DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai vitában elhangzott a hivatkozás a századforduló előtti vitára, ahol a felszólalás központi eleme az volt, hogy e kérdés, az igazságszolgáltatás ügyének megítélése nem párthovatartozástól függ, és nem pártszempontok vezetik azokat, akik ebben a vitában megszólalnak.
Úgy gondolom, hogy az elhangzottakban nagyon sok olyan elem van, ami valóban konstruktív vitára ad lehetőséget. Sepsey Tamás és Kutrucz Katalin is említett ilyen elemeket. Úgy gondolom, a szabaddemokraták részéről kijelenthetem, hogy nyitottak vagyunk annak megvitatására, hogy a bírói alkalmasság kérdésében való döntésnél hogy lehet garanciális elemeket beépíteni, hogy lehet megteremteni annak a feltételét, hogy ne csak a vezetőtől függjön, hogy ki az, akit a hároméves, határozott ideig tartó kinevezés után életfogytig - tehát nyugdíjig - kineveznek bírónak. A vezető egyszemélyes döntése itt nyilvánvalóan terhelt lehet szubjektív elfogultságoktól is, tehát a bírák számára célszerű a függetlenséget garantáló olyan elv, elem beépítése, hogy az esetleges nemleges döntés ne indokolás nélkül szülessen, és az esetleges nemleges döntésben a bírói önkormányzat véleményét is kikérjék.
Szintén koncepcionális jellegű kérdés, és azt hiszem, hogy ebben is egyetérthetünk Sepsey Tamással, mi magunk is úgy ítéljük meg, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács létrejötte nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden olyan jogkör értelmét veszti, amit jelen pillanatban a bírói önkormányzatok gyakorolnak. Tehát a reform kapcsán érdemes azt végiggondolni, hogy esetleg a bírói önkormányzatok bizonyos jogosítványokat - például az az általam előbb említett jogosítványt - megőrizhetik.
A magam részéről ezt a vitát értelmes vitának tartom, és azt gondolom, hogy lesz alkalom erről vitatkozni, erre Kutrucz Katalin utalt. Hogy mikor és hogy fogjuk lefolytatni a vitát? Amikor éppen ezt elmondta, akkor Sepsey Tamáson és az itt tartózkodó jegyzőn kívül még egy képviselőtársam volt - aki nem tagja az alkotmányügyi bizottságnak - ebben a teremben, mindenki más a bizottsági vitát előrebocsátva, reprodukálva mondta el a véleményét.
Hozzáteszem, hogy ezt fontos elemnek tartom, és azt gondolom, hogy nem lehet egyszerűen túllépni azon az elemen, amire tisztelt ellenzéki képviselőtársaim nem utaltak, hogy e csomag előterjesztésénél valóban megtörtént az, ami nem volt gyakorlat '90 és '94 között, és nem gyakorlat ebben a ciklusban sem, hogy az ellenzéki pártok még a kormány állásfoglalása előtt kézhez kapták a törvényjavaslatokat; február elején minden ellenzéki párt megkapta a javaslatokat. Ezek a javaslatok bizonyos elemekben természetesen változtak a kormánydöntés, illetve a tárcaegyeztetés után; nagyon-nagyon sok olyan kifogás, ami az alkotmányügyi bizottság albizottságában szakmai kifogásként felvetődött, beépítésre került: például a munkaügyi bíróságokkal kapcsolatos előterjesztés, például a gazdasági kollégiumokkal kapcsolatos viták, és még sorolhatnám.
Ugyanakkor valóban megválaszolatlanul maradtak olyan kérdések, amelyeket Áder János feltett; de megválaszolatlanul maradt az a kérdés is, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim miért nem jelezték a kormány döntése előtt az alapvető kifogásaikat. Mert ez sem az albizottsági ülésen, sem utána, a miniszter úr felkérésére külön - akár csak annak jelzése, hogy véleményük szerint ez elkapkodott vagy bármi más ehhez hasonló kérés megfogalmazódott volna -, sőt, miután a kormány döntött ebben a kérdésben, még voltak további albizottsági ülések, ahol a miniszter úr jelezte, hogy tekintettel arra, hogy senkitől nem érkezett alapvető kifogásokat támasztó visszajelzés, ezért terjesztette a kormány elé az anyagot. Ilyen értelemben, úgy gondolom, hogy nagyon sok technikai részletkérdést, és nagyon sok olyan kérdést - amiről majd most fogunk vitatkozni - lehetett volna tisztázni a kormány elé terjesztés idején, és lehetett volna ezekről az albizottságban vitát folytatni. Ezek a viták ott nem zajlottak le. Hozzáteszem, hogy az albizottság még mindig betöltheti ezt a funkciót, hiszen a továbbiakban is tudunk érdemi vitákat folytatni.
Azt gondolom, hogy egy elem az, hogy egyes képviselők például az országos igazságszolgáltatási tanácsot következetesen ellenezték '90 vagy '93 óta. Hozzáteszem, hogy a parlamenti pártok közül a jelenlegi Országgyűlés mandátumainak kevesebb mint 10 százalékával rendelkező frakciók voltak, akik ezt ellenezték. A mai parlament 90 százalékát alkotó frakciók támogatták az országos igazságszolgáltatási tanács elképzelését - ez tehát tényként megállapítható -; és ezt az elképzelést 1993-ban támogatta a Magyar Bírói Egyesület is, mint ahogy arról ma már több szó esett, ami azt jelenti, hogy ez a reform azért nem annyira elkapkodott, mint amennyire néhányan állítják.
A képviselőknek a felkészülés során nyilvánvalóan akadhatnak munkatorlódásaik, ezzel is magyarázhatók olyan megjegyzések, amik azt vetítik ki, mintha itt szeptembertől nagy erővel lépne minden működésbe. E reform nagyon lényeges elemei - például a táblák működése - az elfogadástól számított körülbelül másfél év múlva fognak elindulni, másfél éves idő van arra, hogy nagyon sok technikai részletet elkészítsenek. A korábbi előterjesztésekben vitathatatlanul szerepelt az ítélőtáblák 1998 első félévi felállítása, de ezt a végleges előterjesztés kiküszöböli, és 1999. január 1-jét jelöli meg ilyenként.
Szeretném megjegyezni azt, hogy nem tudok egyetérteni azokkal a felszólalásokkal, amik azt mondják, hogy egy törvényhozás nem hozhat olyan rendszeralakító törvényeket, melyek átnyúlnak a következő ciklusba. Ez azt eredményezné, hogy Magyarországon két és fél év törvényalkotó munkája után körülbelül két és fél év szünetnek kellene következnie.
Az előző ciklusban a rendőrségi törvényt 1994 elején elfogadta az Országgyűlés - ez egy rendszeralakító törvény volt. '94 októberében, tehát már a választások és az új kormány megalakulása után lépett hatályba, adott esetben nagyon súlyos terheket okozva a mostani kormányzat számára. Például az a rendelkezés, ami kétéves kötelező szakmunkásképzést ír elő a rendőröknél, ez mintegy ezerkétszáz rendőr azonnali iskoláztatását és az utcai szolgálatból való azonnali kivonását jelentette. Lehet, hogy jó volt, lehet, hogy nem volt jó, mindenesetre biztos, hogy a következményeit az új kormánynak kellett viselnie. És valószínűleg így lesz ez 2002-ben is, ha a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim reményei esetleg valóra válnának, hogy ők kormányoznának a következő ciklusban - nem hiszem, hogy 2001-ben azt mondanák, hogy mostantól nem fogunk hozni olyan törvényt, ami hatásában áthúzódik a következő ciklusra. Hatásában minden törvény áthúzódik.
Végezetül nem vitába szállni szeretnék képviselőtársammal, hanem azok kedvéért, akik hallgatták ezt a közvetítést, ezt a vitát: olyan kép alakult ki az egyik hozzászólásból - azért nem akarom megnevezni a hozzászólót, mert tényleg nem a személyével szeretnék vitatkozni, hanem az elhangzottakat szeretném korrigálni -, amelyből úgy tűnt volna, mintha a Legfelsőbb Bíróság a reform után semmi mással nem foglalkozna, mint a jogegységi döntések meghozatalával. Az általam ismert és benyújtott koncepcióból az derül ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság a reform hatálybalépését követően változatlanul foglalkozni fog érdemi ügyek elbírálásával, ezúttal azonban nem másodfokú elbírálásával - tehát nem a megyei bíróságokon induló ügyek másodfokú elbírálásával -, hanem az elsőfokon megyei bíróságokon induló ügyek harmadfokú fóruma lesz a Legfelsőbb Bíróság; továbbá változatlanul megmarad a felülvizsgálati kérelem intézménye, amely felülvizsgálati kérelem elbírálása változatlanul a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, még ha bizonyos korrekciókkal is - de nem érintem a korrekciókat, mert ez egy külön napirend tárgya: a Pp.-reformról hétfőn folyt a vita, ebbe most nem akarok belemenni, mert az elnök asszony joggal figyelmeztetne a tárgyra térés következményeire, hogy olyasmiről beszélek, ami nincs napirenden.
(14.00)
Tehát a Legfelsőbb Bíróság feladatai némileg csökkenni fognak, ezzel együtt jár, hogy a tervek szerint - és ez írásban is szerepel - a Legfelsőbb Bíróság létszáma lényegesen, körülbelül egyharmadával csökkenni fog. De a feladatai nem fognak radikálisan csökkenni, és félrevezető, ha valaki úgy értelmezné a mostani reformot, hogy ettől kezdve a Legfelsőbb Bíróság tagjai nem csinálnak semmit, csak a bevont bírákon keresztül a jogegységi határozatok létrehozásával foglalkoznának. A Legfelsőbb Bíróságnak nagyon sok teendője megmarad.
Azt is nagyon fontosnak tartom végezetül, tisztelt Ház, hogy ez a reform egy olyan időszakban következik be, amikor folyamatosan várható az igazságszolgáltatásra nehezedő terhek növekedése. Nem számíthatunk arra sem a polgári, sem a büntetőterületen, hogy ezek a terhek majd csökkennének.
Elfogadva egy sor érdemi kritikai észrevételt, azért tartom a reform időzítését lényeges kérdésnek, mert az a megítélésem, hogy ha ezt a reformot nem hajtjuk végre az 1997-es évben, illetve nem hogy nem hajtjuk végre, hanem a reform végrehajtásához szükséges törvényeket nem hozzuk meg '97-ben - ebben egyetértek Solt elnök úrral, aki azt mondta, hogy nem ez maga a reform, amit mi csinálunk, hanem ez csak elindítja a reformot -, akkor könnyen szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a növekvő terhek alatt összeroppanó igazságszolgáltatás összeroppanását követően kell esetleg 2001-2002 körül nekifogni egy olyan intézményrendszer helyreállításának, amely intézményrendszerrel kapcsolatban már most látjuk, hogy csökken ez iránt az intézményrendszer iránt a bizalom.
Szerintem még nem csökkent le végzetesen, de ha ez végzetesen lecsökken, tehát a folyamatok változatlan irányba továbbmennek és további bizalomcsökkenésnek lehetünk a tanúi, akkor évtizedek munkájával lehet csak később az összeomlott bizalmat újra helyreállítani, újra megszerezni ezt a bizalmat, és ez rendkívül nagy felelősséget jelent.
Összefoglalva, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy nagyon sok ellenzéki érv hangzott el valóban jó szándékkal; és valóban egyetértek azzal, fontos, hogy a diagnózisban és a célkitűzésekben egyetértés van. Azt gondolom, hogy a megoldás nagyon sok elemében is egyetértés van, ha nem is globálisan az ellenzék és globálisan a kormánypártok között, hiszen az ellenzéken belül is megosztottak az álláspontok bizonyos kérdésekben, és azt gondolom, valóban közös erőfeszítéssel kell kivonni ezt az ügyet a kampányszempontokból. Nem hiszem, hogy jogosak azok a vádak, hogy a kormány ezt az előterjesztést kampányszempontból terjesztette elő. Ugyanúgy gondolom, hogy ezek nem jogosak, mint ahogy azt is gondolom vagy remélem, hogy az ellenzék sem kampányszempontokból közelíti meg a vitát. Azt gondolom, hogy ez az érvelés nem visz közelebb az igazságszolgáltatás valamennyiünk által fontosnak tartott ügyének rendezéséhez.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
