DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szükséges-e magyarázni, hogy miért ésszerűtlen olyan dolgok megsemmisítése, amelyek egyébként alkalmasak a rászorultak javának szolgálatára? Szükséges-e magyarázni, hogy a társadalom szempontjából milyen jelentőségű a karitatív tevékenység?
Úgy gondolom, mindez felesleges, és úgy gondolom, hogy nemcsak én gondoltam így, hiszen másfél éves előzménye van ennek az előterjesztésnek, amely több mint másfél éve egy kérdéssel indult, majd egy képviselői indítvánnyal, amely módosítani kívánta a védjegyekről szóló törvényt, azonban annak, hogy ez a két cikluson átívelő gondolat másfél évet vett igénybe, több oka van.
Az első indoka az, hogy az az előzetes anyag, amelyet a képviselőtársam, Bakonyi úr nyújtott be még annak idején, kormánypárti képviselőként, csak a védjegy oltalma alá tartozó tárgyakra vonatkozott volna. Ekkor egy ellenzéki képviselő egy módosító indítványával megnehezítette a képviselő úr dolgát, azonban miután kormányváltás következett, megindult az újabb munka e területen, hogyan tudjuk nemcsak a védjegy oltalma alá tartozó tárgyakra kiterjeszteni ezt a karitatív célú tevékenységet, hanem a szabálysértési és a büntetőeljárás során elkobzott egyéb tárgyakra is, amelyek egyébként felhasználhatók karitatív célokkal, hiszen ezzel nagyságrenddel tudjuk hatékonyabbá és jobbá tenni azt a célt, amely a képviselő urat is vezette annak idején.
Jelenleg a szabálysértési és a büntetőeljárás során elkobzott dolgokat vagy értékesítik, vagy megsemmisítik.
(14.40)
Kivételesen van csak mód arra, hogy egyedi döntéssel felszabadítsák azokat az állam tulajdona alól, így elkerülhessen a rászorultakhoz. A kormány hivatalba lépése óta ezt háromszor tettük meg; először 1998 karácsonyán, másodszor 1999 húsvétja alkalmából, harmadszor pedig az idei tavaszi árvizek idején. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak átmeneti megoldás, s ha tetszik, afféle jótékonykodás volt. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat szándéka elsősorban arra irányul, hogy egy intézményes rend, a jogszabály váltsa fel ezt a kampányszerűséget, mely az elmúlt három alkalommal a kormány részéről jóindulatból megnyilvánult. Ez a kérdés társadalompolitikai szempontból már önmagában is indokolja a törvényi szabályozást, de igen komoly szakmai érvek is amellett szólnak, hogy törvényt kell alkotnunk.
Közülük az egyik legfontosabb, hogy itt gyakorlatilag az állami tulajdonból való adományozással állunk szemben. A másik ilyen körülmény, hogy bizonyos jellegű dolgok szétosztása - a dologhoz tapadó szellemi tulajdonjog jogosultjának védelme érdekében - speciális bírósági eljárást is igényel. A szabályozás lehetőséget teremt arra is, hogy a különböző érdekek megfelelő figyelembevételével történhessen meg, a törvény szóhasználata szerint, a közérdekű felhasználás.
Nézzük meg, milyen érdekekről van szó! Alapvetően karitatív szándék érvényesülése a cél. Ez jelenik meg a rászorultak részére történő ingyenes átadás követelményében, de ez fejeződik ki abban is, hogy a juttatásnak az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékűnek kell lennie. A javaslat azzal az igénnyel született, hogy az elkobzott dolgok lehető legszélesebb körére nyíljon meg a szétosztás, az ajándékozás lehetősége. Ugyanakkor több szempontból indokolt a közhasznú felhasználásra szánt dolgok körét szűkíteni is. Az egyik szempont szerint nem mindegy, hogy mi volt az elkobzás jogalapja, illetve az elkobzás milyen cselekménnyel állt összefüggésben, másrészt figyelemmel kell lenni arra, hogy az adott dolog milyen jellegű tulajdonságokkal bír. Nyilvánvaló, hogy nem oszthatók szét az olyan dolgok, amelyek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik. Hadd mondjak néhány példát: robbanóanyag, lőfegyver, kábítószer. De ilyen körbe tartozik az olyan termék is, amely annyira rossz minőségű, hogy az már használhatatlan vagy esetleg veszélyt hordoz magában.
A szellemi alkotási jogok jogosultjai védelme érdekében külön elbírálás körébe tartozik az olyan dolog, amelyet a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése, az iparjogvédelmi jogok megsértése, illetve az ezzel szorosan összefüggő bűncselekmények miatt koboztak el. Végül nem osztható ki az olyan dolog, amelyet az elkobzást követően külön jogszabály rendelkezései szerint meghatározott szervnek vagy szerveknek kell átadni, mint például a platina, az ezüst vagy a devizaérték.
Vannak olyan dolgok, amelyek szétosztása, a közrendet, a közegészséget vagy a közerkölcsöt sértő jellegük folytán ellenkezne a közérdekű felhasználás céljával. E körbe estek még a jövedéki termékek, vagyis az ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, pezsgő, bor, a köztes alkoholtermék és a dohánygyártmány. Mindezeken kívül további két fontos szempontot is figyelembe kellett venni. Egyfelől csak olyan dolgot juttassunk a rászorultak kezébe, amely nem veszélyezteti egészségüket, testi épségüket. A törvényjavaslat ezért előírja, hogy ha a dolog biztonsága iránt kétely merül fel, akkor a szétosztást hatósági vizsgálatnak kell megelőznie.
Sajnálatos és sajátos problémát vet fel az egyes, a szellemi tulajdonjogot sértő dolgok esete. Itt alapvetően olyan termékekről van szó, amelyeket azért koboztak el, mert az elkövető a versenytárs termékéhez megtévesztésig hasonló külsővel, jelöléssel állította elő, hozta forgalomba a saját produktumát. Az általános szabályoktól eltérően ezért a javaslat az e termékek közérdekű célokra történő felhasználását megelőzően beiktat egy új bírósági eljárást. A bíróságnak kell megállapítania, hogy megfosztható-e a dolog jogsértő mivoltától, és ha igen, az milyen módon fosztható meg. Nincs szükség azonban az említett bírósági eljárásra, ha a jog jogosultja, a szellemi tulajdonjog jogosultja a közérdekű felhasználáshoz hozzájárul. A javaslat tehát tiszteletben tartja a jogosult érdekeit.
Nem kizárólag a szellemi tulajdonjogokat védő nemzeti törvényekből fakadó elvárás, hanem a Kereskedelmi Világszervezet keretében létrejött TRIPS-egyezmény 46. cikke kimondja, hogy a jogsértő termékekről a kereskedelmi csatornák mellőzésével kell rendelkezni úgy, hogy az a jogosultnak kárt ne okozzon. El kell tehát kerülni, hogy jogsértő termékek visszakerüljenek adott esetben forgalomba vagy kereskedelmi forgalomba. Ezt célozza a már említett bírósági eljárás, és ezt célozza a javaslatnak az a rendelkezése is, amely szerint a szétosztást végző karitatív szervezeteknek a dolog átvételekor szerződésben kell vállalniuk, hogy a dolgot kereskedelmi forgalomba nem juttatják. A tervezet tehát szigorúan figyelembe veszi a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat a közérdekű felhasználás egy olyan eljárását szabályozza, amely az érdemi tevékenységet a karitatív szervezetek kezébe teszi le. Ezért rendelkezik a karitatív tanács felállításáról, amelyben a kormány részéről a szociális és családügyi miniszter, illetve az általa kijelölt személy mellett a karitatív szervezetek képviselői vesznek részt. Ez a tanács dönt majd arról, hogy tagjai közül önkéntes vállalás alapján ki fogja a közérdekű felhasználást lebonyolítani. A lebonyolítással együtt járó szakmai feladatokat pedig a Szociális és Családügyi Minisztérium látja el.
Törekedtünk arra is, hogy a törvényjavaslat csak a szükséges és elégséges bürokratikus elemeket tartalmazza; ennél kevesebbet, mint amit a törvényjavaslatba fogalmaztunk, nem lehetett beletenni. Abból indultunk ki ugyan, hogy az elkobzott dolgokat kezelő hatóságok, mind pedig a rászorultak adottak, ám nem lenne szerencsés, ha a rászorultak közvetlenül jutnának hozzá a dolgokhoz vagy a termékekhez. Miután a karitatív szervezetek készségesen vállalkoztak arra és vállalják azt a szerepet a lebonyolításban, hogy ezt a közvetítést megtegyék, ezért egyfajta felelősséget is átvállalnak, úgy gondolom, hogy megnyugtató mechanizmust sikerült kialakítanunk.
A törvényi szabályozás indokairól már szóltam, maradtak azonban egyes kérdések, amelyeket végrehajtási rendeletben kell szabályozni, és a törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormánynak, hogy egyes részletkérdéseket kormányrendeletben szabályozzon.
Az expozémat két kérdéssel kezdtem, és azzal is szeretném zárni. Van-e ésszerűbb dolog annál, mint amikor a dolgok a helyükre kerülnek? Az önök előtt fekvő törvényjavaslat pontosan ezt a célt szolgálja. Köszönöm a figyelmüket, és kérem képviselőtársaimat arra, hogy támogassák a törvényjavaslatot, annak nemes szándéka és karitatív célja miatt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
