DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban másodszor szólok hozzá a helyi adókról szóló törvényjavaslathoz. Ennek az az oka, hogy ez a kérdés rendkívüli fontosságú az önkormányzatok szempontjából, és rendkívüli fontosságú az adózó állampolgárok szempontjából is. Kedd esti hozzászólásomban röviden már összegeztem azt az álláspontot, mely szerint a helyi adókról szóló törvényjavaslatnak az a radikális jellege, mellyel alapjaiban megváltoztat jelentős intézményeket, nem fogadható el ezzel a kiragadott módszerrel, mellyel a helyi adók intézményét mintegy kiemeli az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjából, illetőleg kiemeli az adórendszer egészének átalakításából.
Ma már elhangzott a Szocialista Párt programja negatív megközelítésben, hogy nem teljesítettük a gépjárműadókra vonatkozó 1994-es ígérvényünket. Hadd hivatkozzam akkor most a Szocialista Párt 1998-as önkormányzati programjára, mely célul tűzte ki, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítását össze kívánja kapcsolni egy átfogó adóreformmal, és ezzel összefüggésben csökkenne a központi adóterhelés mértéke, és növekedne a helyi adók súlya. A helyi adók szerepe azonban csak akkor emelkedhet, ha valóban érzékelhető a központi adóteher csökkenése. A jelenleg beterjesztett törvényjavaslatok azonban nem ezt mutatják; vita folyik arról, hogy növekszik-e vagy stagnál-e az adóterhelés, azt azonban senki sem állíthatja, hogy a központi adók összessége esetében az adóteher mérséklésével állnánk szemben. Ilyen feltételek mellett a helyi adók rendszerének az a változtatása, amely a törvényjavaslatban szerepel, nemcsak az ellenzéki, de a kormánypárti képviselők egy részének aggályait is felkeltette, és ezen túlmenően mindenki, aki ismeri az önkormányzatok viszonyait, polgármesterek, helyi képviselők, tudják azt, hogy milyen komoly politikai, illetőleg bizonyos esetekben technikai nehézségekkel kerülnek szembe akkor, ha a most beterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Ház jóváhagyja, elfogadja.
Éppen ezért én is kérném azokat a kormánypárti képviselőtársaimat, akik akár az érték megállapításával kapcsolatosan, akár más okok miatt aggályaikat, fenntartásaikat fejezték ki, hogy fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők, akár kormánypárti és ellenzéki képviselők együttesen előterjesztettek, mert ezek a javaslatok, ha most nem is hoznának talán akkora bevételi többletet az önkormányzatok számára, de lehetővé tennék azt, hogy legalább a helyi adók teherszintje ne emelkedjen, s egyben lehetővé tennék azt is, hogy a helyi adóztatás valóban szükséges reformja egy átfogó koncepció keretében, 1999-ben vagy 2000-ben megtörténjen.
Mindenképpen el kell gondolkodnunk azon - s erre utaltam már a kedd esti felszólalásomban is -, hogy amennyiben áttérünk a számított érték preferálására, abban az esetben szembetalálkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen mértékben növekszik az ingatlanok ára, hogyan befolyásolja az ingatlanár-emelkedés magának az adónak a mértékét; mennyire merül fel a közeljövőben, egy vagy két év múlva a most meghatározott - egyébként igen széles sávú - értékhatárok valorizációja az inflációval; hogy mit jelent az, hogy az érték alapú becslésre való áttérés ezeket a "lusta", úgynevezett vagyoni adókat, amelyek alapterületen nyugszanak, egy erőteljesebb inflációt követő adóvá változtatják át, anélkül azonban, hogy végbemenne a központi adóknak egy jelentősebb decentralizációja.
Utalni kell arra is - és ezt megtettem már kedd esti hozzászólásomban -, hogy az értékhatárok meglehetősen tágak, ennek alapján az érték meghatározása komoly elvi és gyakorlati nehézségekbe ütközik. És most nem csupán arra utalnék, hogy milyenek a nyilvántartások, hanem arra is, hogy az érték meghatározása komoly, nem egyszer lehetetlen feladat, a meghatározott két sáv között pedig igen jelentős mértékű teher hárul az önkormányzatokra, ha ennek alapján arra törekednek, hogy megállapítsák az ingatlanoknak az egyébként mindig vitatható, valós értékét.
S arról sem szabad elfeledkezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy van egy irányultsága ennek az adóváltoztatásnak; ez az irányultság pedig az, hogy a kommunális adók kiiktatásával az építmény- és a telekadót kívánja meghatározó, egyedüli, ingatlanokat terhelő adókká nyilvánítani ez a törvényjavaslat. Felmerül az a gondolat is, hogy mindez egy átfogó vagyonadó, mégpedig ingatlanra alapozott vagyonadó bevezetésének előjátéka lehet. Kedd esti hozzászólásomban már utaltam arra, hogy elvileg egy vagyongyarapodási adót vagy vagyongyarapodási illetéket talán még elfogadhatónak lehet tartani, de az ingatlanok megadóztatását, amelyből a benne lakók döntő többsége számára semmilyen közvetlen jövedelem nem származik, nem lehet pártolni, függetlenül attól, hogy valaki kormánypárti vagy pedig ellenzéki oldalon ül-e. Az önkormányzatok finanszírozásának problémája nem alapozható döntően az ingatlanok megadóztatására! Nem véletlen, hogy ma az önkormányzatok túlnyomó többsége vagy az iparűzési adót, vagy pedig a már említett kommunális adót veti ki, és általában óvakodik attól, hogy az ingatlanokra az építményadót, a telkekre a telekadót kivesse.
(16.50)
Végezetül ki kell térnem arra, hogy egy olyan megoldást is tartalmaz a törvényjavaslat, amely a lakásbérleti jog kommunális adóval való megterhelését jelenti. Horváth Béla képviselőtársam már utalt arra, hogy 1928-ban a gépjárműadó körül milyen viták folytak e Ház falai között.
Ha a múltra akarunk nézni, a múltba akarunk visszatekinteni, akkor utalnom kell arra, hogy az önkormányzatok esetében ilyen adónem már létezett valamikor, amikor ezt házbéradónak nevezték, mégpedig a dualizmus időszakában, és akkor is megjegyezték erről a házbéradóról, hogy rendkívül igazságtalan, mivel végül is ezt az adóterhet a bérlőkre hárítják át. Sőt, akkor tudták, hogy ez igazságtalan, de nem szüntették meg; ennek konkrét társadalmi, politikai okai voltak. Nem lenne célszerű, ha a mi megváltozott demokratikus viszonyaink között ezt az adónemet - még ha mérsékeltebb formában is - visszaállítanánk, s ezáltal tovább növelnénk azoknak a terheit, akik magántulajdonú lakásokban élnek bérlőként, hiszen nemcsak viszonylag gazdag emberek élnek ezzel a lehetőséggel - kibérelve például külföldön tartózkodók lakásait meghatározott időre -, hanem a lakásprivatizáció nyomán előfordulhatnak olyan állapotok, hogy olyanok is bérlakásban való lakásra kényszerülnek, akik korábban más elképzelésekkel rendelkeztek, s mivel - utaltam erre is kedd esti hozzászólásomban - még messze nem fejeződött be a lakbérek piacosítása, ez a teher, megnövelve a lakásbérleti jog kommunális adójával, igen komollyá válhat.
Ezért összefoglalva arra kérném mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőtársaimat, fontolják meg alaposan ennek a törvényjavaslatnak a sorsát, fogadják el a beterjesztett módosító indítványokat, s együtt gondolkozzunk azon, hogyan lehetne egy önkormányzati reform keretében olyan helyi adóztatási rendszert bevezetni, amely nem a hiányzó központi források pótlását, hanem a helyi autonómia lehetőségeinek kiszélesítését szolgálná.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
