DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr.
Talán nem volt haszontalan, hogyha egypár szót válthattunk így a parlamentben, megismerhető lett a kormány véleménye egy mindannyiunk által fontosnak tartott törvényről - úgy gondolom, hasznosan töltöttük ezt a negyedórát, hogyha a kormány kifejtette az álláspontját.
Három kérdésről igyekszem röviden beszélni, és lehet, hogy nem is nagyon lépem túl a két percet: a kormány céljáról, a határidőkről és tulajdonképpen a kormány magatartásáról.
Teljes mértékben megnyugtató, hogyha miniszter úr azt mondja, hogy nem kívánják elsorvasztani ezt a rendszert, sőt a címzett támogatási rendszert a továbbiakban is fenn kívánják tartani. Tény és való, hogy én csak feltételezéseket fogalmaztam meg; a feltételezésre azért került sor, mert nem ismerhettük meg a kormány álláspontját, a "néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát" elv alapján, de ezen túlvagyunk, mert a miniszter úrnak sikerült egypár kérdés alapján rávilágítani az álláspontokra.
A határidő kérdéséről röviden: természetesen tisztában vagyok vele, hogy a cél- és címzett támogatás keretösszegét egy összegben a költségvetéskor szavazzuk meg, ezt követően lehet dönteni. Arra próbáltam utalni, hogy az a helyes gyakorlat, ami eddig is volt, hogy a költségvetés tervezésekor, amikor ezt a keretszámot kialakítjuk, ismerjük az önkormányzati igényeket. Itt egy változás fog történni: eddig úgy került kialakításra ez a keretösszeg, hogy ismertük az önkormányzati igényeket, most pedig úgy kerül kialakításra, pontosan a határidő-módosítások után, hogy nem ismerjük ezt. Természetesen a probléma kezelhető, megítélésünk szerint nem egy szépségdíjas megoldás, hisz a keretösszeget a költségvetéskor megszavazzuk.
A kormányzat magatartásáról szólva: nem osztom azt az álláspontját Szász Domokos képviselőtársamnak, hogy tulajdonképpen - hogy is fogalmazta - mindegy, hogy ki terjeszti be ezt a törvényt. Nem mindegy az, hogy egy kormány terjeszt be egy törvényt egy kormányülésen, a felelős magyar kormány dönt az önkormányzatokat és az önkormányzatok fejlesztését érintő kérdésekben. Ezzel - bármennyire is szeretnénk - nem lehet egyenértékű egy képviselői indítvány, hisz ezen az elven helyettesíteni lehetne ezeket a minisztériumokat, a miniszter úrnak nem lenne dolga és nem lenne feladata, hanem csak itt képviselőként gyártaná az indítványokat. Nyilván ez nem járható út. Az a megoldás, hogyha a kormány végzi a dolgát.
Megítélésem szerint a Belügyminisztérium számára ez az egyik legfontosabb törvény. Tehát én nagyon sokszor nem tudok érvelni az ellen, amikor jönnek az érvek, hogy a Belügyminisztérium nem foglalkozik kellően az önkormányzatokkal, csak egy önkormányzattal foglalkozik kiemelten, amikor sorra hozzák az érveket, a legfontosabb törvényeket, hogy a kormány nem terjesztette elő.
Végezetül arra az érvére a miniszter úrnak, hogy nem tárgyalható le a megfelelő határidőpontig a törvény, és ezért fogadják el az önálló képviselői indítványt: ezt értem, csak azt nem értem, hogyha ez ilyen jellegű probléma, akkor a Belügyminisztérium, amelynek feladata ennek a törvénynek az elkészítése, miért nem terjesztette be a képviselőket megelőzve ezt a törvényt a Ház elé. Akkor lehetőség lett volna arra, hogy időben elfogadjuk, de ezt elmulasztotta a kormány, és ezért nyilván valamilyen mértékben felelősség terheli a miniszter urat, tehát nem tudom osztani az álláspontját, hogy ezért fogadják el, mert ők maguk nem terjesztették be.
(19.10)
Hangsúlyozni kívánom: az az egészséges megoldás és az a kívánatos, hogy egy ilyen súlyú törvényt a kormány tárgyaljon meg és a kormány terjesszen be. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
