KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az imént hallottuk Pokorni frakcióvezető úrtól, a lelkiismeret némán szól, ezért nem hallottunk semmit ennek az egész történetnek az elmúlt 12 évéről. Engedjék meg, hogy én először ezzel foglalkozzam!
Az úgynevezett ügynöktörvényt, ami egyébként erre az ügyre nem vonatkozott, a Szabad Demokraták Szövetsége nyújtotta be 1990-ben. 1990 és 1994 között a parlament nem talált időt arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon; ma már tudjuk, ennek az volt az oka, hogy az akkori kormánypártok frakciójában számos érintettje volt az ügynek, és ezt politikailag nem lehetett akkor felvállalni. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Meg az ellenzéknek!) A törvény megszületett végül 1994-ben, a választásokat megelőzően, úgy, hogy már csak a következő parlamentre vonatkozzon. A Szabad Demokraták Szövetsége az eredeti javaslatában azt javasolta, hogy a teljes III-as főcsoportfőnökségre vonatkozzon a törvény, lássunk tisztán a tekintetben, hogy mi történt Magyarországon 1990-et megelőzően, és természetesen azért is, hogy az érintettek, ha tudják, tisztázzák magukat a különböző ügyekben. Ez ellen számos érvet soroltak fel annak idején az akkor éppen kormányon lévők.
1994-ben az Alkotmánybíróság a törvényt alkotmányellenesnek találta, ezért a '94-98 között kormányzó koalíciónak a parlament elé kellett a törvényt újra hozni. Akkor koalíción belül is viták voltak az ügyben, hiszen a Szabad Demokraták Szövetsége ismét azt javasolta, hogy a teljes III-as főcsoportfőnökségre terjesszük ki a vizsgálatokat, ezt akkor elutasították, de hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak a koalíciós partner, hanem az akkori ellenzék is. A megfontolás az ügyben mindig az volt, hogy a III/III-as ügyosztály befelé dolgozott, és ott voltak azok a besúgók, akik jelentéseket írtak az érdeklődési körükbe tartozó személyekről, míg az összes többi, a kémelhárítás, a különböző elhárítási tevékenységet végző szervezetek valójában az ország érdekében dolgoztak, államtitkokat kezeltek - ez sajnos így volt, mert önök ezt mondták, akárhogy is nézzük, önök ezt mondták. (Zaj az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Ráadásul az ügyeknek vannak olyan szálai, amelyek túlnyúlnak '90-en, és a Magyar Köztársaságnak akkor már nem érdeke ezeket az ügyeket felhánytorgatni, mert ez számunkra károkat okoz. Szívesen mesélnék arról, hogy ráadásul milyen károkról beszéltek, de ezt most inkább hagyjuk.
Azután következtek önök 1998-2002 között, ráadásul olyan módon módosították a törvényt, hogy ezen iratok kutathatósága további 30 évvel tolódjon ki, hogy ne lehessen ezeket még a kutatók számára se nyilvánossá tenni. Mindig gondolkodtam azon, hogy vajon a fiatal demokraták tagjainak - nem Varga Laci bácsira gondolok (Derültség az MSZP padsoraiból.) - mi érdekük fűződött ahhoz, hogy ezekben az ügyekben ne lássunk tisztán, hogy ne tegyük ki végre ezt az asztalra, hogy ne cipeljük magunkkal 12 év elteltével a rendszerváltozás után ezeket az ügyeket. És íme, most itt van a példa: 1990-94 között politikai célokra használták fel az iratokat, hiszen ha a politikai ellenféllel szemben meg akartak valamilyen vádat fogalmazni, előhúztak egy-egy papírt, mint ahogy történt ez Torgyán József vagy például Csurka István esetében.
És most íme, itt a következő példa: önök feltúrták ezek szerint azokat az iratokat, amelyek államtitkot képeztek, és amely államtitkot önök bizonyos okokból védtek, és most csemegéznek belőlük, saját politikai érdeküknek megfelelően. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, egy újabb szégyene az 1990 óta épülő magyar demokráciának. (Zaj a Fidesz padsoraiból.) Ha önök komolyan gondolják, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, akkor vegyük górcső alá az egészet, tegyük ki az asztalra, vizsgáljuk meg a teljes III-as főcsoportfőnökség összes ügyét, és ezek után úgy foglalkozzunk vele, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy valóban lásson tisztán a magyar közvélemény a '90-et megelőző időszakot illetően, de akkor azt is tegyük lehetővé, hogy azok, akik ilyen vagy olyan módon az ügyben érintettek, kifejthessék, hogy vajon milyen érdekek fűződtek ahhoz, hogy (Gyürk András: Fejtse ki!) akkor ők ezt a tevékenységet elvégezzék, és vajon milyen érdeke volt ebben Magyarországnak, és ma milyen érdekei vannak benne Magyarországnak. Ha ez nem történik meg, akkor az egész ócska, pitiáner (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) politikai támadás.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Dr. Répássy Róbert: Ez volt demokratikus...)
