DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Nyilván a teremben lévők mindegyike reménykedik abban, hogy ezt az időt kitöltöm - 30 perc... (Dr. Avarkeszi Dezső: És 20 másodperc!) Azt a 20 másodpercet meghagyom.
Kevesebben vagyunk most már, mint amennyien egy bizottsági ülésen szoktunk lenni, és többször mondtam már a vita során is, hogy nem igazán ez a forma alkalmas arra, hogy döntés-előkészítés szintjén megfelelő módon előkészítsünk ilyen csomagokat. Most már ezen túl vagyunk, ezen most már kár siránkozni, nem is fogom többször elmondani, csak szeretném még egyszer rögzíteni, hogy nem a megfelelő tárgyalási módot választottuk ahhoz, hogy súlyának megfelelően, jelentőségének megfelelően megvitatva ezt a kérdéscsomagot, a Ház elé terjeszthessük azt a hét vagy tizenegy törvényből álló igazságszolgáltatási csomagot, mint amiről most itt a vita folyik.
Az előbb, illetve a vitában elhangzottakhoz kapcsolódva csak röviden foglalkoznék azzal, hogy átnyúlhat-e egy cikluson, egy parlamenti cikluson egy-egy törvényjavaslat. Természetesen átnyúlhat. Senki nem mondta, itt csatlakoznék Kutrucz Katalinhoz: senki nem mondta azt, hogy az a fő probléma ezzel, hogy a következő kormányzati ciklusra vagy kormányzati ciklusokra nyúlik át ennek a törvényjavaslatnak a hatása és a végrehajtása. Ennek az aggodalmas részét, tehát a végrehajthatóság feltételeit kérdőjelezték meg itt néhányan.
Világos az is, hogy a kockázatokat egy-egy ilyen átfogó törvényjavaslattal kapcsolatban csak minimalizálni lehet; nem lehet teljes egészében megszüntetni, nem lehet minden hatást százszázalékosan előrelátni. Ezt én pontosan tudom. De éppen az a legfontosabb kifogás ezzel kapcsolatban, és erre vonatkozóan szeretnék még majd itt adatokat ismertetni önökkel, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése nem volt megfelelő. Az első felszólalásomban is ezt elmondtam, és ezt csak megismétlem, s az eddigi hozzászólások sem oszlatták el ezt a véleményemet, sőt megerősítették. Tehát a kockázat minimalizálása nem történt meg - igen-igen jelentősek a kockázatok. Az ellenzéki képviselők nagy része sem bizonyosságról beszélt, hanem veszélyekről, félelmekről, várható következményekről, logikai úton kikövetkeztethető következményekről beszélt. S ha ezek közül csak egy része is bekövetkezik annak, mint amiről itt beszéltünk, akkor nagy baj van - akkor több kockázatot vállaltunk, mint amennyit egyébként szabad lett volna.
Még mielőtt ennek a kérdésnek a részleteibe belemennék, arra a kérdésre is szeretnék válaszolni, mert itt elhangzott egy észrevétel Hack Péter második felszólalása kapcsán, hogy miért nem szólt az ellenzék, mikor már februárban megkapta a törvényjavaslatokat. Először is: a törvényjavaslatoknak csak egy részét kapta meg az ellenzék.
Másodszor: ezek még igencsak embrionális állapotban voltak.
Harmadszor: ez a megállapítás sem igaz, hogy nem szóltunk. Mert lehet, hogy közvetlenül azután nem szóltunk, de az alkotmányügyi bizottságnak a különböző ülésein ez a kérdés többször szerepelt. Volt egy külön bizottsági nap, ahol ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. Ott nagyon sok kérdés elhangzott. Miután meglehetősen rémisztő képet kaptunk az igazságszolgáltatás helyzetéről, és még rémisztőbb képet kaptunk az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő munkájának állásáról, ezért javasoltuk utána néhány hónappal, hogy alakuljon meg egy eseti bizottság. Ez az eseti bizottság párhuzamosan a kormányzati munkával végezze el a szükséges törvény-előkészítő munkát, legyen megfelelő kontroll, a képviselők kapjanak megfelelő információt, a bizottság tagjai kapjanak megfelelő tájékoztatást arról, hogy hogyan áll ez a munka. Nem áll, nem is értem ezt a megjegyzést, hogyan érti ezt Hack Péter vagy hogyan értik a kormánypárti képviselők, hogy miért nem szóltunk.
Itt van az eseti bizottság felállítására vonatkozó javaslat indoklása a kezemben. Csak röviden belőle: "Miután a nyílt napon egyértelművé vált, hogy a kormányzat szándéka szerint a közeljövőben el kell készíteni a reformkoncepciónak... célszerű, hogy a parlament is figyelemmel kísérje ezeket a munkálatokat. Erre módot nyújt a bizottsági forma, ahol az igazságszolgáltatási reform legfontosabb kérdéseit, mint az igazságszolgáltatás külső igazgatása, a bíróságok belső igazgatása, a bírák anyagi helyzete, a bíróságok működési feltételei, a bírák túlterheltségének megszüntetése, a bírák jogállása, az eljárási reformok, a kormányzat és az érintett szervezetek részvételével a bizottság áttekintheti." Hát minden kérdés benne volt egy évvel ezelőtt ebben a javaslatban! Ennél részletesebben is természetesen erről lehetett beszélni, részben erről volt is szó nemcsak ennek a bizottságnak az ülésén, hanem az alkotmány-előkészítő bizottságnak az ülésein is.
Nem tudom elfogadni tehát ezt a kritikát. Annál is inkább nem, mert a kormánynak az 1099/l996. X. hó 1-jén hozott határozatában 1997. december 31-ét jelölte meg az igazságügy-miniszternek és a pénzügyminiszternek határidőül, hogy a bíróságok szervezetéről és a bírói jogállásról és javadalmazásról szóló törvényjavaslatokat elkészítse, azzal a megjegyzéssel, ami itt szerepel, hogy a hatálybalépés időpontjának meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a szükséges bírói és bírósági dolgozói létszám, valamint a tárgyi feltételek biztosításához elegendő idő álljon rendelkezésre. Hát maga a kormány a feladat kijelölésekor meghatározta ezt, és ez december 31-e volt! Joggal gondolhatták ezt a parlamenti képviselők, ellenzéki képviselők is, hogy december 31-e messze van, embrionális állapotban vannak még ezek a javaslatok, megkapjuk majd nyilván ezeknek a végleges változatát, és a bizottsági munkában lesz mód és lehetőség arra, hogy ezekről az érdemi kérdésekről beszéljünk.
Az egyik ilyen bizottsági, albizottsági ülésen február 19-én az Országos Bírói Tanács képviselője mondta azt, hogy a bírósági dolgozók jogállására vonatkozó törvénytervezetet az Országos Bírói Tanács még nem véleményezte, mert most kapták meg a napokban. Hát hogyan lehetett volna ilyen módon érdemi kérdésekről beszélni, amikor a kormány még maga sem tudta, hogy pontosan mi is szerepel majd ezekben a törvényjavaslatokban? És az utolsó pillanatban küldték el egyébként a bizottsági ülések előtt mind a bírói szervezetek képviselőinek, mind pedig az alkotmányügyi bizottság tagjainak! Ennyit arról, hogy miért nem szóltunk.
A másik: nagyon sok kérdés elhangzott az elmúlt öt és fél órás vita során, és néhány idézettel szeretném alátámasztani az első felszólalásomban mondottakat, amelynek meghallgatásakor kormánypárti képviselők is és a kormány jelen lévő képviselője is elégedetlenül csóválta a fejét, értetlenségét láttam tükröződni arcán, hogy nem ért egyet mindazokkal, amiket megfogalmazok, és lényegében ezek csak, úgy tűnt, hiszen reakció még mindig nem hangzott el, de úgy tűnt legalábbis az arckifejezésekből, hogy ezek csupán ellenzéki okvetetlenkedések. Nos, nézzük: valóban csak erről van-e szó?
Február 19-én az alkotmányügyi bizottság albizottsága tartott egy ülést, ahol az igazságszolgáltatás képviselői, az Országos Bírói Tanács részéről, az ügyészség részéről, az érdekképviseletek részéről részt vettek. Néhány szemelvény ennek az ülésnek a jegyzőkönyvéből - még egyszer hangsúlyozom, nem ellenzéki képviselők mondják ezt a bizottsági ülésen, hanem az igazságszolgáltatásban dolgozó különböző szakemberek.
Az első a hatáskörök tekintetében egy megjegyzés, Szabó Győzőtől egyébként, aki a Legfelsőbb Bíróság alelnöke, és aki ennek a kodifikációs munkának egyébként résztvevője volt. Ennek ellenére a következőket mondja: "Mindennek tükrében hogyan is áll az eljárási kodifikáció? Elkészült a polgári perrendtartás módosítására vonatkozó javaslat, amely ugyancsak tárcakörözésre kerül. Itt viszont mi problémát látunk. Nevezetesen azt, hogy a polgári perrendtartás módosításában elképzelt hatásköri változások, legalábbis a polgári eljárásban, nem biztos, hogy azt fogják eredményezni, hogy lényegesen csökkenjen a helyi bíróságok hatásköre."
(14.30)
Majd folytatja: "Az is kétséges, hogy a szükséges mértékben csökkenne a Legfelsőbb Bíróság civilisztikai, főleg a polgári kollégium feladata az indokolt és szükséges mértékben."
A második idézet, szintén Szabó Győzőtől az új büntetőeljárási törvénnyel kapcsolatban: "Látni kell, hogy az új büntetőeljárási törvényre vonatkozó elképzelés szerint alapvetően megváltozna a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok feladata. Alapvető szemléletváltozás és másféle felkészültség szükséges az ügyésznél, a bírónál, de mondhatnám, hogy a rendőrnél, és más feltételrendszerre is szükség van. Tehát egy nagyon komoly szakmai és a feltételekre vonatkozó előkészítés nélkül ez a törvény a megírás után azonnal szerintünk nem terjeszthető be a parlamenthez." Elhangzott február 19-én, három hónappal a parlamenti vita kezdete előtt, és két hónappal a kormány döntése előtt.
A következő ilyen kérdés, amelyre én is kitértem, az igazságügyi alkalmazottak kérdése. Mindannyian egyetértünk abban, hogy ez fontos. Legyen megfelelő létszám, megfelelően szakképzett emberek segítsék a bírók munkáját. Hogyan vélekedik erről megint csak Szabó Győző, a Legfelsőbb Bíróság alelnöke? "Egyrészt mentesítené a bírót olyan feladatoktól, amelyek elintézéséhez nincs szükség bíróra. Ennek a célnak az elérése érdekében át kell nézni a bírák feladatait, a meghatározó törvényeket, elsősorban az eljárási törvényeket. Ennek az átnézésnek az ismeretében el kell dönteni, hogy melyek azok a feladatok, amelyek bírótól más bírósági tisztviselőre telepíthetők. Ha ezt tudom, akkor azt is meg kell mondani, hogy ez milyen munkakörű és végzettségű tisztségviselő legyen: felső fokú, középfokú, milyen szakirányú képzettsége legyen. Erre az átnézésre sajnos nem volt idő, ezt kell mondani: nem volt idő." - Ezt ő mondja, a kodifikációs munkabizottság tagja! Folytatja tovább: "A másik fontos célkitűzés a bíró munkáját a bírói feladatok megoldásában segíteni, tehát az ügyek előkészítésében, feldolgozásában, határozat szerkesztésében. Itt is meg kell mondani egy reform során, hogy ezt a segítő munkát milyen munkakörben dolgozó, milyen felkészültségű bírósági tisztségviselők végezzék. Ez sem sikerült tökéletesen." Majd a harmadik megjegyzés: "S végül az egyik fontos célkitűzés ugyancsak az igazságügyi alkalmazottaknál, megteremteni az anyagi megbecsülést, amely a pályát vonzóbbá teszi, biztosítja megtartó erejét, egy-egy olyan tartalmú és szerkezetű előmeneteli rendszerrel, amely ezt a célt eléri. Mi úgy véljük, hogy ezt a célt nem érjük el a jelenlegi törvényjavaslattal."
Hogy is van akkor az előkészítés? Megfelelő színvonalú? Minden igényt kielégítő? Nemcsak az ellenzéki képviselők igényét, hanem az igazságügyben dolgozók igényét is kielégíti ez az előkészítés? Mondom még egyszer, három hónappal a vita előtt még ezek hangzanak el a bizottság ülésén!
De nézzük az ügyészi létszámot! Sátori János, a Legfőbb Ügyészség képviseletében: "Hadd egészítsem ki a Szabó úr által elmondott történelmi előzményeket azzal, hogy fáziseltolódás az igazságügyi reform előkészítésében nem csupán abban tapasztalható, hogy a bíróságra vonatkozó törvények és az eljárásjogok előkészítése nem azonos fázisban van, nincs egymással szinkronban, hanem amint az ennek az albizottságnak az előző ülésén már szóba került, fáziseltolódás van a bírósági és ügyészi jogszabályok előkészítése között is. Természetesen ez még némileg nehezebbé teszi a helyzetet." Később egy kicsivel: "Az ügyészségi hatáskörök ismerete nélkül" - itt arra utal, hogy a büntetőeljárási törvény előttük sem volt ismert ekkor sem természetesen - "nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meghatározzuk, hogy a jövőben az egyes ügyészi szintek milyen feladatokat fognak ellátni és az milyen munkaterhelést fog jelenteni." Majd még később, hogy a költségvetésről is essék szó: "Hogy a büntetőeljárásról még egy rövid mondatot mondjak, az általunk ismert törvényszöveg az ügyészség munkáját olyan mértékben növeli meg, ami a büntető szakágban dolgozó kollégák eddigi becslései szerint a jelenlegi ügyészi létszámnak körülbelül a megkétszerezését igényelné."
Igaz ez? Felmérte ezt valaki? Igaza van a Legfőbb Ügyészség képviselőjének vagy pedig valami másról van szó? Lehet-e ilyen bizonytalanság közepette ilyen döntéseket meghozni?
Később, már más képviselőről van szó, egészen pontosan Fedor Attiláról, az Országos Bírói Tanács képviseletében, az eljárások gyorsítására vonatkozóan, hiszen itt az egyik legfontosabb érv az volt, hogy gyorsítani kell az eljárásokat; egyetértünk abban, láthatóan ez volt a miniszteri expozénak is az első pontja, erre utalt Hack Péter a mai bevezetőjében elsőként, és erre utaltak nagyon sokan a vita során is: nagyon fontos az állampolgárok szempontjából az, hogy a bíróságok előtt minél rövidebb ideig tartsanak az eljárások, akár polgári, akár büntető, akár egyéb kérdéseket illetően.
Miként vélekedik erről egy gyakorló bíró? "Úgy gondolom, mint büntetőügy szakos bíró, hogy azt a célt kellene szolgálnia egy büntetőeljárási törvénynek a jelenlegi ítélkezés helyzetében, hangsúlyozom, amilyen helyzetben ma Magyarország van, akár büntető, akár más ítélkezés, hogy a törvényesség keretein belül fel kellene gyorsítani az eljárást a lehetőség szerint. Szerintem ez a büntetőeljárási törvény, amennyire én ismerem, pont az ellenkezőjét fogja szolgálni. Olyan elhúzódások lesznek emiatt, amelyek nem gyorsítják majd az eljárást, hanem lényegesen meghosszabbítják a büntetőeljárások időtartamát." Hogy is lesz akkor ez?
Folytathatnám még az idézeteket, de már csak kettőt szeretnék ismertetni, annak ellenére, hogy az idézetekkel egyébként ki tudnám tölteni a 30 perces időkeretet, de nem teszem. Azt gondolom, ez is kellőképpen szemléletessé teszi azt, hogy nemcsak az ellenzéki képviselők mondták azt, hogy itt gond van vagy gond lehet és nem megfelelő az előkészítése ennek a törvénycsomagnak, hanem mások is, az igazságügyi szférában dolgozó szakemberek, akik képviselik a saját területük munkatársait, bírókollégáikat vagy ügyészkollégáikat.
Holeczky Károly, Magyar Bírói Egyesület: "Az első pillanattól kezdve világos volt személy szerint számomra, hogy irreális határidőt tűzött ki a kormány." Irreális határidőt tűzött ki a kormány!
S arról, hogy politikai kampány-e ez vagy sem, s hogy a '98-as választási kampánynak része-e ez vagy sem, erre vonatkozóan a Közigazgatási Bírák Egyesületének vezetője, Lomnici Zoltán felszólalásából egy rövid idézet: "A reform kidolgozására szánt időt rövidnek tartják - mármint a bírák. Itt elhangzottak olyan vélemények a tagság köréből, hogy nagyon igazodnak a választás időpontjához a kitűzött határidők, tehát politikai határidőkről van szó, ami nem szerencsés egy igazságügyi reformnál, hiszen itt konszenzusra kell törekedni. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy kormányzati siker legyen ennek az elfogadása, hanem reális terminusokat állapít meg. Hangsúlyozom, ez nem a privát véleményem, ez a tagság véleménye."
Nem folytatom a felsorolást. Így is azt gondolom, hogy kellően szemléletesen sikerült bizonyítani azt, ami az eredeti állításom is volt, amit mintegy négy órával ezelőtt tettem meg, hogy ennek az igazságügyi csomagnak nem volt megfelelő az előkészítettsége.
Rosszak a tapasztalatok ilyen szempontból, hiszen itt jó néhányan mondták azt a felszólalók, különösen a kormánypárti felszólalók, hogy el kell indulni, biztos, hogy lesznek kisebb-nagyobb hibák majd menet közben, de majd a törvények végrehajtása során ezeket a hibákat korrigálni és orvosolni lehet.
Szeretnék arra utalni, hogy voltak itt már hatáskör-átrendezések az elmúlt években, és ezzel kapcsolatosan meglehetősen rosszak a tapasztalatok. Államtitkár úrral ez ügyben már egy vitát lefolytattunk itt egy azonnali kérdés formájában, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökének kinevezése ügyében, amikor is elmondtam, hogy nagyon sok hatáskör került át a Fővárosi Bíróságról a Pesti Központi Kerületi Bíróságra 1993. január 1-jét, majd 1995. január 1-jét követően, és ezzel együtt egyetlenegy alkalommal sem történt meg a szükséges bírói létszám biztosítása.
A bíróság úgy-ahogy túlélte ezt a problémát, nyilván egy hatalmas ügyhátralékot halmozott fel; majd ezekután, a bírói pályázat elbírálásakor úgy, hogy ez egyébként nem a bíróság elnökének felelősségi körébe tartozott, hiszen önálló döntési jogosítványa nem volt a tekintetben, hogy a létszámot növelje vagy valamilyen módon a bérekről döntsön, ez főben járó bűnné vált, és a pályázat el nem fogadásának egyik fő indoka lett. Mondom még egyszer, úgy, hogy ő sem a hatáskörök átrendezésével kapcsolatban semmilyen döntési jogosítvánnyal nem bírt, sem pedig ennek korrigálására semmilyen bérfejlesztési lehetőséggel, önálló hatáskörrel nem bírt.
(14.40)
Sokan beszéltek arról, elsősorban kormánypárti oldalról, hogy azért van szükség erre a csomagra és különösen ebben a formájában, mert így tudjuk elkerülni a bírói és az ügyészi kar összeroppanását.
Kérdéseim a következők:
Egyetértek Kutrucz Katalinnal abban - és ezt magam is hangsúlyoztam a beszédben -, hogy stabil bírói igazságszolgáltatási kar nélkül nem lehet semmiféle reformot megvalósítani. A bírói kar stabilitásának egyik előfeltétele, hogy megfelelő létszámú bírók megfelelő gyakorlatot szerezzenek. Ennek előfeltétele, hogy megfelelő módon bérezzük őket, és vonzóvá tegyük a bírói pályát. Elhangzott, elhangzottak különböző statisztikai adatok, hogy milyen a bírói kar korösszetétele ilyen szempontból, és a bíráknak hány százaléka az, aki ma csak hároméves vagy ennél rövidebb bírói gyakorlattal rendelkezik. Tehát ma az első számú feladata nyilvánvalóan az lenne, hogy legalább ezeket a bírákat próbáljuk a bírói pályán tartani. Kerül, amibe kerül, meg kell őket fizetni, ott kell őket tartani, hogy legalább öt év múlva, nyolc év múlva vagy tíz év múlva azt mondhassuk, hogy igen, ezek a bírói kar törzsét alkotó, megfelelő tapasztalattal rendelkező munkatársak. Ugyanez igaz az ügyészségre is. Enélkül soha nem fog semmilyen eljárási reformmal, jogszabályi változtatással az igazságszolgáltatási kar stabilizálódni, soha sem fogja azokat a munkákat elvégezni, amelyek egyébként rá várnak.
Miért nem épít a kormány arra a tényre, ami megint csak elhangzott itt már a viták során, hogy lényegében országos átlagban - hangsúlyozom, országos átlagban - '93, '94 óta az a helyzet, hogy a beérkező és letárgyalt ügyek aránya nem ugyanakkora? Tehát körülbelül ugyanannyi ügyet tudnak a bíróságok letárgyalni, mint amennyi beérkezett, csak egy hatalmas ügyhátralék van, amit nem tudnak feldolgozni. Miért nem gondolkodik a kormány akkor azon, hogy ezt az ügyhátralékot milyen eszközökkel - akár ideiglenes eszközökkel is - lehetne megszüntetni? Vannak erre vonatkozó javaslatok, a bírói egyesület is megfogalmazta ezt. Nyugdíjas bírák visszahívásától vagy esetleg új bírói státuszok létesítésétől kezdve számos ilyen ötlet elhangzott.
Önmagában a bírák bérfejlesztése nem oldja meg a problémát. Nem oldja meg a problémát. Önmagában csak az igazságügyi alkalmazottak létszámbővítése és bérezésének rendezése nem oldja meg a problémát. Önmagában az elhelyezés javítása nem oldja meg a problémát. Önmagában az informatikai rendszer kiépítése nem oldja meg a problémát. Önmagában az eljárási kérdések megváltoztatása nem oldja meg a problémát. Ezeket együtt kell megoldani. Ezért kérdeztem azt, hogy ezek együttes vizsgálata megtörtént-e, van-e erre elegendő pénz, az a 12 milliárd abban a két évben '98-ban és '99-ben mindezekre a feladatokra elegendő-e. Mert ha ezek közül bármelyik elem nem stimmel, bármelyik elem megroggyan, akkor az egész igazságszolgáltatási rendszer rogyhat meg. Nem látom azt, hogy ezek a feltételek egyszerre, egyidejűleg biztosítottak lennének.
Ugyancsak nagyon súlyos problémának gondolom, amire már itt egyébként az elmúlt felszólalások során többen utaltak - és amire egyébként a legfőbb ügyész hívta fel a figyelmet még tavaly ezen a bizonyos alkotmányügyi bizottsági napon -: vigyázzunk arra, hogy a bírói és az ügyészi pálya között ne teremtsünk egy versenyhelyzetet. Legyen azonos a bírák és az ügyészek bérezése, különben egy szívóhatás érvényesül a bíróságoktól az ügyészi kar felé, és ez lehet, hogy az egyik oldalon megold egy problémát a bíróságok tekintetében, de utána keletkeztet egy másik problémát az ügyészi szféra tekintetében. Ezt is jó lenne elkerülni.
Ezért mondom még egyszer, és azt gondolom, ezért még fogják elismételni a következő egy hétben ellenzéki képviselők, mi nem reformellenesek vagyunk, mi az igazságszolgáltatás helyzetén ugyanúgy szeretnénk javítani, mint ahogyan a kormány. Érzékeljük azokat a problémákat, hogy a választópolgároknak sokáig kell állni a bíróságok előtt, sokáig kell várniuk azt, hogy peres ügyeik elintéződjenek. Ezeken valóban javítani kellene. Csak a kérdés az, hogy a kormány minden elemében megvizsgálta-e azt, hogy ezekkel az eszközökkel el tudja-e érni azt a célt, amiben egyébként egyetértünk.
Erre várnánk végre a válaszokat. Erre várnánk, akár a bizottsági ülésen, akár itt, a plenáris ülésen, a megfelelő információkat, és ez alapján a vitát is, azt gondolom, már lehetne valóban csak azokra a kérdésekre koncentrálni, amelyek valóban tényleges vitát jelentnek ma kormánypártok és ellenzéki pártok között. Tehát ezekben a kérdésekben nincs érdemi vita. Kérdések, kételyek, logikus következtetések és rossz tapasztalatok vannak. Ezeket kellene eloszlatni, és ezeket kellene megválaszolni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
