DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különleges szabályairól szóló, '97. évi CIII. törvény a múlt évben valóban részletes és kemény viták során alakult ki. Az államtitkár úr személyesen is részt vett ezekben a vitákban - néha erősen szkeptikusan, de részt vett. Azért mondom, hogy szkeptikusan, mert Mádi László képviselő úr, azt hiszem, az idén, az új kormány idejében először nyilvánította ki, hogy van egy törvény, amelyik kiállta az idő próbáját. Kiállta az idő próbáját - nagyon fontos ez a kifejezés. Sőt írásban, magában a törvényjavaslatban is megjelent, hogy jó törvény született 1997-ben. Ezért érthető, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás nem törekszik alapvető változtatásokra, hanem elsősorban technikai módosításokra, valamint valorizációra törekszik.
A pontosítások, ahogy itt elhangzott, többféle érthető okra vezethetők vissza, így átvezetésre kerültek bizonyos értelmezési, áttekinthetőbb megfogalmazási és egységes jogérvényesítési változtatások. Ezekkel alapvetően egyetértünk. Kisebb módosítások nyilván itt is szükségesek, ezekre majd érdemi javaslatokat fogunk tenni.
Több kérdés merülhet fel ugyanakkor a valorizációval kapcsolatban, éppen Molnár képviselő úr említette az imént. Úgy látom, nagyon fontos itt a kiindulópont. A tegnapi napon, éppen a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára nagyon örvendetesen - főleg, ha megvalósul - visszafele ment a jóslásban az 1999. évre várható infláció mértékét illetően, 11 helyett most 10-11 százalék merült fel. Ma reggel a Nemzeti Bank elnökével, Surányi úrral beszéltem, ő is ezt erősítette meg, tehát a nemzetközileg rendkívül alacsony alapanyagárak következtében nagyon is lehetséges ez a jóslás. Még egyszer mondom: amennyiben megvalósulna, nagyon örvendetes és kívánatos lenne a jövő évi 10 százalékos infláció. Tehát ha 10-11 százalék lesz a mai hivatalos előrebecslések szerint az infláció, ennek néhány termék nagyjából megfelel. Csak példát mondok: a sör- és pezsgőfélék, a köztes alkoholtermékek vagy egyes ásványolajtermékek, mint például a kenőolajak - ami kétségkívül nagyon fontos -, adóemelési tervei körülbelül megfelelnek ennek a valorizációnak.
Megítélésem szerint viszont erősen vitatható a különösen az inflációra gyakorolt hatás szempontjából meghatározó és kulcsterméknek számító motorbenzinek tervezett adóemelése. Úgy látom, ez a 13 százalékos emelés az egyik legveszélyesebb emelésnek látszik, hiszen mint tudjuk, és az elmúlt évek alatt a gyakorlatban elég közelről tanulmányoztam, a benzináremelés a "leghatékonyabb" - sajnos idézőjelben a leghatékonyabb -, tehát az infláció szempontjából a legveszélyesebb emelés: mindenbe behatol, mindenen keresztülhatol, felpörget mindent, és ilyen szempontból határozottan inflációgerjesztő a beépülése.
Vannak számítások, tavaly mi is végeztünk ilyeneket, amelyek szerint a körülbelül 1 százalékpontos benzináremelés mintegy 0,05-os, tehát 5 százalékos inflációgerjesztő hatást jelent, ilyen mértékben veszélyes az inflációra. Tehát fennáll az a lehetőség, hogy egy esetleges túlpörgetés, emelés éppen az inflációcsökkentés ellen ható tényezővé válhat. Ezt még egyszer nagyon ajánlom tehát a figyelmükbe, ugyanis az ólmozott és ólmozatlan benzin arányváltozása, az ezt szolgáló indoklás nem kielégítő, legalábbis lényegében nincs egyetlen alátámasztó számítás, hiányoznak az adatok, a hatáselemzések és a kellő alátámasztás. Lehet, hogy ez megvan, nyilván valahol megvan a Pénzügyminisztériumban, de akkor legalább utalni kellett volna arra, hogy vannak ilyenek, és be kellett volna mutatni ezeket.
Reméljük, hogy a részletes vitát megelőzően ezek az adatok és a kellő alátámasztás rendelkezésre fognak állni. Enélkül nem ítélhető meg kellő biztonsággal az adóemelés következménye, realitása vagy éppen inflációs veszélye. Ennek pótlólagos bemutatását tehát várjuk a kormány részéről, és úgy gondolom, a kormánynak saját magának is szüksége van arra, hogy világosan lásson ebben a kérdésben.
A továbbgyűrűző hatás szempontjából az alkoholtermékek természetesen nem ilyen veszélyesek - az alkoholtermékek egészen máshol szoktak továbbgyűrűzni, tehát ilyen szempontból kisebb hatása van az inflációra -, mégis az adóemelésnek az átlagot messze meghaladó mértéke egyes termékek esetében 20-28 százalékot is elér. Ez ugyancsak indoklást igényel, a várható konkrét hatások elemzése válik itt is szükségessé.
A módosításokra vonatkozó egyéb javaslatok ugyancsak felvetnek néhány kérdést, nem kínálnak nagyon kézenfekvő és nagyon jónak tűnő megoldást. Ezek közül hármat emelnék most ki, amelyek a mai napon részben már szóba kerültek.
Nagy vitát váltott ki délelőtt az üzemanyagként használható természetes gáz kérdése. Ha egyszer valóban ezt kívánjuk üzemanyagként használni, akkor az előterjesztő - az általa is elismerten igen nagy adóterhelés fenntartásának egyetlen érveként - a gázautózásra vonatkozó komplex szabályozás elhúzódását említi. Megítélésem szerint ez különösen környezetvédelmi szempontból lenne sürgős, a magas adótétel helyett ebben a vonatkozásban inkább a mielőbbi rendezésre kellene törekedni. Sajnálatos, hogy ez most még nem történt meg, de megítélésem szerint ezt sürgősen pótolni kellene.
(20.40)
Molnár képviselő úr is említette a repülőbenzinek kérdését. A repülőbenzin-kérdés évek óta problémát jelent, és a magyar légiközlekedés szempontjából egy alapvető kérdés. A minisztérium részéről minden évben megkíséreltük a Pénzügyminisztériumot meggyőzni - több-kevesebb sikerrel - ennek a szükségességéről. Most bekerült mint adó-visszatérítési tétel, mégis úgy gondolom, hogy az európai, illetve nemcsak európai, hanem nemzetközi repülésügyi gyakorlatnak megfelelően, az euro-kontroll gyakorlatának is megfelelően valódi, kötelező adómentességre kellene áttérni. Ez a nemzetközi gyakorlat, és ez biztosítaná a magyar légiközlekedés versenyképességének az egyértelmű javulását. Ezt mielőbb meg kell valósítani. Én azt hiszem, hogy ez egy természetes, az európai uniós harmonizációs kérdések közé is tartozó igény.
Végül megemlíteném, inkább kérdésként, de egyben egy veszélypontként is, hogy a 15. §-ba foglalt végrehajtási eljárást, tehát a végrehajtás alatt álló vámtartozás behajtásának a kérdését szükséges-e, célszerű-e, érdemes-e az APEH-hez telepíteni, ezáltal tovább növelve, koncentrálva, még nehezebbé téve az APEH feladatkörét. Meggyőződésem, hogy ezt szükséges még egyszer alaposan átgondolni.
Összefoglalva: az elmúlt évben készült, ez év január 1-jével életbe lépett törvény alapvetően jó, ezt a kormány is elismeri. Kisebb módosításai, pontosításai túlnyomórészt logikusak és elfogadhatók, ugyanakkor a valorizáció témaköre és mértékei több helyen erősen vitathatók, nem kellően megalapozottak, hiányoznak a szükséges hatáselemzések, és az inflációra gyakorolt hatás számításai, amelyek megítélésem szerint nélkülözhetetlenek. Ezeknek a bemutatását, a megnyugtató választ, a viták utáni esetleges szükséges korrekciót továbbra is várjuk a kormányzattól.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
