KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szabadi Úr! Köszönöm, hogy megvárta felszólalásomat. Bár talán kicsit blikkfangos a cím, de mégis úgy érzem, el kell mondanom, amit mondani fogok. Bár még csak utalások vannak az agrárstratégiára, amit talán a kormány is tárgyalni fog, de úgy érzem, Torgyán úr kijelentései alapján ezt meg kell tennem, azért is, hogy tisztázott céllal ezt a stratégiát valamilyen formában ténylegesen ki is lehessen érlelni.
Az utóbbi napok tiltakozásai nyomán többször hangzott el, hogy a szövetkezetek, társas vállalkozások, illetve érdekképviseletük szítja ezeket a tiltakozásokat, ami már önmagában sem igaz.
Gazdasági gondjaik hasonlóak, mint a többi agrárszereplőnek: őket is sújtja az eladatlan gabona, a betakarításra váró ősziek értékesíthetetlensége, a felvett hitelek visszafizetési kötelezettsége, a pénztelenség. Baj, hogy felszólalnak érdekeikért? Az ügy súlya esetükben különösen nagy, hiszen a szántóföldi növénytermelés felét adják. Külön sújtja őket a politika is.
(18.40)
Bizonytalanná tette jövőjüket, talán halálra is ítélte őket ez a stratégia, és kinek jó ez? Kinek jó, hogy e vállalkozásokban még mindig foglalkoztatott 150 ezer fő utcára kerülhet? Jó-e a kormánynak, ha ezen vállalkozásoknak csak a fele is kimarad az adófizetésből, mert jelenleg mintegy 60 milliárd forintnyi adót fizetnek? Kinek jó, hogy megint értékek veszhetnek el, istállók, gépek eshetnek ki a termelésből? Kinek jó, ha az integrátort megszüntetik, az integrált meg magára marad? Milyen agrárstratégia az, amely kihagyja azt a szellemi, anyagi kapacitást, ami itt felhalmozódott? Nem kívánatos a nagyüzem, mondja a kormány, elhangzott, hogy az 50 hektáros gazdaságoké a jövő. Vajon az EU is ezt mondja? Az átmeneti időszakban mi lesz a kétmillió, csak néhány hektáros földterülettel rendelkezőkkel? Akárhogy is nézem - ha az 50 hektárral számolok -, csak 120, maximum 200 ezer embernek van jövője az agráriumban?
A jövőre tervezett szabályozás szerint nem jó már az 51 hektáros gazda sem, hiszen a termőföld-művelési támogatás címén 20 hektár alatti 15 ezer forint/hektár támogatást kaphat, míg ő csak 8 ezer forintot kaphat. A tárca támogatási logikáját követve búzatermelésre 20 hektár alatti gazdaság az optimális, a szakma viszont nem ezt mondja. Elég az, ha megnézzük, hogy egy hektár búza termelési költsége 60-70 ezer forint, 16 ezer forintos tonnánkénti eurobúza-árral is 4,5 tonnás hektáronkénti terméssel számolva viszont a bevétel 72 ezer forint. Az új támogatás szerint az állattenyésztésnél is csak 20 darabig szabad tehenet tartani - nem tudom, a tejipar ehhez mit szól -, 50 darabig érdemes a kocát tartani, hizlalni talán már nem is fontos, mert ehhez nem kapcsolódik támogatás. És mi van a baromfitartókkal? Mondjuk, elismerésre méltó, hogy a méhészekre gondoltak.
Az e határokat meghaladók azon gondolkodnak, hogy formailag feldarabolják vállalkozásukat. Kinek jó ez a bizonytalanság? Miért jó, ha mesterségesen belekényszerítjük őket a csalásba? Hogyan lesz így EU-konform nyilvántartásunk, adatszolgáltatásunk? Végre szét kellene választani a perspektivikus piaci szereplőket és a szociális kényszervállalkozói kört. Megítélésem szerint az előbb említett 10-20 hektáron gabonát vető gazda ez utóbbiba tartozik. Elismerem, támogatni kell őt, de nem biztos, hogy az agrártámogatásokból.
Milyen agrárstratégia az, amely nem számít az érdekképviseletekre? Szelektál, hogy melyiket fogadja el, megpróbálja megosztani őket, ha összefognak a közös érdekérvényesítésért. Hogyan lehet a központi, állami irányítást decentralizálni, ha egy köztestületről, az Agrárkamaráról azt mondja a miniszter, hogy nincs szüksége rá, mert ellenérdekelt a minisztériummal. Egyáltalán agrárstratégia-e az, amit néhány ember szül meg, nincs társadalmi vita, egyetértés, ami miatt elbizonytalanodik mindenki. Sok a bizonytalanság, a bizalmatlanság, amit a politika csak tovább növel. Ez így nem jó.
Jó lenne, ha Torgyán miniszter úr visszaemlékezne mezőgazdasági bizottsági meghallgatására. Akkor ezeket mondotta: "Ismételten szeretném jelezni, hogy nem leszünk kirekesztőek, hanem minden érintettet be fogunk vonni ezeknek a kérdéseknek a rendezésébe, és minden fontos változtatás előtt szélesebb körben is meg fogjuk vitatni ezeket a kérdéseket, mert hosszú távú rendezést kívánunk, nem pedig azt, hogy évről évre visszatérő tűzoltás legyen a mezőgazdaság és vidékfejlesztés osztályrésze. A jövőt szeretnénk építeni, és végre meg kell teremteni ehhez a falu békéjét. Ha ezt nem tudjuk megteremteni, akkor a falu züllése, további élettér vesztése megállíthatatlan lesz." Így legyen, mondtuk akkor, most sajnos, nem ezt tapasztaljuk. Jó lenne visszatérni ehhez a gondolathoz - hozzátehetném: torgyáni gondolathoz.
Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.)
