KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! MIÉP-es képviselőként mindig utolsóként kerülünk vezérszónoklatra, így - ahogy el szoktam mondani - az előttem szólók már nagyon sok mindent érintettek, olyat, amit én is megjegyezni kívántam, ezért remélem, hogy még én is szolgálhatok valamilyen újdonsággal az önök számára.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk újabb jelentős mérföldköve ez az előttünk álló törvénytervezet. A Magyar Igazság és Élet Pártja nem kimondottan híve az európai uniós csatlakozásnak, elsősorban abból kifolyólag, hogy nem tartjuk indokoltnak az elhamarkodott csatlakozásunkat, meg kell várnunk azt az időpontot, ameddig mind az Európai Unió, mind Magyarország erre felkészül; de természetesen üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely Magyarországot közelebb hozza az Európai Unióhoz.
Ezen az úton egy fontos mérföldkő az előttünk álló, kémiai biztonságról szóló T/1803. törvényjavaslat. Külön öröm számomra, hogy a frakción belül a szakmai területemhez az idén két és fél ilyen nagy törvényjavaslat került a Ház elé. Azért mondok két és felet, mert a harmadik - amely a katasztrófavédelmi és a kémiai biztonságon túli törvényjavaslat -, a hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, bár a tisztelt Ház elé került, de még általános vitában nem foglalkoztunk vele. A három tárca fontos törvényjavaslatokat alkotott, amelyek majd hosszú időre meghatározzák életminőségünket, környezetünk alakítását, illetve környezetünk biztonságát.
A T/1802. számú törvény a kémiai biztonságról szól. A címe első hallásra - legalábbis számomra - kissé furcsán hangzott, de a törvény áttanulmányozása után jómagam is megbarátkoztam vele, illetve nem találtam jobbat. A törvény előkészítése a képviselőknek adott írásos és szóbeli tájékoztatás alapján hosszú folyamat volt. Életünk, környezetünk e területét korábban is szabályozták már különböző szintű, elsősorban egészségügyi miniszteri rendeletek, de törvényi szabályozás mindeddig nem volt. Ezt teremti meg ez a törvényjavaslat, és mint ahogy ez itt többször elhangzott, ernyőként vagy kerettörvény-javaslatként.
Természetesen ahhoz, hogy a törvényi előírások a valóságban is működjenek, eme kerettörvényhez meg kell születnie számos alacsonyabb szintű jogszabálynak, amihez a törvény a zárórendelkezései között bőségesen ad felhatalmazást és munkát. Mi is mindenképpen szerencsésebbnek tartottuk volna azt, ha ezek az alacsonyabb szintű jogszabályok, miniszteri rendeletek, egyebek a törvényjavaslat benyújtására elkészültek volna, így egységesen tudtuk volna vizsgálni ezt a javaslatot. Ezen alacsonyabb szintű jogszabályok megteremtése nehéz munka lesz, mivel - bár ezt a törvényjavaslatot az Egészségügyi Minisztérium készítette - a többi szabályozásba számtalan tárcának kell besegítenie a minisztériumnak. Ezek közül talán a legfontosabb a Környezetvédelmi Minisztérium, de hasonlóan nagy szerepet kap a felhatalmazásokban a Belügyminisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, valamint a honvédségnél előforduló speciális veszélyes anyagok és készítmények miatt természetesen a Honvédelmi Minisztérium is.
Külön fontos szerepe lesz a fogyasztóvédelemnek. A tervezett törvényi szabályozás három részre bomlik. Bizonyos előírások az európai uniós csatlakozásig lesznek érvényben, bizonyos előírások az európai uniós csatlakozáskor lépnek érvénybe, és a törvény egy része - zöme - pedig folyamatosan érvényben marad.
Talán a megszűnő kategóriánál a leglényegesebb elem, hogy a bejelentési kötelezettségek, például a törvény hatálya alá tartozó anyagokkal és készítményekkel végzett tevékenységek, valamint a veszélyes anyagok és készítmények bejelentése az Európai Unióba történő belépésünk pillanatában megszűnik. Ez a megszűnés - amit állítólag a EU-konformitás követel meg - Magyarország számára számos veszélyt rejthet. Az utóbbi időben kirobbant környezetszennyezési botrányok mind azt mutatják, hogy bár a bejelentések és engedélyek ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül rendben voltak, mégis számtalan helyen hatalmas környezetszennyezésre, környezetkárosításra derült fény.
Ahhoz, hogy kis hazánkban eltörölhető legyen egy ilyen bejelentési kötelezettség, öntudatváltozásra van szükség életünkben, amely súlyos, nehéz feladat lesz. Az előttem szóló képviselő úr említette a nemzeti alaptantervet - remélhetőleg ez segítség lesz ebben. De az a szerencsénk, hogy bizonyos nyugat-európai országok - talán még szomszédos ország is - ebben a tudatformálásban bőségesen előttünk járnak, náluk ez már megtörtént, így lesz honnan példát merítenünk nekünk is. Bár az expozéban az államtitkár asszony említette, hogy ennek a bizonyos bejelentési kötelezettségnek az eltörlését az Európai Unió nem tiltja, így én megfontolandónak tartom, hogy ez a bejelentési kötelezettség továbbra is megmaradjon.
Áttérve a törvény részletes elemzésére, mint minden törvénytervezet, ez is a fogalommeghatározásokkal indul. A definíciók számomra logikusaknak, egyértelműeknek tűntek, bár a szakterületek részletes ismerői bizonyára találnak benne kiegészítenivalót, kritizálnivalót. A fogalmak, amelyeket a fogalommeghatározások között definiálnak, a törvényjavaslat teljes egészén pontosan végigvonulnak, akik megismerkednek a fogalmakkal pontosan, azoknak a törvényjavaslat további értelmezése, olvasása nem jelent gondot. Ilyen szempontból ezek a bizonyos definíciók pontosnak tekinthetők. Ez mindenképpen pozitívuma ennek a törvénynek, hiszen ezt - mint ahogy több felszólalásban elhangzott - nemcsak a szuper szakemberek olvassák, illetve értelmezik.
A következő paragrafus a törvény hatályát határozza meg. Nem vonatkozik ez a törvény az emberi vagy állatgyógyászati célra használt gyógyszerekre, pszichotrop anyagokra, kozmetikai termékekre, radioaktív anyagokra, élelmiszerekre, takarmányokra, a növényvédő szerekre és a termelésnövelő készítményekre. Ezt jómagam is ugyanúgy kifogásolom, mint az előttünk szólók, hogy egy ilyen kerettörvénynél talán célszerű lett volna a törvény hatályát ezen anyagokra is kiterjeszteni, és később elkészülő egyéb törvényekben módosítani az erre vonatkozó speciális előírásokat.
A következő fejezet foglalkozik a különböző veszélyességi formák meghatározásával. Ezeknél a meghatározásoknál mindenképpen szükségesnek tartok további pontosítást. Példaként hadd említsem meg, hogy a mérgező anyagok csoportosítását, ezen belül is a "nagyon mérgező anyag és készítmény" kategóriát kifogásolnám: "Nagyon mérgezőek azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén igen kis mennyiségben halált, heveny egészségkárosodást okoznak."
Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy itt az "igen kis" meghatározásával van bajom. Miért? Ha valaki százezer vagy tízezer tonnákban gondolkodik, annak számára akár egy tonna is igen kis mennyiség lehet. Viszont egy emberi élet kioltásához bizonyos mérgekből talán elegendő egy-két milligramm is. Akkor most melyiket tekintsem én igen kis mennyiségnek? Ebben mindenképpen pontosítani kell. Bizonyára vannak az előbb említett szuper szakemberek, akik ezt pontosan értelmezni tudják, de ez a törvényjavaslat laikusoknak is szól. Ebben a fogalommeghatározási kategóriában valamilyen mennyiségi pontosítást mindenképpen célszerűnek tartanék.
(11.30)
A következő fejezet foglalkozik az osztályozással, a bejelentéssel és a törzskönyvezéssel. A bejelentéssel kapcsolatos európai uniós integrációs kifogásaimat már az előbb elmondtam. Ezen túl természetesen itt még további kritikát kívánok megfogalmazni.
A 7. § számomra teljes mértékben ellentmondásos. Nevezetesen, az 5. pont részletesen, tömegre lebontva határozza meg - bizonyos esetben néhány kiló is elegendő ahhoz -, hogy különböző veszélyes anyagot be kelljen jelenteni. Van olyan, amelynek 10 kiló feletti mennyiségét is be kell jelenteni. Aztán jön a következő, 6. pont, amely így szól: "Nem kell külön bejelenteni a nagy tömegben, évente 10 tonnát meghaladó mennyiségben gyártott vagy importált veszélyes anyagokat." Itt vagy súlyos ellentmondás vagy fogalmazási hiba van. A súlyos ellentmondás alatt azt értem, hogy egy bizonyos anyag esetében akár tíz kilót is be kell jelenteni, de a tízezer-egyedik kilóját már nem. Meglehet, hogy a 6. pontban lévő "külön" szócskában van a megoldás kulcsa, és ez valószínűsíthető is, de számomra akkor is értelmezhetetlen így ez a törvényi megfogalmazás. Sajnos, sem a törvényhez adott részletes indoklás, sem a bizottságokban elhangzottak nem adtak erre választ. Ez azt jelenti, hogy aki csupán a törvényt ismeri, és ezzel együtt nem ismeri az alacsonyabb jogszabályokat, bizonyos esetben köteles a 10-től 10 ezer kilogrammot bejelenteni, de a tízezer-egyediket már nem. Ez a bejelentés teljes koncepcióját tenné értelmetlenné.
A következő kritikai észrevételem a IV. fejezetre vonatkozik. Az 1. pont határozza meg, hogy a veszélyes anyag és készítmény csomagolásának meddig kell biztonságosnak lenni; a tervezet szerint a készítmény felhasználásáig. De mi a helyzet abban az esetben, ha ez a készítmény nem kerül fölhasználásra, hanem elfekvő készletként hosszú ideig a raktárak polcán áll? - mert egyszerűbb tárolni ezt a bizonyos készítményt, mint drága módon végmegsemmisíteni. Erre nem ad a törvényjavaslat sem koncepciót, sem választ. Ugyanebben a fejezetben a 15. § a raktározásra személyes felelősséget is megállapít, ami nagyon helyes, hiszen az elmúlt negyven évben elegünk volt már a kollektív felelősségekből, vagyis felelőtlenségekből. Sajnos, a 16. §, amely a szállítás biztonságával foglalkozik, nemhogy személyi felelősséget nem állapít meg, hanem ezt a nagy kérdést gyakorlatilag két mondatban intézi el. Nem kívánom az előttem szóló Steinerné Vasvári Éva bőséges, idevonatkozó érvelését megismételni.
A 17. § 2. pontja így szól: a felirat magyar nyelven is jól olvashatóan és letörölhetetlen módon kell hogy tartalmazzon bizonyos dolgokat. Számomra az "is" szócskán van egy hangsúly, és hogy magyar nyelven is. Nem! Elsősorban magyarul, és aztán utána valamilyen más nyelven is tartalmazhat; jelen pillanatban tudomásom szerint még Magyarországon élünk, és a hivatalos nyelv a magyar. Ugyanennek a paragrafusnak a 3. pontjában bizonyos 125 milliliternél kisebb mennyiségeknél nem kell bizonyos feliratokat feltüntetni. Ez számomra megint ugyanúgy kifogásolható, hogy miért pont egy 125 milliliteres, és miért pont milliliterben van meghatározva, hasonlóképpen meg lehetne akár tömegben vagy bármilyen más mértékegységben is adni.
Az V. fejezet 19. § (6) bekezdésénél a magáncélú felhasználásról esik szó. Itt célszerűnek tartanám pontosítani, hogy mit is értünk magáncélú felhasználáson. Egy egyéni vállalkozó, mondjuk, magáncélra fölhasználhat ipari mennyiségeket is. A 20. § 7. pontjában szó van a végmegsemmisítésről, amit az előbb a raktározásnál említettem. Szerintem itt konkretizálni kellene azt, hogy mennyi idő után kellene az elfekvő készleteket végmegsemmisíteni. A 21. §-ban az anyagok eltulajdonítására, magyarul lopására vonatkozó esetek vannak fölsorolva. Az nem derült ki számomra, hogy mi a helyzet akkor, ha ez a lopás mégis bekövetkezik, hogyan kell ebben az esetben eljárni.
A 23. § 3. pontjában bizonyos adatok 24 órás hozzáférésének biztosításáról van szó. Ez nagyon helyes, én a felhatalmazások között kerestem, hogy milyen módon vagy ki rendezi majd ennek a biztosítását, nem találtam meg, kérem, hogy a kormány ezt pótolja. Végül a 22. § 3. pontjában: a biztonsági adatlap írásban vagy elektronikus úton rögzített módon is átadható. Itt szerintem választási lehetőséget kellene adni a felhasználónak, nem biztos, hogy ma Magyarországon mindenki fölkészült arra, hogy akár flopilemezen, akár CD-ROM-on kapjon meg bizonyos információkat.
Összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslatot fontosnak tartja, és az itt megfogalmazott, más pártok által is megfogalmazott kritikák korrigálása után jómagunk is igen szavazatunkkal támogatjuk.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Még egy mondatot engedjen meg! A Házszabály szerint a legkisebb frakció vezérszónoka szólal meg utoljára, és ha jól néztem, akkor ez volt az évezred utolsó vezérszónoklata, így engedje meg, hogy a Ház minden tagjának, a kormány minden tagjának és minden nézőnknek boldog, békés karácsonyt és egy sikerekben gazdag új, harmadik évezredet kívánjak! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
