DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem irigylem önt, akinek egész héten helyettesítenie kell a miniszter urat, aki az alkotmányra, a miniszterek jogállására, a bíróságokra és az ügyészségre vonatkozó, korszakos átalakulást ígérő törvények vitáját - bizonyára egyéb elfoglaltsága miatt - nem tudja személyesen figyelemmel kísérni.
Mindezek ellenére visszatérek arra, amit a múlt héten mondott az expozéjában: hogy mit is akar a kormány megoldani? Gyökeres szervezeti változtatást akar a bírósági és az ügyészségi szervezetben, négyszintű bírósági és ügyészségi szervezetet, a bíróság igazgatási rendszerét teljesen megváltoztatni, gyökeres változásokat a két eljárásjogban, átalakítani a jogorvoslati rendszert - a Pp.-nél már láttuk ezt hétfőn -, alaposan megváltoztatni a Legfelsőbb Bíróság funkcióját, külön törvényben szabályozni - a bíráktól elszakítva - az ügyészek javadalmazását, külön törvényt hozni a bírósági tisztviselőkről, és még egy csomó más akarat, ahogy ezt miniszter úr elmondta, majd a parlament nyilvánossága elé kerül; most még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mind a tizenhét törvényt megkaphattuk volna.
Hogyan is akarja ezt a kormány, tisztelt Országgyűlés? Úgy, hogy a kérdéskör egészét érintő fontos alkotmányváltoztatást összeköti egy csomó más, ettől teljesen független alkotmánymódosítási elképzeléssel; egy csomagot kíván megszavaztatni. Nagyon veszélyes dolog önmagában, egymástól eltérő alkotmánymódosítások tekintetében nagy parlamenti támogatást kapni, és különösen így van ez, ha hosszú időre, több évtizedre előre meghatározó, korszakosnak ígért igazságügyi változásokat összeköt például képviselői összeférhetetlenségre és menedékjogra vonatkozó alkotmánymódosítással - de hát ez legyen a kormány gondja!
Úgy látom, hogy az alkotmánymódosítás tekintetében nagyon távol áll a konszenzusteremtés a parlament mindkét oldalától, és nem kizárólag az ellenzék kifogásolja ezt az eljárást. A kormány úgy akarja megoldani ezt a korszakos igazságügyi változtatást, hogy az időközben megszületett alkotmánykoncepcióval szembeni megoldásokat kíván beépíteni - mert azt nem lehet vitatni, hogy ezek szemben állnak a megszavazott alkotmánykoncepcióval. Hiszen a kormány, a kormánypártok egyike, másika, majd mindkettője próbálkozott az e koncepció lényegi részét illető igazságügyi tanács, igazságszolgáltatási tanács beépítésével, de a négyszintű bírósággal is, és ezt az alkotmányszövegező, alkotmány-előkészítő bizottság újólag elvetette. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy nem mondott igazat a miniszter úr, amikor azt mondta, hogy csak két párt nem támogatta ezt az elképzelést, mert például a Magyar Szocialista Párt sem támogatta az országos igazságszolgáltatási tanáccsal kapcsolatos eredeti időpontban előterjesztett SZDSZ-es elképzelést. És ha annak idején a szocialista párti vezetők megszavazták volna - mint ahogy nem szavazták meg - az alkotmány koncepcióját, akkor nem lett volna benne, és a legerősebb kormánypárt, a parlamenti többséget jelentő Szocialista Párt sem támogatta, sem vallotta magáénak 1996 nyarán ez az ügyet. Tehát nem így volt igaz, amit a miniszter úr mondott az expozéjában.
A kormány úgy akarja ezt a jelentős változtatást elfogadtatni - miként erre a Fidesz vezérszónoka, de mások is hivatkoztak már -, hogy a legcsekélyebb mértékben sem tartalmazza a javaslat egészében és összességében azokat a hatásvizsgálatokat, amelyek egyrészt a bíróság nézőpontjából, másrészt a költségvetés szempontjai alapján legalábbis föllebbentenék a titokról a fátylat, hogy ez valójában mennyit és mit fog jelenti a bíróságok, az állampolgárok számára, mit fog jelenteni az igazságszolgáltatás működése szempontjából. Természetesen nem is tartalmazhat reális költségbecslést az ügy, hiszen nemhogy a következő, hanem az azt követő kormányra - tehát még két kormányra, még két parlamentre - hárít olyan, ma még föl nem becsülhető költséghatásokkal járó teendőket, amelyek a 2003-ig szóló fejlesztést elhatároztatnák most, két-három héten belül, majd utána ez a kormány, amelynek a hivatali idejéből már csak egy év van, gondolom, hátra - függetlenül attól, hogy a választások milyen eredményt hoznak, egy másik kormány lesz, egy másik költségvetésre lesz szükség -, semmiféle végrehajtási felelősséget nem kíván vállalni, tisztelt Országgyűlés! Nemhogy ez a kormány, de még a következő kormányt követő kormányra és annak parlamentjére hárítja át ezen ügyek végrehajtását és az érte érzett felelősséget!
(11.00)
Ennek szem előtt tartásával teljes mértékben igaza van Áder János vezérszónoknak, amikor azt mondta, hogy ilyen összecsapott módon ennek a törvénycsomagnak a tárgyalását úgy megkezdeni, hogy többek között a büntetőeljárásra vonatkozó törvényjavaslattal meg sem tiszteli az Országgyűlést a kormány, holott a büntetőeljárásra vonatkozó törvény a lényegét jelentené a négyszintű bírósági rendszernek; hiszen nyilván nem a Pp. módosítása miatt van szükség két fellebbezésre, mert semmiféle két fellebbezésre - minimális kivételektől eltekintve - a Pp.-ben nem lesz mód; a továbbiakban egyre sem lesz mód, mint hallottuk, tehát két ellentétes dologról van szó. Egyfelől szűkíti a Pp.-módosítás a jogorvoslati jogot alkotmánysértő módon, másfelől azzal indokolta a miniszter úr az expozéban a négyszintű bírósági szervezet szükségességét - sőt Csákabonyi Balázs képviselőtársam szónoklatából is ez derült ki -, hogy nem is képzelhető el másképp, kétszintű, kétfokú fellebbezés nélkül.
Hát szeretném megmondani, hogy ez nem így van, Csákabonyi Balázs képviselőtársam! Nagyon sok nézet van, nagyon sok kidolgozott, de ki nem próbált elképzelés van arra vonatkozóan, hogy igenis lehet kétfokú jogorvoslatot a hatáskörök ésszerű átcsoportosításával és átszerkesztésével háromszintű bírósági rendszeren belül is kialakítani. Nincs most idő arra, hogy ebben a rövid húsz percben, ami jelenleg rendelkezésemre áll, erre részletesen kitérjek. De ez így nem felel meg a valóságnak, hiszen ahhoz nem kell táblabíróság, hogy kétszer fellebbezhessenek, mondjuk, a helyi bíróságon indult ügyek kapcsán, hiszen a megyei bíróság székhelyein működő városi bíróság ma is és általában szokott élvezni olyan jelentősebb - a többi helyi bírósághoz képest jelentősebb - hatásköröket vagy illetékességet, amely alkalmassá tehetné első folyamodású fellebbezési bíróság funkciójának ellátására.
De ne menjünk bele ezekbe a részletekbe; azt akartam bizonyítani, hogy nem lehet szükségessége, egyedüli szükségessége a négyszintű bíróságnak az, ha meg akarunk teremteni kétfokú fellebbezést. De nem akarunk megteremteni, mert a Pp.-ben nemhogy kétfokú fellebbezést, hanem az egyfokú fellebbezést is - még egyszer mondom - jelentős mértékben redukálni kívánja a kormány. Tehát ne beszéljünk itt olyanról, amit nem akar a kormány, és ne hivatkozzon arra!
Nézzük tovább, mire is hivatkozott a miniszteri expozé, amikor ezt a csomagot indokolni kívánta! Arra hivatkozott, hogy ilyen kontinuitás, ilyen folyamatosság van most már hat-nyolc éve a magyar jogalkotásban, a magyar törvényhozásban, és tulajdonképpen a csírái már megteremtődtek 1989-ben, sőt '88-ban, aztán '90 és '94 között is történtek olyan lépések, amelyek ezt indokolják. Szeretném kijelenteni - miként ezt Isépy Tamás volt államtitkár úr, az akkori kormány ez ügyekben felelős másik tagja elmondhatta itt önöknek -, hogy a világért sem gondoltunk arra, tisztelt Országgyűlés, hogy a bírósági szervezet megerősítése és megszilárdítása helyett olyan kísérletekkel próbálkozzunk, amelyek - miként ezt mások is mondják, nemcsak parlamenti képviselők, hanem szakértők is, akik részt vettek az ügyek kidolgozásában - nyilvánvaló zavart, nyilvánvaló ismeretlen terepet jelentenek. Hiszen csak annak lehet minősíteni egy sehol nem volt, Magyarországon soha, Magyarország jogtörténetében és a környező országok gyakorlatában soha nem működő szervezet felállítását és hatáskörök áttelepítését, ami a jelenlegi elképzelés lényegét illeti az országos igazságszolgáltatási tanács tekintetében - ilyen kísérletekre soha nem gondolt az előző kormányzat.
Arra gondoltunk, és az volt és maradt a meggyőződésünk, hogy összhangban a kontinens túlnyomó többségének alkotmányos berendezkedésével, összhangban továbbá az 1867-től 1948-ig terjedő, valóban folyamatos magyar államszerkezeti és bírósági rendszerrel, hogy a bíróság és a bírák akkor függetlenek, ha az ítélkezési és a működési feltételeiket szakmai önkormányzatuk egyetértésével és jóváhagyásával a - természetesen az Országgyűlésnek felelős - kormány köteles biztosítani, mivel a kormány az az intézmény, amely felelőssé tehető a jogállam minden feltételének zavartalan működéséért. És nem fordulhat elő az, amit Isépy Tamás az imént mondott, hogy a zalaegerszegi bíróság elnökének panaszára úgy dönt az országos igazságszolgáltatási tanács, hogy nem üvegezi be a kitört ablakot, mert hiszen ennek a szervezetnek nincsen olyan értelmű felelőssége, mint az itt, a parlamentben működő és annak felelős kormánynak.
Ennek a megoldásnak tehát, mármint a hatályos megoldásnak természetesen az is feltétele, hogy nem alakulnak ki aránytalanságok az állam működésében, és egy országos méretű, durván mintegy százötven külön egységet jelentő bírósági szervezet mit igényel, mennyi bírót, mennyi tisztviselőt, mennyi épületet, milyen költségeket, mennyi berendezést, ez természetesen kuratóriumi jellegű szervezet útján nem dönthető el. Ez természetesen mindig, mindenkor kormányzati felelősség. Ez tehát nem bír az előző kormányzati ciklus tekintetében semmiféle, még csak embrionális elképzeléssel vagy csírával sem. Mint ahogy a négyfokú bírósági szervezetre vonatkozó elképzelés sem bír korábbi hagyományokkal - Csákabonyi képviselőtársamnak mondom ezt. Az a bizonyos büntetőeljárási koncepció, amely 1993-ban és '94-ben már részben elkészült, az valóban kétfokú fellebbezésről beszélt, de azt hiszem, az imént sikerült érzékeltetni, hogy kétfokú jogorvoslathoz nem szükséges négyfokú bírósági szervezet.
Nincsen ilyen Belgiumban sem, nincsen ilyen Dániában sem, általában 10 milliós országokban nem nagyon szokott lenni, hacsak az állam szerkezete, föderalista vagy tartományi berendezkedése ezt nem indokolja. Erre majd még rá fogunk térni, csak szeretném tisztázni azt, hogy ki és milyen elképzelésekkel rendelkezett, mit kívánt és mit tudott megvalósítani.
Úgy gondoljuk, hogy a bíróságok munkájának javítása, a bíróság tekintélyének megteremtése, majd megszilárdítása és a bírói és az ügyészi hivatás tekintélyének és - mondjuk ki itt talán őszintén - legitimitásának megteremtése érdekében valóban nagyon sok minden történt 1990 és '94 között. Annál jóval kevesebb történt azóta, hiszen ismerjük a javadalmazással kapcsolatos igények kormányzati elutasítását; tudjuk, hogy kétszer terjesztett be a kormány olyan költségvetési törvényt, amely nem tartalmazta az Országos Bírói Tanács egyetértését - holott erre kötelezettsége van a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a kormánynak -, ezt nem vette figyelembe. Ezek után tehát az a kérésünk, hogy a kormány csak a saját működésére hivatkozzon ezzel kapcsolatban, ami az elképzelések eredőjét illeti.
Ennyi bevezetés után két kérdéssel szeretnék foglalkozni még a hátralévő időben. Az egyik a táblabíróságok kérdése, a másik pedig az országos igazságszolgáltatási tanáccsal kapcsolatos aggályaink.
Tisztelt Országgyűlés! Az indokolás nagyon világosan és szókimondóan tartalmazza a lényeget, hogy miért van szükség táblabíróságokra: azért van szükség táblabíróságra, hogy tehermentesítsük a Legfelsőbb Bíróságot. Ez a lényege, mert mint mondottam, a kétfokú fellebbezés önmagában nem tenné ezt szükségessé. Ami pedig az ügyek gyorsabb elbírálását és a hatékonyabb működést illeti, nyilván azt egy kisgyermek is tudja, hogy egy újabb bírósági szint beépítése és földrajzilag négy különböző helyre telepítése nem az ügyek gyorsabb, hanem lassúbb - és nyilvánvalóan a fórumrendszerbe újabb állomás beiktatásával szükségszerűen lelassított - elbírálását teszi lehetővé.
Ami a Legfelsőbb Bíróságnak az ügyektől való tehermentesítését illeti: először is úgy vesszük észre, úgy érezzük, hogy ez így nem felel meg az igazságnak, hiszen a Legfelsőbb Bíróság továbbra is ítélkező bíróság marad. Ha a büntetőeljárási törvényről az igaz, ami hírlik, hogy kétfokú fellebbezés kapcsán oda fognak az ügyek második fellebbezésként tartozni, akkor továbbra is ez ügyben jelentős ítélkezési tevékenységet kell ellátnia, és természetesen továbbra is a felülvizsgálati kérelmek elbíráló hatósága lesz. Tehát ez az indok nem indokolja a négyfokú bírósági szervezet és a táblabíróságok felállítását.
Jelenleg, úgy látjuk, hogy nem időszerű a kérdés felvetése. Jelenleg a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy természetesen messzemenően figyelembe kell venni a tradíciókat, a magyar bírósági szervezet kiépülésének és hagyományos működésének tradícióit, de azt is látni kell - miként erre hivatkozott a Kisgazdapárt szónoka -, hogy ezen táblabírósági székhelyek közül jelen állapotukban kettő igazán határváros - sajnos -, kettő pedig határközeli város a tervezett négy székhelyből. Úgy gondoljuk, hogy az ország földrajzi, közlekedési, népességi és bírósági szempontjai alapján nem hoznak sokat, sok jót a konyhára, hogy így mondjam, inkább nehezítik a bírósághoz jutást. Mindezzel nem kívánjuk azt egyszer és mindenkorra kizárni, hogy lesz majd olyan alkalom a magyar bírósági szervezet rendszerének áttekintése során, amikor ez a kérdés fölvethető lesz. Jelenleg meg vagyunk arról győződve, hogy ennek az ügynek a komoly átgondolása csak arra az eredményre vezethet, hogy erre most az ügyfelek érdekében és a gyorsabb elbírálás lehetővé tétele érdekében nincsen szükség; ezzel ellentétes érvek nagyobb számban vannak.
(11.10)
Összefoglalva ezzel kapcsolatban csak természetesen a legfontosabb gondolatokat: úgy gondolom, a külföldi példákat is alapul véve - külföldi példa alatt a nyugat-európai példákat, az ilyen homogén, nem föderalisztikus, nem tartományi berendezkedésű, egységes, földrajzilag nagyjából velünk azonos méretű országokat tekintve - az előterjesztő nem talál olyan példákat, ahol négyszintű bírósági rendszer működne. Bizonyára van okuk, hogy Belgiumban, egy hozzánk hasonló nagyságrendű országban - ahol ráadásul nem egészen egyszerű a helyzet, hiszen három-négy kormány is van - nincs négyszintű bírósági rendszer. Ugyancsak nincs a hozzánk hasonló Dániában. Azok a hivatkozások, amelyek a volt monarchia utódállamainak tekintetében el szoktak hangzani - ezt volt szerencsénk két-három héttel ezelőtt hallani Prágában -, nem voltak meggyőzőek. Ausztriát nem lehet példának tekinteni, hiszen tartományi berendezkedésű, önálló, hozzánk képest más államszerkezetű, kétkamarás parlamenttel működő országról van szó.
Tehát a bírósági rendszer ilyen vagy olyan hasonlítgatása és bárhonnan történő adaptálása vagy valamilyen nosztalgiából történő átalakítása kevés érv, tisztelt Országgyűlés, ahhoz, hogy négyfokú legyen. Ezt most nem látjuk meggyőzőnek.
Ami a bírósági szervezeti átalakítás és az igazságszolgáltatás felelős vezetésének tervezett változtatását illeti - az országos igazságszolgáltatási tanács bevezetését -, néhány gondolatot mondanék erről. Mi is ez? Úgy olvastuk, többségében bírákból álló olyan testület, amely hivatva van biztosítani a teljes körű bírói autonómiát. Minden hatásköri szabályt átolvasva, minden tervezett intézkedést és részben az országos igazságszolgáltatási tanács, részben a hivatal hatáskörét illetően áttanulmányozva, a leggondosabb áttanulmányozás sem segített annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy ki fog felelni a bíróságok működéséért, ki fog eleget tenni az Isépy Tamás által idézett jogszabálynak, hogy ki fog gondoskodni a parlamenti felelősség birtokában a bíróságok működőképességéért, zavartalan és minden befolyástól mentes működőképességéért és fenntartásáért. Ebből a javaslatból minden kiderül, csak ez nem.
Kiderül az, hogy e tanács összetétele - mivel a bíróság autonómiáját van hivatva biztosítani - a következő: csak a legfőbb ügyész, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, csak az igazságügy-miniszter, továbbá két parlamenti bizottság elnöke is tagja lesz. Nem is tudom, hogy ha komolyan gondolnak valamilyen önálló, autonóm irányítást, akkor mit keres ott az államhatalmi ágak valamennyiéből egy-egy képviselő, különösen a törvényhozást illetően két bizottsági elnök. Nem tudom, a világon létezik-e ilyen vegyes együttes. Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy a legfőbb ügyész szerepeltetése akkor, amikor az ügyészi szervezet teljesen autonóm, teljesen önálló és nem a kormány alá rendelt, ilyen nincs. Az hiszem, itt mindent, ami ebben a témában létezik, Európa négy országában - az örökké emlegetett Portugália, Spanyolország, Olaszország és Franciaország - így, ilyen megközelítésben biztosan nem tartalmazza az ottani szabályozás.
Nem tartalmazhatja például az a szabályozás, amelyre hivatkozások történnek, azt, hogy ugyanaz a személy, a legmagasabb bírói fórum ítélkező tevékenységet végző, jogegységi összhangot biztosító, és ezért felelős fórum vezetője az elnöke annak az igazságügyi tanácsnak, amely igazgatási, költségvetés-végrehajtási, intézményigazgatási, bírósági személyzeti, munkaügyi és valamennyi kinevezési ügyben döntő testületet is vezeti. Ilyen összeférhetetlenséget álláspontom szerint egy művelt jogállam törvénye nem tartalmazhat. Elképzelhetetlenül összezavarosodik ebben a tervezett megoldásban a kétféle funkció: a bírói pozíció és a bíróságok fölött minden szempontból döntő igazgatási és személyzeti hatásköröket biztosító testület vezetésének funkciója.
De továbbmegyek: hol biztosítottabb egy ilyen hivatal vezetésének szakszerűsége egy olyan megszorítás alapján, hogy e hivatal vezetője csak bíró lehet? Kérdezem én: miért? Az országos igazságszolgáltatási tanács által igazgatott, felügyelt és irányított hivatal hivatali működésének élén miért bírót kívánna meg a parlament döntése? Nem logikusabb, hogy közigazgatási jellegű munkát végző hivatal élén nyilvánvalóan nem a bírói tevékenységben elmélyült és másféle jeles adottságokat megkívánó személy legyen? Ez nyilvánvalóan egy olyan közigazgatási munka szervezésében és menedzselésében jártas személy szakmai tudását és felelősségét jelenti, aki éppenhogy nem a bírói ügyek iránti érzékenységet és habitust vallhatja magáénak.
Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, ma ebben a húsz percben nem tudtunk több kérdést érinteni. Szeretném bejelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum ma és a jövő héten is valamennyi elemét érintően ki fogja fejteni azt az álláspontját, hogy miért nem tudja elfogadni ezt a csomagot. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
