DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénycsomagnak a helyi adókkal foglalkozó részéhez szeretnék hozzászólni. Délelőtt Balczó Zoltán képviselőtársam a plenáris ülésen kifejtette, hogy a helyiadótörvénnyel beterjesztett formájában a Magyar Igazság és Élet pártja nem tud egyetérteni. Ugyanakkor lényeges, követve a bizottsági és a parlamenti munkát, hogy más pártok, akár kormánypártok részéről is komoly aggályok fogalmazódnak meg a helyi adókról szóló törvény tervezett módosítása kapcsán.
Mi úgy érzékeljük, hogy a helyiadótörvény azon jogkörének kiszélesítésével, miszerint az önkormányzatok jogkörébe utalja a kormányzat egy törvényi felhatalmazással az adók, többletadók, többlethelyiadók kivetésének és beszedésének lehetőségét, úgy érezzük, hogy ezzel a kormányzat a helyi konfliktusok kialakulását indukálja. Egy olyan helyzetet teremt, hogy az önkormányzatok és a településen lakó állampolgárok, jövedelemmel, vagyonnal rendelkező vállalkozások között érdekkonfliktus alakuljon ki.
Ugyanakkor egy indirekt kényszert is érvényesülni látunk, hiszen a többletadók beszedésének joga, az adókulcsok emelése, az adóalap-korrekciók elvégzése mind-mind több helyiadó-bevétel lehetőségét teremti meg. Ugyanakkor bátor polgármester, illetőleg önkormányzat legyen az, aki ezt a lehetőséget majd - választópolgárai prognosztizálható felháborodását vélelmezve - tulajdonképpen meg is meri lépni. Véleményünk szerint ez előbb-utóbb vagyonfeléléshez fog vezetni, hiszen az önkormányzatok az adóemelés lehetőségével - ismerve az országban a jövedelmi viszonyokat - vélhetően kisebb mértékben fognak élni, mint az az önkormányzatok törvényben felruházott jogköre volna.
Az adózási rendszernek az önkormányzatok szintjére való letelepítése egyúttal az adózási rendszerünkben beálló decentralizációs elveket is jelenti, hiszen az állam azokat az adókat, amelyeket már, úgymond, erkölcsi alapon nem mer fölvállalni, hogy beszedje, most a helyi önkormányzatok színterére telepíti.
Ha megnézzük Magyarországon az adó jellegű bevételek alakulását tízéves időintervallumban, '88-ban a főbb adók és adó jellegű bevételek összesenje 600 milliárd forint volt, míg '98-ban ez az érték már 3524 milliárd forintra ugrott fel, '99-ben pedig közelíti a 4 ezer milliárd forintot. Tehát '99 és '98 között is, ha megnézzük, 410 milliárd forintos többletbevétel jelentkezik. Ezzel párhuzamosan lényeges arra utalnunk, hogy az elvégzett hatásszámítások alapján '99-ben az önkormányzati források mintegy 10-11 százalékkal bővülnek csak, ugyanakkor az infláció átlagos mértéke a kormányzati prognózis szerint 13 százalék körül datálható. Tehát itt egy jelentős alulfinanszírozottság lép be. Az önkormányzatok vélhetően a törvényben rájuk ruházott feladatoknak nem minden esetben tudnak eleget tenni.
Ugyanakkor egy iparűzésiadó-képességről is kell szóljunk, arról az optimális helyzetről, hogy milyen forrástérkép alapján, mennyire alapos forrástérkép alapján, mennyi támogatást kapjanak az önkormányzatok. Tulajdonképpen ennek az iparűzési adóerő-képesség felmérésének a forrástérkép elkészítése a pénzügyi kormányzat részéről mind a mai napig nem történt meg, így tulajdonképpen az ország különböző régióiban lévő önkormányzatok, úgymond, bemondási alapon tudják a pénzügyi kormányzattal közölni, hogy mekkora forrásigényük van, de ennek a viszont-ellenőrizhetőségének a technikája még nem alakult ki.
A helyi adók kapcsán lényeges arra utalnunk - mint ahogyan az előbb már kifejtettem -, hogy a helyi adók emelése tíz éve folyamatos, és ez a '99-re beterjesztett törvénycsomag ennek egy újabb lökést fog adni. Mondhatnánk azt, hogy ha nőnek a helyi adók, de nem csökkennek a központi adók, akkor tulajdonképpen nincs probléma. Azonban a helyi adók növekedése mellett a központi adóknak 1999-re jelentős növelése következik be. Ezzel arra akarok utalni, hogy a magyar társadalom, a lakossági, vállalkozói rétegek valójában túladóztatottakká válnak.
Csak néhány számmal érzékeltetném a központi adók megugrását '99-re. Például a közvetlen adók 123 milliárd forinttal emelkednek, a közvetett adók 197 milliárddal. A holnap sorra kerülő parlamenti vita kapcsán a tb-járulékok, munkáltatói, munkavállalói járulékok 60 milliárd forintos növekményt mutatnak. Ugyanakkor, bár ez egy szerényebb mérték, de a helyi adók is 18 milliárd forintos többletbevételre vannak prognosztizálva a pénzügyi kormányzat szerint.
Ezek a körülmények egyértelműen a társadalom túlzott adóztatását jelentik. Tehát nemhogy adókönnyítések következnének be, hanem adósúlyosbítások éve lesz a '99-es év, amely az önkormányzatiságra, az önkormányzatok működésére eléggé rossz előjelet vet.
A helyiadótörvény kapcsán lényeges arra utalnunk, hogy a helyi adók egyik fontos forrása, forrásbevétele a vállalkozások területén végezhető beruházási tevékenységnek, illetve önkormányzati feladatok ellátásának. Ha teszünk egy nemzetközi összehasonlítást és azt vizsgáljuk, hogy az összes önkormányzati kiadások az Európai Unióban a GDP százalékában hogyan alakulnak, akkor Magyarország egy eléggé sajátságos helyzetben van.
(20.30)
Az úgynevezett skandináv típusú önkormányzatoknál az önkormányzati kiadások mértéke a GDP százalékában 26-29 százalék közötti intervallumban mozog. A germán típusú önkormányzatoknál - Németország, Ausztria - 10-12 százalék körül mozog, míg a mediterrán típusnál 3,7-től egészen 9,2 százalékos intervallumban található ez az érték. Magyarországon pontosan a középértéken van ez a százalék, Magyarországon az önkormányzatok kiadása a GDP százalékában 13 százalékos értéket tesz ki.
Felmerülhet tisztelt képviselőtársaimban, hogy miért bátorkodtam ezen nemzetközi kitekintés elvégzésére. Az elemzéssel tulajdonképpen az volt a célom, hogy utaljak arra: a helyi adókról szóló törvény módosítása kapcsán felmerül az a fontos körülmény, hogy ezen a törvényen keresztül üzenhet a pénzügyi kormányzat az önkormányzatok felé, hogy az önkormányzati modellválasztás, a folyamatban levő európai uniós csatlakozási tárgyalások, az ország államháztartási reformja kapcsán milyen irányba menjen az elkövetkezendő években.
Nyilván, ha egy önkormányzatnak vagy az önkormányzatok összességének többletbevételi forrása lehet, akkor többletfeladatokat tud felvállalni. Azonban itt egy sajátos ellentmondó jelenség van a rendszerben, ami tulajdonképpen még az előző kormányzattól datálódik, az az, hogy 1990-ben, az első szabadon választott parlament ideje alatt az önkormányzati törvény a legapróbb falvak szintjéig önálló önkormányzatok létrehozatalának a lehetőségét teremtette meg. Ehhez annak idején az MDF-kormány a szükséges forrásokat is igyekezett rendelkezésre bocsátani. Ugyanakkor '94 és '98 között ez a polarizált önkormányzati struktúra egy erős pénzügyi technikákon keresztüli centralizációs hullámon megy keresztül. Ennek számos apróbb jele van.
A kisebb települések elsorvasztásának tekintjük azt, hogy önkormányzatok arra kapjanak központi pénzügyi forrást, hogy iskolabuszt vásároljanak. Nehezményezzük azt, hiszen a településen élőknek a helyben történő oktatáshoz, orvosi ellátáshoz való jogától, az építési ügyeik, gyámügyeik helyben való intézésétől fosztjuk meg az önkormányzatok területén élő lakosokat, hiszen a körjegyzőségek létrehozása is tulajdonképpen egy centralizációt jelent; a kilencvenes évek előtti tanácsi rendszerhez való visszatérést érzékeljük... És megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy tulajdonképpen a helyi adókról szóló törvény módosításában ugyanaz a centralizációs hullám folytatódik, mint ami az előző kormányzati ciklusban elkezdődött.
Többek között ezen alapvetően fontos szempontok alapján is mondtuk azt, hogy a helyi adókról szóló törvényt a beterjesztett formájában elfogadni nem tudjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
