SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE, a környezetvédelmi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A H/3624. számon lévő országgyűlési határozati javaslat a holtágak megóvásával, hasznosításával és rehabilitációjával kapcsolatos feladatokról szól. Igen nagy horderejű kérdésről van szó, amely mintegy 100-150 éves folyamat következményeként alakult ki.
Miután a Dunát nemzetközi hajózási útvonalnak jelölték ki, elkezdődtek a szabályozások, és a belvizek és egyebek miatt, a kiöntések megakadályozása végett a Tisza völgyében szintén elindultak ezek a szabályozási folyamatok. A szabályozások eredményeként alakultak ki a ma úgynevezett holtágak, amelyek egy része a hullámtérben, egy része a mentett oldalon alakult ki.
A holtágak igen változatos méretűek. A legnagyobbak a Duna és Tisza, a Szamos és a Hármas-Körös mentén találhatók. Magyarországon a föllelhető holtágak száma megközelíti a négyszázat, összterületük mintegy 70 négyzetkilométer, víztérfogatuk mintegy 140 millió köbméter, azaz a Velencei-tó térfogatának mintegy négyszeresét teszik ki. A felmérések szerint az ország területén mintegy 176 öt hektárnál nagyobb holtág található. Területük 5 és 232 hektár között változik. A holtágak közül körülbelül 35 százalékuk természetvédelmi és tájvédelmi területen fekszik. Ezek egy része a ramsári egyezménnyel biztosított védett területekhez tartozik. Az 1 hektárnál hosszabb holtágak 1-30 kilométer hosszúak, vízmélységük 1 és 4 méter között változik. A legnagyobbak a faddi, a tolnai, a szarvas-békésszentandrási, a kiliti és sorolhatnám tovább. A vizsgált holtágak körében 82 szerepel vízbefogadóként. Erről, vízgazdálkodási szerepükről a későbbiekben sem lehet lemondani, sőt, keresni kell a lehetőséget a minél nagyobb arányú vízbefogadásra, vízvisszatartása, más esetekben a szükséges vízpótlás megoldására.
Az ENSZ egy nemzetközi szervezete, a FAO jelen pillanatban öt országot jelöl Európában, amely édesvízkészlettel kevésbé ellátott. Ezek közül 2000-re egyetlenegy marad, és sajnos, Magyarországot jelölték meg a kutatók. Úgy ítéljük meg, hogy a holtágak ebben az esetben is jelentős szerepet játszhatnak a víz megtartásában. A Duna völgyében mintegy 38, a Tisza és mellékfolyói völgyében mintegy 159 holtág található. A zsilipes feltöltéssel és leürítéssel mintegy 55, a szivattyús vízpótlással 56, szivornyával pedig mintegy tizenhat (?) holtágat lehet vízzel táplálni.
A hullámtéri holtágak a nagyobb árhullámokkal tudnak feltöltődni. Éppen ezért a hullámtéri holtágak vízforgalma megsínylette az elmúlt évtizedek csapadékhiányát, több évben elmaradtak a vízfrissítő árhullámok.
A holtágakon az utóbbi években 121 alkalommal észleltek jelentős mértékű vízminőség-változást. Ebből a számból feltűnően magas - mintegy 73 - az előrehaladott eutrofizációs jelekkel járó kedvezőtlen irányú tendencia. A felmérések szerint összesen 47 holtágat ért közvetlenül szennyezés, amelyek közül 18 esetben a terhelés mértéke a holtág vízkészletéhez viszonyítva jelentős. 25 holtág vízgyűjtő területe a vizet közvetlenül szennyező objektumokon található. Az utóbbiak és a holtágak hasznosítása a '60-as évektől kezdődően egyre fokozódott, nőtt a holtágak terhelése, degradációja és egyben eutrofizációja.
Jelen pillanatban a hasznosítási feladatokban szerepet játszik a jóléti, a halászati, az öntözési, a víziszárnyas-nevelési, belvíz- és csapadékbefogadási, záportározói, természet- és tájvédelmi jelentőség. Jelen pillanatban egy időben kell tehát eleget tenni és megoldást találni az elmúlt évszázad, de különösen az utóbbi 35-40 év során felhalmozódott, de csak az utóbbi 5-10 évben világossá vált vízminőségi és környezetvédelmi hátrányok, problémák felszámolására vagy legalább is részbeni megoldására, a hasznosítási igények kielégítésére, illetve az egész rehabilitációs folyamat finanszírozására.
Fontosnak tartjuk, hogy a hasznosítás ösztönzése megtörténjen, mivel véleményünk szerint a védelem csak ott oldható meg, ahol valamilyen hasznosítás biztosítja annak alapját.
A magyarországi holtágak Európa vizes élőhelyeinek fontos és kiemelt jelentőségű értékei, megőrizték a táj arculatát és az élővilág sokszínűségét. A hazai vízgazdálkodás, természet- és környezetvédelem fontos feladata ezeknek értékeknek a számbavétele, tudatosítása és megőrzése.
(21.10)
A holtágak napjainkra tájképi, vízgazdálkodási, természetvédelmi és ökológiai szempontból egyaránt kritikus helyzetbe kerültek. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága egyes térségekben már korábban is foglalkozott a holtágak kérdésével, így például a Körösök mentén a szarvas-békésszentandrási, a Duna mentén a szigetközi, illetve a fadd-dombori holtágakkal.
A természetvédelem nemzetközi törekvései a tevékenységük középpontjába a vizes élőhelyek rehabilitációját helyezte. (Sic!) A folyók holtágai kiemelkedő elemei az úgynevezett ökológiai folyosóknak, és ezzel nagymértékben elősegítik a biológiai sokféleség megőrzését. A holtágak védelme mellett bizonyos feltételekkel gazdasági hasznosításuk is továbbra is szükséges és megoldandó feladat.
A környezetvédelmi bizottság a kérdés megvizsgálására eseti albizottságot hozott létre, amelyben a mezőgazdasági és az önkormányzati bizottságok tagjai is részt vettek. Az eseti albizottság a tárcák, így az Igazságügyi Minisztérium és a szakértők véleményét is kikérte, akik úgy fogalmaztak, hogy indokolatlannak tartják önálló holtágtörvény megalkotását. A közelmúltban jóváhagyott. vízgazdálkodásról szóló '95. évi LVII., a természetvédelemről szóló '96. évi LIII. és az előkészületben lévő halászati törvény kisebb módosításokkal megfelelő keretet biztosíthat a holtágak védelméhez és hasznosításához. A legfontosabb feladat az ország teljes területére kiterjeszteni a holtágak leltárba vételét és széles körű állapotfelmérését. Valamennyi, kataszterbe vett holtág esetében is el kell végezni a védelem és a hasznosítását minősítését. Ennek célja olyan alapadatsorok elkészítése, amelyre támaszkodva a jövőben az átfogó tervek, koncepciók és hasznosítási javaslatok elbírálhatók. A természetmegőrzési szempontból eredeti állapotú, úgynevezett szentély típusú holtágak esetében részletes ökológiai állapotfelmérés indokolt.
Az eddigi holtág-albizottsági vizsgálatok rámutattak arra, hogy a holtágak megmentése csak konkrétan és egyedileg történhet, hiszen nincs két egyforma holtág. Ebből következően egy általános megoldás nem alkalmazható, szükséges viszont egy átfogó program készítése. A holtágak tulajdonosi viszonyai nagyon sokrétű képet mutatnak. Egy-egy holtág területe esetében több tulajdonos között oszlik meg. Számos esetben bizonytalanok a birtokhatárok, a vízparti területeket is felparcellázták, így a parti szabad sáv közcélú hasznosítása és fenntartása nagyon nehéz. Ennek ellenére úgy ítéljük meg, hogy a tárcaközi bizottság, amit a bizottságunk javasol, föl tudja mérni ezeket a feladatokat.
A holtágak döntő többségükben állami tulajdonban vannak, legalábbis a kezelői jogokat a vízügyi hatóságok rendezik. A korábbiaktól eltérően azonban az érintett önkormányzatoknak a holtágak kezelésére lehetőségük volt törvény szerint, és ezzel többen éltek. A holtágak partjának, illetve azok hasznosításába (Sic!) a szövetkezeti és az átmeneti törvény kapcsán nagyon sok egyéni tulajdonos is bekerül. Fontosnak tartjuk a törvényalkotásban, hogy jó feltételeket teremtsünk, és megfelelő projektek kidolgozásába a területfejlesztési és -rendezési törvény keretei között is bevonjunk minden érdekeltet.
Az önkormányzati tulajdonba került holtágak védelme érdekében elengedhetetlen, hogy az érintett önkormányzatok, illetve gazdálkodó szervezetek az illetékességi területükön lévő holtágakra részletes esettanulmányokat és hasznosítási projekteket készítsenek. Az esettanulmányok alapján és egyúttal feltételül is szolgál egy holtágakra országosan vonatkozó kormányzati szintű feladatterv kidolgozására. (Sic!) Az ország gazdasági helyzetének ismeretében csak úgy érhető el a holtágak megmentése és hasznosítása, ha olyan társaságok alakulnak, amelyekben a holtágak tulajdonosai, kezelői és a járulékos hasznokat élvezők egyaránt részt vállalnak.
A holtágakkal kapcsolatban indokoltnak tartjuk, hogy a minisztériumok egymás között széles körű együttműködést valósítsanak meg, elsősorban a KHVM és a KTM társelnöksége mellett.
Az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban megköszönöm a tisztelt Országgyűlésnek azt, hogy kivételes és sürgősségi támogatást kapott, mintegy 80 százalék feletti szavazással. Fontosnak tartjuk, hogy az eredetileg beadotthoz képest a mezőgazdasági bizottság is módosító javaslatokat, illetve szövegpontosításokat fogalmazott meg. Ezért mint előterjesztő egyetértünk azzal, hogy a 2. pontot az eredeti benyújtott anyaghoz képest elhagyjuk, mivel az 1997. évi támogatási lehetőségek már megoldatlanok. (Sic!)
Nagyon köszönjük a mezőgazdasági bizottságban lefolytatott vitát és azt, hogy ők is támogatták ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a megvalósítását. Fontosnak tartjuk ezt azért is, mert módot és lehetőséget látunk arra, hogy az érintett tárcák közreműködésével a jelenleg meglévő holtágfelméréseken túlmenően, amelyek elsősorban a Tiszára és mellékfolyóira vonatkoznak, az elkövetkező időben a Dunára, illetve a kisebb folyók esetében is el tudja végezni ez a bizottság, és egy olyan koncepciót, egy olyan joganyagvizsgálatot tud a kormány elé terjeszteni - és ennek kapcsán a kormány a parlament elé a szeptember 30-ai határidővel -, amely lehetőséget ad arra, hogy a holtágak kérdésével ne csak szóban, hanem esetleg anyagi támogatásban is foglalkozzon a parlament az 1998. évi költségvetésnél.
Megköszönve még egyszer a témában segédkezők munkáját és a szakértők véleményét, a bizottságunk azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy támogassa az országgyűlési határozati javaslatunkat.
Köszönöm szépen. (Taps.)
