DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Maradjunk még annál a fogalomkörnél, hogy békés átmenet. Ha a békés átmenetben részt vevők érdemei szerint szeretnénk érdemrendet alapítani, akkor javasolom önöknek, vessék fel Antall József-érdemérem alapítását, és ha majd meghalunk, Pozsgay Imre-érdemérmet, Szűrös Mátyás-érdemérmet, Mécs Imre-érdemérmet és még nagyon sokat magunk közül.
Nagy Imrének a békés átmenethez semmi köze nem volt; a békés átmenetet az tette lehetővé, hogy az MSZMP nagy nehezen, lépésről lépésre hajlandó volt beismerni, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt.
(19.50)
Miután önök végre, nagy nehezen, Pozsgay úr rábeszélésére ezt elismerték, onnantól lehetett kezdeni arról beszélgetni, hogy békés átmenet legyen-e itt Magyarországon. Nagy Imre utolsó, világhoz kiáltott jajszava úgy hangzott, ha jól emlékszem: csapataink harcban állnak. Ez a békés átmenetről nem beszél.
Kedves Hegyi Gyula Képviselő Úr! A hazaáruló, kollaboráns Kádár-rendszer november 4-én behívta az oroszokat, azok a Budaörsi úton közelítették meg a Körteret, a Lenke teret. Ott lakom a Zsombolyai utcában, akkor találkoztam először a dicsőséges Vörös Hadsereggel. A Lenke téren rálőttek egy nyitott teherautóra, és akkor a nyitott teherautók az orosz katonákkal bementek a mellékutcába, a dicsőséges szovjet tankok körbeforgatták az ágyúcsöveiket, és mindent szétlőttek. Ha ön akkor élt volna, és arra járt volna, ezt tudta volna. Ez egyébként mutatta annak a dicsőséges hadseregnek a morális állapotát, hogy hogyan kell egy puskalövésre tízezer löveggel válaszolni.
Hegyi Gyula Úr! Személyes tapasztalataim vannak, szívesen megosztom önnel az '56-os emlékeimet. (Taps a Fidesz soraiban.)
