DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az írásban előre jelzés valamilyen adminisztratív hiba lehetett, de szerencsére Avarkeszi képviselő úr is itt van, és hozzászólásával kiváltotta belőlem azt, hogy most akkor egy normál, gombnyomásos jelzésű hozzászólásra lehetőséget kérjek.
Tulajdonképpen a képviselő úr ugyanazt elmondta most ebben a részletes vitában, amit az elmúlt héten az általános vitában. Én is csak önmagamat ismételhetem, de fontos, hogy ma se maradjanak válasz nélkül a képviselő úr által elmondottak. Tudniillik rámutattunk arra a múlt héten is és most is, hogy az a javaslat, amelyet most végre és szerencsésen az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata ki fog venni ebből a törvényből, az a javaslat azért rossz, mert semmire sem jelent valóságos garanciát. Erre szoktam én azt a jelzőt mondani, hogy álságos. Álságos, mert ugyan úgy szólna a rendelkezés, hogy a pénzügyminiszter véleményét beszerezve az OIT, illetve a legfőbb ügyész határozza meg a bírói hatalmi ág, illetőleg az ügyészség költségvetését, és ezt a kormány elő kell hogy terjessze, de rámutattunk arra, hogy a parlamentben ezt rettentő könnyű megkerülni. Hiszen nem kell más, csak a kormánynak - hogy úgy mondjam - megszerveznie saját őt támogató képviselőivel ennek a javaslatnak a megfúrását. Ne csapjuk be a bírói társadalmat, ne csapjuk be az ügyészeket! Ők lehet, hogy nem látják ezeknek a praktikáknak a lehetőségét. Nem látják azt, hogy ha a kormány nem ért egyet az OIT elképzeléseivel, akkor ugyan a törvény rákényszeríti, hogy a kormány legyen az előterjesztő, de játszi könnyedséggel meg fogják szervezni, hogy a kormánykoalíció parlamenti képviselői egy módosító javaslattal egyszerűen, formálisan ebben a kérdésben a kormányt leszavazva, megváltoztassák az OIT előterjesztését.
Tehát ezzel nem teszünk mást, ha ide bekerül, mivel ez nem valóságos garancia, mint hogy becsapjuk az embereket, becsapjuk a bíróságot, becsapjuk az ügyészséget, és egy hamis biztonságérzetet keltünk ezzel a törvénnyel. Ilyet elvből, úgy gondolom, nem szabad támogatni! Olyan dolog, amely álbiztonságot eredményez csak, annak a látszatát eredményezi csak, hogy valami biztonságos, és közben nyitva hagyja a kijátszás lehetőségét, az álságos, és nem akarok erősebb szavakat használni, de hát nem korrekt. Nem korrekt - erre akartunk rámutatni.
A múlt héten egy konkrét példát is mondtam, most megint elmondhatom, hogyan járt a Szentszék az egy százalék kérdésével. Az történt, hogy tárgyalásban volt a magyar kormány, közvetlenül Horn Gyula akkori miniszterelnök az apostoli Szentszék képviselőivel. A Szentszék ellenezte azt, hogy az adók egy százaléka felajánlásra kerüljön, különböző félelmek, fenntartások miatt, amit most itt nem akarok részletezni. Horn Gyula megígérte a kormány nevében, hogy rendben van, nem lesz egyszázalékos felajánlás. És úgy terjesztette az adótörvényt az Országgyűlés elé, hogy nem volt benne az egyszázalékos felajánlás. És mi történt? A nevét is meg tudnám mondani annak a két képviselőnek - az egyik most is itt ül a parlamentben, bár a mai ülésen nincs jelen, de tagja a képviselőháznak, a másik már nem képviselő -, akik egy közös módosító indítványt benyújtottak, hogy igenis legyen egy százalék, legyen ez a lehetőség, amiről Horn Gyula azt ígérte az egyháznak, hogy nem lesz. És megszavazta, kérem, a kormánykoalíció! Hát ne tessék azt mondani, hogy ez Horn Gyula valóságos akarata ellenére történhetett így! Ha így történt volna, a miniszterelnök lemondott volna, mert micsoda dolog az, hogy őt az őt támogató kormánytöbbség cserben hagyja egy olyan kérdésben, amelyben a szavát adta egy nemzetközi tárgyaláson, mert ugyebár az apostoli Szentszék nemzetközi partnere a Magyar Köztársaságnak.
Tehát van rá példa. Van rá példa, hogyan lehet kijátszani, hogy a kormány valamilyen álláspontot hivatalosan... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Időkeret van, elnök úr?
