DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslat olyan kérdéskört vesz célba, amelynek rendezése jogi és erkölcsi kötelezettségünk. Hazánkénál kedvezőbb gazdasági feltételek között élő országok sem engedhetik meg maguknak, hogy emberi munka eredményeként létrejövő, rendeltetésszerű használatra és emberi igények kielégítésére alkalmas dolgokat tömegesen megsemmisítsenek csupán azért, mert ezek az áruk, valamilyen jogellenes magatartással való kapcsolódásuk miatt elkobzás tárgyát képzik.
Magyarországon a jól ismert okokra visszavezethető társadalmi polarizációs folyamat kétséget kizáróan indokolja olyan jogszabály megalkotását, amely lehetővé teszi és részletesen szabályozza az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználását. Szükség van rá, hogy a szabálysértési és büntetőeljárás során elkobzott dolgok ne esetenként, kivételesen jussanak el az arra leginkább rászorulókhoz, hanem a jelenlegi szabályozásban uralkodó értékesítés és megsemmisítés mellett a jogszabályilag rendezett, közérdekű felhasználás az előbbiekkel egyenrangú, a valóságban pedig domináns lehetőséggé váljon.
A hétköznapok karitatív tevékenysége, amellett, hogy a leginkább rászorultak anyagi helyzetét könnyíti, bizonyítja és egyúttal növeli a társadalmi szolidaritás érzését. Ennek a ténynek úgyszólván az élet minden területére kiható, meghatározó jelentősége van, és lesz a jövőben is. A társadalmi szolidaritás alakulása nagymértékben függ a szolidaritás talaján álló tevékenységek eredményességétől, nevezetesen attól, hogy a polgárok többségének helyeslésével találkozó karitatív tevékenység érvényesül-e a valóságban, tényleges segítséget jelent-e a rászorulók részére. Nyilvánvaló, hogy ez alapvetően függ a részletek szabályozásától. A törvényhozó szándéka zátonyra futhat, ha nem határozza meg körültekintően és pontosan a közérdekű felhasználás feltételeit, körét, mértékét, az eljárás legfőbb szabályait. Az elérni kívánt cél teljesüléséhez végül okvetlenül szükséges azoknak a karitatív szervezeteknek a megléte, amelyek a folyamatot koordinálják és lebonyolítják.
A javaslat sarokpontjainak tekinthető, hogy az átadásnak ingyenesnek kell lennie, illetőleg a juttatás mértéke nem haladhatja meg az egyéni szükségleteket. Ez a két követelmény a karitatív jelleg lényegéből fakad, és egyértelmű, hogy a közérdekű felhasználásnak a javaslatban írt módja szükségképpen nélkülöz minden üzleti elemet. Amikor állami tulajdonból adományozás révén bizonyos dolgok személyi tulajdonba mennek át, sem az adományozót, sem a jogviszony kedvezményezettjét nem illetik meg az ügylet jellegével ellentétes előnyök és jogosultságok.
Nagyon lényegesnek tartjuk azoknak a dolgoknak a meghatározását, melyek annak ellenére sem lehetnek a szétosztás tárgyai, hogy elkobzásukra a jogszabályok alapján került sor. Nyilvánvalóan minden valós és méltányolható érdekkel szemben állna, ha a javaslat lehetővé tenné, hogy a közbiztonságot veszélyeztető, illetőleg használhatatlan vagy rossz minőségű termékek kerülnének szétosztás folytán a rászorulók tulajdonába.
Tekintettel arra, hogy azokban az esetekben, ahol nem lehetett a sértett érdekeit kellően védő garanciákkal biztosítani - ilyen például a szerzői vagy szomszédos jogok, iparjogvédelmi jogok megsértése, illetőleg ezzel szorosan összefüggő szabálysértést vagy bűncselekményt megvalósító magatartások miatt elkobzott dolgok esetében -, nincs mód a karitatív jellegű hasznosításra. Ugyancsak a ki nem osztható dolgok körébe tartozik minden olyan áru, melyet külön jogszabály alapján meghatározott szerveknek kell átadni. Egyértelmű, hogy a közrendet, közegészséget, közerkölcsöt sértő dolgok jelen jogszabálytervezetben írt felhasználása ellentétes lenne a közérdekkel, csakúgy, mint a testi épséget veszélyeztető áruk szétosztása.
Kétségtelen az is, hogy a karitatív szempontok által vezérelt jogi megoldás nem ütközhet a szellemi tulajdonjogot sértő, jogellenes magatartások sértettjeinek érdekével. Nem szorul indoklásra, hogy amennyiben a szellemi tulajdonjog jogosultja a közérdekű felhasználáshoz mégis hozzájárul, a felhasználás elől a jogi akadály elhárul, ellenkező esetben viszont a bíróságnak kell megállapítania, hogy a dolog megfosztható-e jogsértő mivoltától és ha igen, milyen módon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy Magyarországon az elmúlt tíz esztendő alatt létrejöttek és megerősödtek azok a karitatív szervezetek, melyek a karitatív tanács döntése és irányítása alapján a közérdekű felhasználás intézményét a gyakorlatban működtetni tudják majd. A lebonyolítással járó szakmai feladatok gazdájaként a Szociális és Családügyi Minisztérium, meggyőződésem szerint, biztosítani tudja, hogy a jogalkotó által elérni kívánt célok a jogszabályban rögzített feltételek mellett és eljárás keretében folyamatosan megvalósuljanak.
Úgy érzem, hogy társadalmilag nagyon indokolt, jogilag következetes és kellően pontos javaslat születhet meg a magyar parlamentben, egy rendkívül fontos probléma megnyugtató rendezése érdekében. Az eddigiekből következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciója a törvényjavaslatot támogatja, és kéri a tisztelt Házat is, hogy azt fogadja el.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
