BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sajnálatosnak tartjuk, hogy az utolsó ülésnap talán utolsó, vagy legalábbis majdnem utolsó érdemi vitája a magyar társadalom és egyáltalán, az ország jövője szempontjából egy ilyen fontos kérdés köré csavarodik - és ezt a kifejezést azért használom - és szándékosan használom -, mert úgy gondolom, hogy önmagában a tény egy kicsit méltatlan. Méltatlan azért, mert rákényszerültünk egy olyan megoldás előterjesztésére, amely természetesen a politikai megoldások közül most, ebben a pillanatban a legkisebb rossz lehetőségét jelenti.
Ugyanakkor azonban meg kell jegyeznem - és nem tekinthetek el ettől a megjegyzéstől, és úgy gondolom, a frakcióban ülő társaim ebben támogatnak -: az a tény, hogy itt ma és most, az utolsó ülésnapon foglalkozunk ezzel, nem pedig az elmúlt hét év üléseinek valamelyikén, nem kevéssé éppen annak köszönhető, hogy, mondjuk, a kettővel előttem felszólaló képviselőtársam az általános vitában és a részletes vitában a most elmondottakhoz képest homlokegyenest más álláspontot képviselt saját pártja nevében, amely párt egyébként annak idején ráadásul az egész törvény létrehozását az előző parlamentben megakadályozta.
Úgy gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy most az alkotmányossági aggályok erősebbnek bizonyultak egyfajta politikai akaratnál. Mégis ezt a megoldást kell választanunk, és ezért kérem a parlament többségét, ne teremtsen olyan helyzetet, hogy Magyarországnak szégyenkeznie kelljen, miközben a határon túl élő magyar kisebbségek vonatkozásában igyekszik egy nagyon kemény álláspontot képviselni.
Ez az álláspont annak fényében, ahogy ellenzéki képviselőtársaink ehhez a javaslathoz viszonyultak beterjesztése óta, enyhén szólva is egyfajta hipokrita magatartást tükröz.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Taps a kormánypárti padsorokban.)
