DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó volna, ha nem tulajdonítanánk egymásnak olyasmit, ami... - az koncepciós. Úgy kezdődtek azok a csúnya koncepciós perek.
Hegyi Gyula képviselő úr, értem én azt, hogy Nagy Imre elismertetik mindenki által, a parlament mindkét oldalán, és hogy szükség is van erre. Nekem azt igen szerényen, talán még halkabb hangon kellett volna mondanom, hogy most erre nincs itt az idő, és ha én ezt rosszul látom, rosszul hallom, akkor is kimondtam.
Miért gondolom? Azért, igen tisztelt képviselő úr, mert mint ahogy én olyan sokszor elbeszélgetek Hegyi Gyula képviselő úrral vagy Kósa Ferenc képviselő úrral más témákról, vagy Mécs Imrével, vagy Kis Zoltánnal, vagy Szent-Iványi Istvánnal, vagy Donáth Lászlóval, vannak témáink, és megoldjuk vagy legalábbis megvilágítjuk. Nekem ez nem esik nehezemre, sőt én úgy tudom, ezért vagyok itt, egyebek között.
Azonban azért is vagyok itt, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy vigyázzak arra, hogy ne akkor lépjünk a jégre, a lejtőn, mert abból nem lesz jó. Ne most és ne ez az Országgyűlés ma, én tisztelettel erre hívtam fel önöket. Falsul hangzik néha a hangszer, a furulya, mert vagy a szél fúj, vagy éppen nem jó hangulatban van a furulyás. Vagy az orvos professzor, aki operálni szokott, de éppen valahogy a kés most eltompult vagy elrozsdásodott - hát akkor ne operáljon, akkor ne furulyázzon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Így vagyunk mi most, ezt kérem, igen tisztelt Ház. Halasszuk el, ma ne vagy ebben a közvetlen időpontban ne, mert... - bocsánatot kérek. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
