DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömmel tölt el, hogy előterjesztésünk általános részével valójában már nem kell foglalkoznom, hiszen az előző vitából kiderült, hogy az általunk előterjesztett határozati javaslat mindenben megfelel a Házszabály rendelkezéseinek, hiszen szabályszerűen nyújtottuk be, az ügyrendi bizottság egyhangú támogatását bírja. Nincs vita azon, hogy paritásos vagy nem paritásos ez a bizottság - paritásos bizottságra tettünk javallatot. Nincs azon vita, hogy az ellenzéknek vagy a kormánypártoknak a jogai e bizottság keretében csorbulnak vagy nem csorbulnak. Javaslatunk tehát alakilag teljesen egyértelmű, és gondolom, a Ház megfelelő támogatását fogja bírni, hiszen az ügyrendi bizottságban is így történt.
Mi motiválta frakciónkat, amikor ezt a vizsgálóbizottságot létre kívánta hozni?
(21.10)
Elsősorban az, hogy a kormány megalakulása után és a kinevezések megkezdésekor a sajtóban azonnal olyan tények, tényeknek tűnő ügyek, ügysorozatok kerültek előtérbe, amelyek elgondolkodtattak bennünket.
Mi történik akkor, ha Kiss József, bárhol lakó magyar állampolgár 1985-ben alakít 15-16 céget? Ez a 15-16 cég működik, a legendák szerint hol tartozik az államnak adóval, hol nem, ezek a cégek az azóta megszüntetett Postabank-menedzsmenttel üzleteket kötnek, különböző bankokkal hitelszerződéseket kötnek, és ezek a cégek hol feltűnnek a Fidesz körül, hol eltűnnek a Fidesz körül. A fideszes politikusok vagy akár pénztárnokok e cégeknek hol létrehozói, hol tulajdonosai, hol a rokonok, hol az ismerősök vagy a kollégiumi társak tulajdonosok. Ezek a cégek egy perc alatt - ami a cégjog történetében szinte valószínűtlenül rövid idő, és nem igazán találunk példát Európában vagy a világon sem hasonló tranzakcióra - nem létező vagy távol létező személyek, vagy ellopott útlevelük nyomán nagy nehezen megtalálható cégek tulajdonosaivá válnak.
Ha ez Kiss József, Nagy Béla vagy akármelyik magyar állampolgár mindennapi életében történik, akkor hála a Horn-kormány által szigorított adójogszabályoknak, hála a korrupció elleni küzdelem jegyében hozott több törvénynek, így a nemzetbiztonsági törvénynek, a határőrizetről szóló törvénynek, ahol immár nyomozati jogköre van a határőrségnek, e több törvény eredményeként valahol landol ez az ügy, valahol landol egy rendőrségi vizsgálat, egy nemzetbiztonsági vizsgálat, egy cégbírósági vizsgálat, egy törvényességi ellenőrzés vagy egy ügyészi vizsgálat keretében, és Kiss Péter, Nagy József, bármilyen nevű magyar állampolgár azzal találja magát szemben, hogy ott ül valahol a vádlottak padja környékén, vagy nyomozás folyik ellene. Nem ez történt négy vagy öt év alatt. A történet úgy folytatódott, hogy egy hasonló típusú ügyben, ahol vizsgálódtak állami szervek, és hasonló típusú ügyben, ahol bűnüldöző szervek vizsgálódtak, a főszereplők a kormányváltás után hirtelen különböző fontos állami tisztségekben találták magukat vagy a miniszterelnök, vagy a pénzügyminiszter, vagy esetleg az igazságügy-miniszter javaslata alapján.
Úgy gondolom, hogy ez a történet, hipotetikus történet, alapos gyanúra ad okot a tekintetben, hogy itt valami nincs rendben; nincs rendben az ügyek körül, és nincs rendben a kormány kinevezési gyakorlata környékén sem. Hiszen ha ilyen tények, adatok jutnak egy miniszterelnök vagy egy pénzügyminiszter birtokába, akkor valószínűleg nem elégséges a C-típusú ellenőrzés. Valószínűleg személyesen is el kell számoltatni azt a leendő kollégáját, aki nemrég még a kollégiumban együtt lakott vele, nemrég még esetleg a rokonainak üzlettársa volt, hogy a hírekből mi igaz, és mi nem igaz. Ha nem igaz, azt is közzé kell tenni, de korrektül, és korrektül válaszolva minden egyes feltett kérdésre. Ha igaz, akkor el kell gondolkodni azon, hogy az a kinevezés, amelyet meg kíván tenni, milyen árnyékot vethet önmagára vagy a kormányára.
A válaszok helyett semmitmondó nap-keltés riportok, ideges kirohanások, sajtó elől való elzárkózás és az interpellációkra, kérdésekre adott válaszok hiánya vagy a C-típusú ellenőrzés mögé bújás volt a felelet. Úgy gondolom, hogy amikor fontos állami tisztségekről van szó, olyanokról, amelyek a költségvetésre nagyon nagy hatással vannak - az APEH bevételei -, a korrupcióval kapcsolatosan döntések születnének vagy születnek a közeljövőben ebben az Országgyűlésben, akkor a parlamentnek és a közvéleménynek joga van megtudni, hogy mi igaz, mi nem igaz ezekből a történetekből, és valójában valós felelősséget vállal a kormányzat ezekért a személyekért, vagy más szempontok motiváltak a kinevezésükkor.
Vizsgálandó e körben az is, ami a Magyar Köztársaság történetében még nem fordult elő, legfeljebb a feudumok idején, hogy egy teljes cég vezérkara átkerül a kormányzati apparátusba, és amikor elfogy a vezérkar, akkor a történet ott folytatódik, hogy már az 52. osztályvezető is a Szerencsejáték Rt. elnökévé avanzsált. Kérdem azt, hogy ezek után a Mahir-nál a hivatalsegédek milyen fontos és magas állami megbízatást kaphatnak, hiszen még vannak néhányan - bár nem sokan - ebből az egész cégből.
Úgy érzem, hogy ezek a kérdések és ezek megválaszolása nyilvánosságot igényel, és ezt a nyilvánosságot és a nyilvános válaszokat minden érintett szereplőtől elvárjuk. Nem agresszió ez a kormányzat ellen, hanem egy tényfeltárásra irányul ez a vizsgálat. Legfeljebb esetleg stílusában hasonlít a tematikaválasztás a Fidesz korábbi vizsgálóbizottsági kezdeményezéseire. Elárulom, hogy plagizáltunk egy kicsit, mert csak a nevek kicserélésében változtattunk a Fidesz által a korábbi vizsgálóbizottságok kezdeményezésével kapcsolatos tematikákban. Tehát a kérdések ugyanazok, a személyek és a szereplők változtak. Úgy gondolom, hogy amikor mi korrektül álltuk a vizsgálóbizottságok ostromát, akkor ugyanezekre a kérdésekre joggal várunk választ e ciklusban is.
Külön érdekessége ennek a történetnek - hadd osszam meg kevés számú képviselőtársammal -, hogy mi a Fidesz gyakorlatában egy ilyen vizsgálóbizottság kezdeményezésének a folytatása. Az első egy üzenet: hagyjatok békén, majd meglátjátok. A második - ez már komolyabb - arról szól, hogy Toller úr cégeit vizsgáljuk meg. Állok elébe nyugodtan. Mindenki vagyonbevallást készített. Lehet ellenőrizni - bármelyik parlamenti vizsgálóbizottság, a mentelmi bizottság vizsgálhatja - a teljes vagyoni körülményeimet, a Tódor utónevű herélt macskánk magánéletét, anyósom lakhatási körülményeit, az én összes vállalkozásomat, amelyekről nem tudhatnak, de akkor cserébe elvárjuk azt is, hogy az érintettek, akikről szó van, és akik üzennek, álljanak oda a nyilvánosság elé - bármelyik országgyűlési képviselő, aki fontos közéleti tisztséget tölt be -, vállalják önmagukat, vállalják a cégeiket, erényeiket, hibáikat, a gazdaságukat és a gazdagságukat, és akkor egy ilyen vizsgálóbizottsági vizsgálat után - amely lehet akár kölcsönös is, és állunk elébe - tisztán kerülhetnek ki a történetből.
Ha mégsem így lesz a vizsgálat végén, és itt nem szeretném meghitelezni, ami az előző bizottsággal kapcsolatosan történt, hogy előre elmondjuk a történetet, amelyik nem létezik, kellő, alapos vizsgálat és meghallgatások után mindenki tisztán kerülhet ki ebből az ügyből. Ha mégsem így történik, akkor ezért valaki felelős - ha más nem, az összes kinevező.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
