DR. SZABÓ ERIKA
DR. SZABÓ ERIKA
DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon hosszú, morális vitába bonyolódtunk, a patkó két oldala morális kérdésekről vitatkozott, és valahogy nem sikerült azt a két alapvető indokot megértetni az MSZP képviselőivel, hogy miért nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy Nagy Imre iránt, a mártír miniszterelnök iránt nagy tisztelettel viseltetünk.
Ez a két indok a következő: az egyik a kormány, az önök kormányának a miniszterelnöke, akiről kiderült, hogy egy elnyomó rendszer politikai rendőrségének a tisztje volt, amit korábban titokban tartott, és a napokban, hetekben szereztünk róla tudomást; az elnyomó rendszer hatalmi eszközeként külön fizetésért dolgozott, hogy az ilyen és hasonló esetekben az országuk szabadságáért vagy függetlenségéért esetleg szót emelő emberek ellen nyilatkozatokat és mindenféle jelentéseket írjon. Önök kiálltak a miniszterelnökük mellett, erkölcsileg úgy gondolják, hogy ez menthető, ez nem bűn, ez az időszak pedig 1977 és '82 között volt.
De térjünk rá a másik indokra: önök a Magyar Szocialista Munkáspárt utódpártja. Utódpártja, és nemcsak abban az értelemben, hogy megörökölték az MSZMP összes vagyonát, hanem a szellemi örökösei is annak a pártnak. Ezért mondjuk azt, hogy morálisan elfogadhatatlan önöktől, hogy egy olyan személy emlékére érdemrendet, kitüntetést hozzanak létre, akit az önök elődpártja akasztatott fel.
Tehát önök két szálon is erősen kötődnek az előző, önök által is állítólag elítélt rendszerhez, de mégis, amikor erkölcsi kérdésekről van szó, akkor kiállnak azok mellett az időszakok mellett, akár a miniszterelnöküket tekintem, akár a szocialista időkben végzett reformkommunista ténykedésüket. Ez a két ok, ami miatt azt mondjuk, hogy most ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonni, ez az, ami miatt nem tudjuk elfogadni, és nem az, amit önök próbáltak sulykolni, és ezerszer elmondtak, hogy nem viseltetünk elég tisztelettel a mártír miniszterelnök iránt - éppen ez az, hogy nagy tisztelettel viseltetünk iránta, ezért kérjük, hogy fontolják meg, és ne terjesszék most be ezt a javaslatot, vagy ne tárgyaljuk tovább.
Nem hittük, hogy eljön valaha az a kor, amikor a társadalmi megbékélés jegyében egyszerre kellene tisztelegnünk az aradi tizenhármak és Haynau előtt. A történelmi előzmények miatt - ahogy utaltam rá - az MSZP-nek nincs erkölcsi alapja arra, hogy ezt az érdemrendet megalapítsa, ugyanis az MSZMP-t 1956 tagadásaként hozták létre, hogyha már történelemtanulásról vagy -tanításról van szó. Az utódpárt MSZP nem október 23-a, hanem november 4-e szellemi örököse, ennek megfelelően Nagy Imrét 1989-ig ellenforradalmárként és árulóként tartották nyilván. Ezzel a törvényjavaslattal azok akarják legitimizálni magukat, akik korábban a Nagy Imrét bitófára juttató rendszert szolgálták.
Október 23-án az MSZP politikusai és aktivistái a legjobban tennék, ha otthon maradnának: ne koszorúzzanak, ne szónokoljanak, mert ez a nap a polgári Magyarország ünnepe és azoké a nemzeti érzelmű kommunistáké, akik életüket adták hazánk függetlenségéért, és akiket saját elvtársaik végeztek ki. A világ erkölcsi rendje ellen való vétek, ha a gyilkosok és szellemi utódaik együtt ünnepelnek az áldozatokkal és azok hozzátartozóival; a kádárizmus mai letéteményeseinek nincs helyük a 301-es parcellánál.
A törvényjavaslat indoklása szerint a kitüntetést azok kapnák, akik meghatározó szerepet játszottak a magyar függetlenség szolgálatában, példát mutattak hazafias helytállásukkal. Mire gondoltak itt az előterjesztők, és főleg kikre? Miután Magyarország 1991-ig a szovjet csapatok által megszállt ország volt, az indoklás több mint rejtélyes. Reméljük, nem az egykori élelmes és ügyeskedő reformkommunistákat akarják utólag hazafiakká átminősíteni.
Ez a törvényjavaslat egy újabb áttételes kísérlet arra, hogy az MSZMP szellemi utódpártja kisajátítsa az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Ha önök valóban a társadalmi megbékélés hívei, akkor ezt a törvényjavaslatot visszavonják. (Taps az ellenzék soraiból.)
