DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Megkezdődött Hágában az a per, mely hivatva van rendezni a Duna elterelése után kialakult helyzetet.
Mit jelent és mit nem jelent ez a hágai per? Semmi esetre sem jelent alkalmat arra, hogy a magyar parlament képviselői - napirend előtt taglalva a témát - valamiféle nyomást próbáljanak gyakorolni a bíróságra. A fogadatlan prókátorság vagy hatástalan, vagy árt ebben az ügyben. Ma inkább arra kell rámutatnom, hogy az egymással sokat és nem eléggé jó színvonalon vitázó magyar politika - bár a mai nap még nem tartozik ide - szerencsére egyetért abban, hogy a bősi kérdés rendezésére egyedül a hágai per jelent megoldást. A pert még az előző kormány kezdeményezte, és a jelek szerint ez a kormány viszi végig; a végrehajtás a következőre marad.
Miközben igent mondunk erre a perre, tudjuk, pereskedni nem jó dolog. Kicsit talán félünk is, hogy mit szólnak mások, miért nem tudtunk megegyezni. Miért nem sikerült rendezni közös dolgainkat? Vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen egy felsőbb tekintélyhez való fordulás. Szent Pál, mivel nem akarta, hogy az irányában elfogult zsidó főpapok ítélkezzenek fölötte, római állampolgárságára hivatkozva a császárhoz fellebbezett. Ismerjük el, elfogultság ebben az ügyben is van - és talán mindkét részről.
Mi, magyarok a nagymarosi erőmű terveiben az erőszakos hatalom önkényét, a korábbi hatalom felelőtlenségét látjuk. Számunkra az erőmű nemcsak környezetvédelmi vagy hajózási kérdés; az építkezés leállítása demokráciánk jelképe. De ott bujkálnak az érzelmek szlovák oldalon is
(8.50)
Egy - időközben az állami önállóság útjára lépett - nép saját erejének, tehetségének jelképét látja a műben, s eközben megfeledkezni látszik biztonsági kérdésekről, környezeti hatásokról, jövő generációk iránt érzett felelősségről. Ezért volt elhibázott minden különalkura való törekvés. Máig homály fedi, voltak-e és milyen mélységig puhatolózó tárgyalások ez ügyben, de bármi lett volna a megegyezés, azt sem itthon, sem Szlovákiában nem fogadták volna el. Ott lebegne a gyanú: milyen érdekeket adtunk fel, jól kötöttük-e meg. Nem, tisztelt képviselőtársaim, ez a per elkerülhetetlen volt!
A különalku hibás gondolatának háttérbe szorulása megteremtette azt a légkört, amelyben széles körű politikai támogatást kap a magyar kormánydelegáció a per folytatásához. A nemzetközi jogásztársadalom jó része és a különböző szakterületeken működő, legkiválóbb tudományos szakértők mellett fontos: nem kormányzati nemzetközi szervezetek is osztják a magyar aggodalmakat a vízlépcső valószínűsíthető káros hatásait illetően. Ez az összefogás a per egyik jó hatású eredménye. Egységesedni látszanak a környezetvédelmi mozgalmak és egyesületek is, példamutatóan félretették egyéb indíttatású vitáikat, és értelmes javaslatokkal állnak elő a Szigetköz megmentése érdekében. Igaz, szerveznek demonstrációkat, de nagyon vigyáznak arra, ne elvadult indulatok, szélsőséges eszmék jelenjenek meg. Távol akarják tartani a szakmailag megalapozatlan demagógiát.
A per alkalom arra, hogy az egész nemzet kifejezze hitét a nemzetközi jog erejében és abban, hogy a XX. század végén nem az ököl, hanem az ész a végső érv. Megmutathatjuk, hogy tocsikolások, bankkrízisek, parlamenti civakodások ellenére demokráciára érett, felnőtt nép vagyunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
