a jelenleginél korszerűbb igazságszolgáltatási szervezet megteremtése. A korszerűség magában foglalja az igazságügyi szervezetek szakmai munkájának színvonal-emelkedését, a kornak megfelelő technika alkalmazását, amely eredményezheti az ügyek szakszerű és jelenleginél lényegesen gyorsabb befejezését, ezáltal a jogkereső polgárok, valamint az egész társadalom pozitív megítélését.
A reform az állampolgár érdekét kívánja szolgálni. A reformot az állampolgárok érdekében kell végrehajtani. A reformtörvények megalkotásának kérdése nem lehet politikai kérdés, az független a kormányzati ciklustól, és időben azon jóval túlmutat. Ezt dr. Solt Pál úr, a Legfelsőbb Bíróság elnöke azt hiszem, történelmi példákkal kellően alátámasztotta.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló T/4218. számú törvényjavaslatról kívánok pár szót szólni.
(12.30)
A jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint a bírósági titkár, a fogalmazó, a bírósági tisztviselő és az ügykezelő is bírósági szolgálati jogviszonyban áll. A törvényjavaslat megszünteti a sorolt személyek jogállására vonatkozó, több törvényben megállapított szabályokat, és valamennyi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban álló dolgozóra vonatkozóan külön törvényben állapítja meg azokat. A törvény hatálya a bírósági dolgozókon kívül kiterjed az országos igazságszolgáltatási tanács hivatalában, az igazságügyi szakértői intézményekkel létesített igazságügyi szolgálati viszonyokra is. A törvényjavaslat tételesen felsorolja, hogy kik tekintendők igazságügyi alkalmazottnak. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvényjavaslat igen lényeges, mondhatnám: sarkalatos kérdése a bíróvá válás folyamatának szerves részeként tekinthető szabályok megalkotása lenne.
A törvényjavaslatból, valamint a bírák jogállásáról és a javadalmazásról szóló törvényjavaslat rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy a bírói munka színvonalának javítása érdekében szigorodnak a bíróvá válás feltételei. Ez a szakmai megfelelőség biztosítéka is lehet.
A folyamat állomásai a fogalmazói és az ezt követő titkári munkakör. A jogi egyetem elvégzését követően a szükséges gyakorlati ismeretek megszerzésének idejét a fogalmazó részére a törvényjavaslat jelenleg két évről három évre emeli, és kötelezően előírja, hogy a joggyakorlat keretében biztosítani kell, hogy a fogalmazó minden bírósági szinten és ügyszámban megfelelő gyakorlatot szerezzen, továbbá határozattervezeteket készítsen, jegyzőkönyvet vezessen, valamint vegyen részt az ügyfelek fogadásán. A fogalmazói idő elteltével, de még a titkári kinevezés előtt bírói pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venni, mert a javaslat szerint a titkári működés az ítélkezésre való felkészülés utolsó szakasza, amely legkevesebb egy évig tart, ezért feltétlenül szükséges meggyőződni arról, hogy a jelölt alkalmas-e eredményes titkári ténykedés után a bírói pályára.
Nem kívánok az általános vita keretében a javaslat valamennyi jogintézményével foglalkozni, csupán a szolgálati viszony létesítéséről, módosításáról és megszüntetéséről, valamint a tartalmából eredő jogokról és kötelezettségekről teszek vázlatos említést.
A jogviszony tervezet szerinti elemei sokban hasonlóságot mutatnak a közalkalmazottak, köztisztviselők jogállásáról szóló, valamint a munka törvénykönyve rendelkezéseivel. A különbségek az igazságügyi szolgálat sajátosságaiból fakadnak.
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya kinevezéssel és ennek elfogadásával határozatlan vagy meghatározott időre jön létre. A kinevezést pályázat előzheti meg, amelynek kiírása fő szabályként nem kötelező jellegű, arról a kinevezési jogkör gyakorlója dönt. Kivételként kötelező a pályázat kiírása magasabb vezetők kinevezése esetében. A javaslat tételesen felsorolja azokat a kérdéseket, amelyeket a kinevezési okmányoknak tartalmazniuk kell, és rendelkezik arról, hogy a kinevezéssel együtt át kell adni az igazságügyi alkalmazottnak a feladatait tartalmazó munkaköri leírást. Célszerűbbnek tartanám azonban, ha ez utóbbi a kinevezés része, illetve tartalma lenne, figyelemmel a kinevezés tartalmának módosítására vonatkozó szabályokra is. Fő szabályként a törvényjavaslat - a munka törvénykönyvéhez hasonlóan - a kinevezés közös megegyezéses módosítását határozza meg, és csupán néhány esetben nyílik lehetőség annak egyoldalú, az igazságügyi szerv által történő módosítására. A javaslat nem tekinti módosításnak a szolgálati viszony tartalmának törvényi, kötelező jellegű rendelkezésen alapuló megváltozását, illetve az illetmény változtatását.
A szolgálati viszony tartalmának speciális módosulására kerülhet sor abban az esetben, amikor az igazságügyi alkalmazott álláshelye tőle független szervezeti okok miatt szűnik meg. Ilyenkor az alkalmazottnak, amennyiben erre lehetőség van, a javaslat által megfelelőnek minősített más munkakört kell felajánlani.
A szolgálati viszony megszűnésének szabályozásán a javaslat a más munkavégzési jellegű jogviszonyok megszüntetésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket követi. Így megszűnhet a jogviszony az abban részt vevő alanyok egyoldalú és közös akaratából, továbbá a tőlük független, objektív okokból. A javaslat nem tesz említést a szolgálati viszony megszűnésének azon esetéről, amikor az igazságügyi alkalmazott meghal. Csak megjegyzem, hogy a munka törvénykönyve a munkaviszony ilyen megszűnését első helyen sorolja fel.
A szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének következményét szabályozza a javaslat, ezek a rendelkezések jellegükben hasonlóak a munka törvénykönyvéből ismert jogkövetkezményekkel, de az igazságügyi szervekre nem rónak akkora anyagi terhet, mint más esetben. A jogviszony sajátos elemei végigvonulnak a szolgálati jogviszony tartalmából eredő jogok és kötelezettségek javaslat szerinti meghatározásán.
A tervezetben megfogalmazott szigorúbb általános összeférhetetlenségi szabályok a befolyásolástól mentes ügyintézés érdekében meghatározott sajátos rendelkezéseket tartalmazzák, és ezzel kívánják elősegíteni az igazságszolgáltatás tisztaságát, pártatlanságát is. A munkavégzés szabályait, az igazságügyi szolgálati viszony alanyának jogait és kötelezettségét - a szervezet rendeltetésszerű működéséhez igazodóan - úgy állapítja meg a tervezet, hogy a jogok és kötelezettségek szoros összefüggésben állnak a felek viszonylatában, ezáltal megteremti annak lehetőségét, hogy az igazságügyi szerv a feladatait úgy láthassa el, hogy egyben az alkalmazottak érdekeinek is megfeleljen.
Tisztelt Ház! Bízom abban, hogy az igazságszolgáltatási reform nyomán megalkotásra kerülő törvények hatására belátható időn belül jelentősen csökkennek az igazságszolgáltatásban mindnyájunk által tapasztalt anomáliák, az igazságügyi szervek munkája az állampolgárok érdekeinek megfelelően és megelégedésére fog megváltozni.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
