ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy új képviselőként meglehetősen csodálkozva ültem e vita első időszakában, első néhány percében, és nem nagyon értettem, hogy mi az önök problémája, nem nagyon értettem azt, hogy mi az önök baja. Ha önök tisztelik Nagy Imre emlékét, akkor aligha lehet más közös célunk, mint hogy ezt az emléket egy méltó kitüntetéssel örökítsük meg.
Azonban ahogy tovább hallgatom ezt a vitát, egyre inkább megérteni vélem önöket. Úgy látom, hogy önök tartanak Nagy Imre emlékétől, tartanak azoktól a gondolatoktól, amelyeket Nagy Imre képviselt. Önök tartanak a nemzeti egységtől, tartanak attól a fajta nemzeti történelemtől, amit egyébként Nagy Imre életútja is példáz. Önök tartanak attól, hogy van a magyar történelemnek egy baloldali hagyománya is. Önök valamilyen ok miatt tartanak attól, hogy ez a nemzet a történelmét megismerve és felismerve, a történelméből azokat, akik erre méltóak, valóban maga elé állítva képes legyen arra, hogy ne valamifajta klisében gondolkozzon erről a történelemről, ne valamilyen klisében gondolkozzon az ország sorsáról, hanem valahogy úgy képzelje el ezt az országot, ahol helye van mindenkinek, aki tenni akar, helye van mindenkinek, aki ennek az országnak a sorsát akarja jobbra fordítani.
Azt hiszem, hogy mi ezen az oldalon, talán a történelem miatt, talán a nagyon változatos előéletünk miatt, többet tanultunk Nagy Imre példájából, mint önök, de én azt hiszem, hogy amikor ez a kitüntetés meg fog születni, akkor egy év múlva, négy év múlva, tíz év múlva, majd ha az önök soraiból jövő miniszterelnök is fogja osztani ezt a kitüntetést, mert a demokráciának az a sora (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy változnak a miniszterelnökök, akkor talán önök is megbarátkoznak majd ezzel a kitüntetéssel, és főleg megbarátkoznak majd ezzel a szellemiséggel.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
