KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ezen a késői órán csak tényleg néhány olyan gondolatról szeretnék beszélni, amiről kevesebb szó esett eddig a délelőtti, illetve a délutáni vitában, vagy még egyáltalán nem esett róla szó.
Megmondom őszintén, hogy készülve a mai vitára, elővettem a '97-es vitáról szóló anyagokat, és különösen kíváncsi voltam arra, hogy államtitkár úr mit mondott el a jövedéki törvénnyel kapcsolatban. Rögtön az elején nem volt túlzottan optimista, hogyan fog működni ez a törvény. Örülök, hogy mára a véleményét megváltoztatta.
Néhány gondolatot én is szólnék a valorizációról. Akkor államtitkár úr valahogy úgy fogalmazott: nem biztos, hogy az adóemelés mindig jó a költségvetésnek. Ezért én arra gondoltam, hátha a mostani javaslatban már nem is történik javaslat adóemelésre, mert ezt az elvet fogalmazta meg államtitkár úr, és sajnálattal láttam, hogy 13 százalékos adóemelésre tett javaslatot a kormány. Ez több szempontból veszélyes, de kettőre szeretném fölhívni a figyelmet. Minden ilyen adóemelés, úgymond, lökésszerű terhelést jelent, és január 1-jén jelentkezik. Az inflációs várakozásoknak, ha mondhatom, ad egy kis pofont, mert hiszen azt mondják az emberek, hogy ha már rögtön január 1-jén 13 százalékos adóemelés miatti benzináremelés következik be, akkor nem sok jóra számíthatunk az év második felében sem.
A másik ilyen kérdés az, hogy lassan fél éve vagy talán már több ideje is, soha nem látott mélyponton van a kőolaj és a kőolajtermékek világpiaci ára. Valószínűsíthető, hogy ez az állapot nem marad így, hanem ezek a kőolajárak megindulnak szépen lassan visszafelé. A mai este is már hallottunk érveket a tekintetben, hogy az ilyen kőolajár-emelés milyen hatással van az inflációra. Én úgy gondolom, sokkal szerencsésebb lett volna, ha az új kormány is folytatja az előző kormány gyakorlatát, hogy a mindenkori tervezett infláció 70-80 százalékos mértékének megfelelő valorizációt hajt végre a jövedéki termékek területén.
(21.30)
Ez vonatkozik a kőolajtermékekre, de ugyanilyen anomáliák tapasztalhatók az alkoholos termékek területén is. Például a bortermelők panaszkodnak, hogy felesleges készleteik vannak, és egy ilyen állapotban eléggé nehezen magyarázható az, hogy miért pont a sör jövedékiadó-emelése van az átlag alatt, kvázi arra ösztönözvén az állampolgárokat, hogy ne bort, hanem sört fogyasszanak.
Ugyancsak szeretnék néhány gondolatot elmondani a gázautózásról. Az, hogy nem emelkedik a motorhajtóanyagként használt cseppfolyós vagy nem cseppfolyós gázok adómértéke, ez azt jelenti hogy ezt a kormány támogatni szeretné, amivel természetesen egyet is lehet érteni. Ugyanakkor el kell mondani azt, hogy a környezetterhelés szempontjából a gázautózás is csak akkor favorizálható, ha katalizátoros autóról van szó, mert ha nem katalizátoros az autó - itt most nem akarok belemenni szakmai kérdésekbe -, az más tekintetben jelent terhelést a környezetre.
A javaslat a versenysemlegességre hivatkozva javasolja a kereskedelmi adóraktárakban az 50 ezer köbméteres tartálykapacitás-szint 20 ezer köbméterre történő leszállítását. Az indoklásban az fogalmazódik meg, hogy ezzel 20-22 új adóraktár jöhet létre az országban. Felvetődnek ezzel kapcsolatban is kérdések, hogy kinek akarunk, úgymond, szolgálni ezzel a versenysemlegességgel, vajon magyar vállalkozóknak vagy esetleg külföldi vállalkozóknak. Meg kellene vizsgálni azt, hogy ezek a külföldiek hogyan viselkednek a mi termelőinkkel szemben. Elmondható, hogy majdnem ugyanolyan diszkriminációt folytatnak ezen a területen is, mint amilyet tapasztaltunk a gabonakereskedelem területén.
A másik ilyen kérdés a következő: a pénzügyőrség fel van-e készülve arra, hogy 20-22 új adóraktár jöjjön létre, és nem az következik-e be, hogy a kiképzett állományt kell átirányítani majd ezekre a területekre, és más területekről vonjuk el a figyelmet.
Tehát úgy gondolom, a versenysemlegességhez Magyarországon nem szükséges 20-22 új adóraktár. A környező országokban, az európai uniós országokban sem olyan sokan végeznek ilyen jellegű tevékenységet.
Még egy adalékot szeretnék elmondani a versenysemlegességhez. A 2. §-ban adómentesnek minősül a nemzetközi szerződés alapján importált jövedéki termék, ami több szempontból furcsa. Ha például az amerikai hadsereg külföldről importál jövedéki terméket, az számára adómentes. Bár ez nem is adómentes, mert közben előkapartam azt a jogszabályt, amely a Magyar Köztársaság és az Egyesült Államok kormánya között köttetett, amelyben arról van szó, hogy visszaigényelhető, és nem alanyi adómentes. Tehát tulajdonképpen nem is értem a 2. §-ban megfogalmazott javaslatot. Ebben a szerződésben csak azok mentesülnek, tehát azok az áruk adómentesek, amelyek személyes használatra használódnak. Visszatérve az eredeti gondolathoz: ha tehát az amerikai hadsereg importál jövedéki terméket, az adómentes, ha a magyar termelőtől vásárolja meg, akkor az már nem adómentes. Az a kérdés, hogy kell-e ilyen diszkriminációt jogszabályban rögzíteni. Úgy gondolom, ezt el kellene kerülni, hogy a magyar gazdasági társaságok se kerüljenek ilyen értelemben versenyhátrányba másokkal szemben.
Elég sok módosító indítványt javasoltunk ezekhez kapcsolni, a valorizációhoz is megfogalmaztunk jó néhányat. Ajánlom a tisztelt kormány figyelmébe ezeket a módosító indítványokat. Úgy gondolom, hogy ezek javítanák - amennyiben a kormány, illetve a kormánypártok frakciói támogatnák - a jövedéki törvényeket, és még inkább lehetővé tennék, hogy azok az adók valóban befolyjanak a költségvetésbe, amelyekre a kormány számít.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
