DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ügyeleti díjazással és az ügyelet időtartamával kapcsolatos módosító indítvánnyal kapcsolatosan ki kell ábrándítanom Lezsák képviselőtársamat, hiszen nemrég fogadtuk el a munka törvénykönyvét, amelyben nem került megállapításra az ügyelet fogalma. Nem a munka törvénykönyve, hanem ágazati jogszabályok szabályozzák az ügyeleti időtartamot, az ügyelet díjazását, és még bonyolítja a helyzetet, hogy miniszteri rendelet, és ennek megfelelően jelenleg a munka törvénykönyve, a Kjt. és a miniszteri rendelet alapján láthat el valaki ügyeletet. A rosszul megalkotott törvény kapcsán ma már ott tartanak számos intézményben, hogy elfogyott az az ügyeleti idő, amikor törvényesen lehet ügyeltetni az orvosokat, és mindenféle megoldásokat kellene kitalálni a menedzsment részéről ahhoz, hogy meg tudják oldani az ügyeletet. Tehát ez így itt nem oldja meg, vissza kellene menni a kályhához, vissza kellene menni a munka törvénykönyvéhez.
Nem véletlenül adta be a Magyar Orvosi Kamara az ügyeletre vonatkozó jogszabályi részt az Alkotmánybírósághoz, mert alkotmányellenesnek tartja, és nem tartja az európai bíróság, a luxembourgi bíróság ítéletével összhangban lévőnek azokat a már meghozott jogszabályokat, amelyek jelenleg Magyarországon érvényben vannak.
Az viszont támogatható, hogy végre egységesen szabja meg valaki az időt és szabja meg a díjat, de ahhoz, hogy ez megszabható legyen, országosan egységes és mindenki által elfogadható törvényi feltételek szükségesek, hiszen ma valaki ügyelhet közalkalmazottként a Kjt. szabályai szerint, vállalkozóként a munka törvénykönyve szerint, és ha meglesz a szellemi szabadfoglalkozás, akkor majd külön rendeletben meghatározottak szerint. Tehát egy ugyanazon esetben egy kórházban háromféle jogszabály esetén háromféle jogcímen láthatnak el ügyeletet.
Azt hiszem, hogy ez megengedhetetlen és nonszensz, és ez a törvényi szakasz ezt nem oldja meg.
