TABAJDI CSABA
TABAJDI CSABA
TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hónapok óta folyik a vita a nagy nyilvánosság előtt a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletéről. Ezt hallja a többségi társadalom, és több kisebbségi vezető is jelezte már, hogy ez az elhúzódó vita és ennek a kérdésnek a túlexponálása lehet, hogy bizonyos ellenérzéseket is kivált a többségi társadalomban. Vagyis nem segíti azt, amit mi, valamennyi parlamenti párt, szeretnénk ebben az országban: egy kisebbségbarát környezet megteremtését.
A kisebbségek képviselői pedig egyre nehezebben és zavarodottabban igazodnak el a nyilatkozatok erdejében, hiszen ugyan még reménykednek, de ez a remény fogyó. Van sok jó szándékú kezdeményezés, vannak jogi köntösbe bújtatott politikai kifogások és nem akarások, és vannak különféle ötletek, jó szándékúak vagy esetleg az ügy megoldását elodázni szándékozóak.
Tisztelt Ház! A december 10-ei vitában kifejtettük mindazokat az alkotmányossági érveket, amelyek e kérdés megoldását elengedhetetlenné és elodázhatatlanná teszik. Azt hiszem, jó lenne, ha a mai vita nem a kölcsönös egymásra mutogatásról szólna, hanem a magyar politikai elit kölcsönös felelősségérzetét jelenítené meg. Mert nemcsak a kormány, hanem az Országgyűlés is 1992, de 1990 óta mulasztásos alkotmánysértéses állapotban leledzik. És ha ezt nem oldjuk meg most, 1998-ban, félő, hogy a magyar Országgyűlés bekerül a Guinness-rekordok könyvébe. 1993-ban - és erről szóltam, méltattam az előző kormány érdemét, sajnálva, hogy nem volt meg a szükséges szavazati szám annak idején - az egy jó javaslat volt, és a mostani javaslat is ezt a logikát követi, vagyis a választójogi rendszerbe beépítve kívánja megoldani a kisebbségek parlamenti képviseletét, nem kérdőjelezve meg a pártelvű szerveződést, hanem mintegy kiegészítve azt, ahogyan annak idején Bihari képviselőtársam szólt.
Belpolitikai szempontból egyértelmű, hogy alanyi jogon jár a nemzeti és etnikai kisebbségeknek a parlamenti képviselet. A múltkor szóltam a szocialista képviselőcsoport nevében, hogy milyen fontos szimbolikus jelentősége is van egy kisebbség számára, és azt is részletesen elemeztem, hogy az 1993-as javaslat bukásának egyik oka az volt, hogy ott nem volt maximálva 13 főben a kisebbségek parlamenti képviselete, és ez a politikai elitben bizonyos jogos vagy jogtalan félelmeket keltett. Ezért is van az, hogy a kormány mind a korábbi, mind a jelenlegi változatban 13 főben maximálja a kisebbségek parlamenti képviseletét. És ami az elmúlt hetek vitáiban gyakran megfogalmazódott, és mi, szocialisták, nem tudjuk ezt elfogadni: mi van akkor, ha ez a 13 képviselő a mérleg nyelvét képezi.
(9.40)
Nagy valószínűséggel nem kerül erre sor, de ha sor is kerülne rá: mitől államalkotó kisebbségek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek, ha ezt a jogot tőlük megvonjuk? Miért mérünk kettős mércével? Ha az RMDSZ lehet a mérleg nyelve Romániában... (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mert politikai párt!) Igen, politikai párt, csak nagy különbség van, mert a magyarországi kisebbségek szétszórtságukból, létszámukból eredően nem tudnak politikai pártot alakítani - eddig nem tudtak. De az elmúlt hetek eseményei során akaratuk ellenére kénytelenek lesznek pártosodni a magyarországi kisebbségek, és egyáltalán nem biztos, hogy a magyarországi kisebbségek életében erre lenne szükség, sőt, ki merem mondani - ők maguk is így fogalmaznak -, ez egy kényszerű lépés, amelyet szerettek volna elkerülni.
Szólnom kell újra a külpolitikai tényezőkről és Magyarország felelősségéről. Szólnom kell arról, hogy ez az elem minden sokoldalú nemzetközi fórumon igényként fogalmazódik meg; az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Van Der Stoel úr részéről éppúgy, mint az Európa Tanácsban, az Európai Unió jelentésében.
Figyelmet érdemel, hogy az elmúlt időszakban a határon túli magyarság felelős vezetői - a felvidéki magyar pártok éppúgy, mint Tokaji miniszter úr - egyre nagyobb aggodalmuknak adtak hangot, mert rendkívüli mértékben megnehezíti helyzetüket, ha újra elodázza a Magyar Országgyűlés a kisebbségek parlamenti képviseletét.
Az időzavarról: sok és fölös vita folyt erről. Nyilvánvaló, hogy a kormány tartani kívánta magát ahhoz az alapelvhez, amely alapelv szerintem követendő és helyes, hogy a választójogi törvényről és az eljárási törvényről csak olyan javaslatot szeretett volna beterjeszteni, amely élvezi a hat, illetve a hét parlamenti párt egyetértését. Ez a múlt év júniusában azért nem került be a választójogi csomagba, mert nem sikerült a hat-, illetve hétpárti egyeztetés. Nem kívánom azon pártokat megnevezni, amelyek el sem jöttek a hat-, illetve hétpárti egyeztetésre. Azért nem, mert én azt szeretném, hogy ma ne a felelősségről beszéljünk elsősorban, hanem próbáljuk megteremteni, újrateremteni azt a legalább négypárti egyetértést, amely decemberben megvolt az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és az MDNP között.
A kormány a következő indokokkal hozta ide a mostani változatot. A legfőbb indok: az alkotmányossági aggályok. A december 10-ei vitában számos képviselőtársunk - elsősorban ellenzéki oldalról, de kormányoldalról is - bizonyos alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg. Ezek döntően arra vonatkoztak, hogyan kapják meg a szavazólapot az állampolgárok. És ezért is javasolja a kormány a mostani változatában azt, hogy kapja meg mindenki a szavazólapot, tehát ne lehessen az az aggály, hogy akár burkolt regisztráció történik - amely aggályt személy szerint soha nem tartottam komolynak -, illetőleg ne sérüljön az alkotmányos egyenlőség elve, ami a választójogban nagyon fontos alapelv.
A másik indok pedig az, hogy a májusi választásokat semmi ne veszélyeztesse alkotmányossági szempontból. Tehát a kormány azért javasolja erre az egy alkalomra - és kizárólag erre az egy alkalomra, őszre - a kisebbségi parlamenti képviselők megválasztását, hogy legyen idő egy alkotmánybírósági normakontrollra, nehogy egy esetleges alkotmánybírósági beadvány a májusi általános választásokat megkérdőjelezze. Azt hiszem, ebben a jelen levő hét parlamenti párt mindegyike érdekelt, és ez volt az egyik fő motívum a mostani új javaslat megfogalmazásánál.
A mostani új javaslatban figyelembe vettük az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz, az MDNP közötti egyeztetésnek azt a két nagyon fontos elemét is, amelyeket elfogadhatónak tartott a Szocialista Párt. Itt egyrészt a 7500-as küszöb szerepel, ez méltányos is, hiszen ha mindenki megkapja a szavazólapot, akkor ez a küszöbemelés méltányos a kisebbségekkel kapcsolatosan.
Szeretném képviselőtársaim számára az 1994. és '95. évi önkormányzati választások néhány adatát elmondani. Ugyanis ekörül nagyon sok félreértés van, mert a kislistás szavazatokat szokták fölsorolni, holott nem azt kell fölsorolni, hanem a választási szakértők szerint azt körülbelül néggyel kell osztani. És ha néggyel osztjuk, akkor ezek a szavazatszámok '94-95-ben a következőképpen néztek ki: cigány 250 ezer, német 180 ezer, szlovák 38 ezer, horvát 32 ezer, örmény 11 ezer - majdnem 12 ezer -, szerb majdnem 10 ezer, román 8 ezer, lengyel 3 ezer, görög 3 ezer, bolgár 2 ezer, szlovén 1500 és ruszin közel 500.
Ezt azért kellett elmondani képviselőtársaim, mert itt folyik egy számháború is - nem a parlamenti pártok között -, mert a kisebbségi szervezetek nagyon sokszor az össz-szavazatukat mondják el. Én nagyon fontosnak tartottam az önök tájékoztatását és a küszöbérték meghatározásánál ezeknek az adatoknak az ismertetését is a tisztelt Házzal, mert ez egy nagyon fontos orientációs pont lehet az önök számára.
Tisztelt Ház! A jelenlegi változattal kapcsolatosan is merültek föl bizonyos jogi aggályok; a múltkor is elmondtam, most is elmondom. Senki nem találta 1993 óta - keresték nagyon sokan ebből a Házból is, az előző és a mostani kormányból is - a megoldást. Egykamarás parlament esetében valamennyi javaslatnál, valamennyi változatnál fölmerülnek bizonyos jogi aggályok. Azt kell mérlegelni önöknek, tisztelt Ház, hogy elodázzuk-e a döntést és a megoldást, melyik a nagyobbik rossz, vagy meghozza a parlament a döntését, majd azt a Alkotmánybíróság megnézi, eldönti alkotmányossági szempontból. És ha kell, bizonyos korrekcióra még az új parlamentnek is van lehetősége, és ezt követően ez év őszén először megválaszthatják a kisebbségek a maguk parlamenti képviselőit.
Szeretném jelezni, hogy az Magyar Szocialista Párt kész a kérdés megoldására, és nyitott minden más alkotmányos javaslat iránt, ami előreviszi az ügyet. De további időhúzásra, a kérdés elodázására már nincs lehetőség, és részünkről nincs is szándék.
Azt kérjük ellenzéki képviselőtársainktól és azoktól, akik hezitálnak ebben a kérdésben, hogy mérlegeljék: olyan nemzeti kérdésről van szó, amelyben ha a parlamenti pártok - mint pártok - nem is tudnak felsorakozni az előterjesztés minden eleme mellett, megengedő pozitív tartózkodásukkal, és a képviselőik egyéni döntéseire bízva a szavazást, elősegíthetik e fontos kérdés megoldását. Ehhez kérem az önök támogatását, még egyszer apellálva az önök nemzeti felelősségérzetére. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
