SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Megkérdezte Kosztolányi úr, hogy hol voltunk június 16-án. Azért hadd mondjam el, hogy vagyunk ebben a patkóban néhányan, akik ott voltunk június 16-án abból a 300 ezer emberből azon a téren! Ott voltunk azon a téren, és úgy, ahogy önök nem hajlandók, és nincs önökben meg a legalapvetőbb emberi empátia mások iránt, én bevallom önnek, hogy nekem ez egy katarzis volt, az a fajta katarzis, amit 10 millió magyar ember közül szerint akkor 8 millióan átéltünk. Én átéltem. S akik a reformkörökben részt vettünk '88-tól, nem érezzük, hogy kisebb szerepet játszottunk a rendszerváltozásban, mint azok, akik ma színt váltottak rózsaszínről sárgára, narancssárgára, és ettől ők keresztények lettek, keresztényibbek lettek a római pápánál.
Én soha nem szoktam megkérdezni fideszes képviselőtársaimtól vagy az ellenkező oldaltól, hogy hogyan érez. Úgy érez mindenki, ahogy valóban érez; a lelkiismerete előtt nem tud megállni. Én is úgy érzek, ahogy érzek. De tessék azért abba belegondolni: ha önök állandóan azt kérik ettől az oldaltól számon, hogy mikor leszünk szociáldemokraták, biztosak önök, valamennyien abban, hogy a Fideszben ülő kedves képviselőtársaink valóban igazi kereszténydemokraták? Mert ha azok lennének, akkor lenne annyi empátiájuk, hogy Nagy Imre neve ezen az oldalon valóban - és ebben igazuk van, ezt ki kell mondani - egy olyan görcsoldó, egy olyan lelkiismeret-felrázó személy, akit mi most azért javasolunk Magyarország egyik legnagyobb díjának névhordozójaként, mert önök nem voltak erre hajlandók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagy Imrét önök el akarják felejteni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
