KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciója elégedetlen az adócsökkentés mértékével, és ragaszkodik ahhoz, hogy a ciklus egészében az eredeti elképzelések, amelyek egyébként a kormányprogramba is beépültek, megvalósuljanak. Ebből természetesen semmiképpen nem következik az, hogy fideszes képviselőtársaim az egyébként kétségkívül meginduló adócsökkentési javaslatokkal kapcsolatban, a választási ígéretekkel összehasonlítva kritikákat fogalmazhassanak meg, hiszen Varga Mihály volt pénzügyminiszter urat hadd emlékeztessem egy pillanatra arra, hogy 1998-ban azonnali radikális adócsökkentést és járulékcsökkentést ígértek (Közbeszólás a Fidesz soraiból: 1994-ben ezt ígértétek!), majd volt rá négy évük - négy évük, nem négy hónapjuk -, és ebből semmi nem valósult meg, merthogy adóemelést és járulékemelést hajtottak végre. Ezért aztán azt gondolom, hogy amikor a kormány megindítja az adócsökkentést az előttünk fekvő tervezetében, talán nem kellene kritikákat megfogalmazni azok részéről, akiknek a saját ígéreteiket sem volt lehetőségük komolyan venni.
Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvényjavaslat számos szempontból fontos. Egyrészt fontos persze azért, mert meg fogja határozni az elfogadása után a költségvetés bevételi oldalát, az meg meghatározza azt, hogy mennyit költhetünk el a jövő évben. Most ellenzéki barátaink - most idézőjeleket is véltem felfedezni a hangomban (Derültség az MSZP soraiban.) - adócsökkentési elképzeléseket fogalmaznak meg (Tállai András: Hofi utódja!), majd később kiadásnövelési javaslatokkal fognak előállni. Persze az adótörvények kifejezik a kormányzat gazdaságpolitikai törekvéseit is, megjelenítik a prioritásokat, megjelölik azokat a hangsúlyokat, amelyeket a kormányzat fontosnak tart.
Természetesen az adótörvényeknek más igényt is ki kell elégíteniük, merthogy figyelembe kell venniük a számunkra adódó lehetőségeket, és a lehetőségek számbavételénél pedig nem lehet elszakadni azoktól a körülményektől, amelyek közepette jövőre a magyar gazdaság működni fog, és amely működés alátámasztására részben hivatott az előttünk fekvő adótörvénycsomag.
Varga Mihály képviselőtársunk már említette a világgazdasági hatásokat. Valóban így van, a világgazdaság recesszióban van immáron két éve, és erre különböző módokon lehet reagálni, ezt különbözőféleképpen lehet igénybe venni. Amikor a recesszió indult, megjegyzem, két évvel ezelőtt, és amikor igazán lehetőség lett volna, ismerve az akkori körülményeket, erre úgy reagálni, hogy növeljük a magyar gazdaság versenyképességét az adók jelentős csökkentésén keresztül, akkor ez például Varga Mihály akkori pénzügyminiszternek eszébe sem jutott, merthogy akkor a kormányzat úgy döntött, versenyezve egyébként az Amerikában alkalmazott megoldással, hogy jelentős költekezésbe kezd. Ennek a következménye egyébként valójában az, hogy a költségvetési hiány az idei évben igen magas lesz, jelentős mértékben haladja meg a tervezettet, amit a Fidesz-kormányzat különböző kozmetikázásokkal próbált elfedni. Nem lehet természetesen, mert ami egyszer hiányzik, az hiányzik. Az állam háztartása e tekintetben semmiben nem különbözik a saját háztartásunktól - ha többet költünk, mint amennyi megadatik, ebben az esetben nőni fog a hiány, nőnek majd az adósságaink.
Ugyanakkor viszont éppen ezért feladat most olyan szabályokat alkotni, amelyek a versenyképességünket növelhetik, és ebbe az irányba, mint arra majd annak idején ki fogok térni, igenis vannak lépések a jelenlegi törvénycsomagban; miközben nem igaz az az állítás, hogy megfontolások nélkül és kiszámíthatatlan módon kezdett volna költekezni a kormányzat. Természetesen, amikor a körülményekről beszélünk, akkor figyelembe kell venni az eddigi kötelezettségvállalásainkat is, és valóban, a száznapos program a következő évre nézve jelentős kötelezettségvállalást jelent.
Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, ha annak egyes elemeit vesszük számításba, akkor egyszerűen nem lehet egyikre sem azt mondani, hogy az valamilyen kontroll nélküli indokolatlan költekezés lenne, sem a nyugdíjasok 19 ezer forintja, sem a közalkalmazottak, közöttük a pedagógusok és egészségügyiek, orvosok bérének 50 százalékos emelése, sem az ösztöndíjak 30 százalékos mértékű emelése, amit egyébként önök négy éven keresztül mulasztottak el, nem nevezhető fölösleges kiadási tételnek. Sok esetben többéves, több évtizedes lemaradást pótolt ezekkel az intézkedésekkel a kormányzat, csak akkor viszont ezt a jövőbeni lehetőségek között természetesen számba kell venni. S ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor megállapítható, hogy a kormányzatnak meglehetősen szűk mezsgye áll rendelkezésére, amin végig tud, végig lehet mennie.
(13.10)
Ennek figyelembevételével dicséretes, hogy ilyen körülmények között mégis megindul, minden ellenkező állítással ellentétben, az adók csökkentése a következő évre vonatkozó törvényjavaslatokban, a következő évi gazdaságpolitikában.
A vitákban elhangzott már, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat célja az igazságos közteherviselés, a lakossági adóterhek csökkentése, a vállalkozók terheinek csökkentése, az európai uniós jogharmonizációs követelmények kielégítése, illetve az adminisztrációs terhek csökkentése. Felszólalásomban azt kívánom igazolni, hogy ezek a célok a következő évben különböző mértékben megvalósulnak. Én is a személyi jövedelemadóval kezdeném, mert úgy látom, a legnagyobb vitát ez váltja ki, illetve a legtöbb félreértés is ezzel kapcsolatban jelent meg az iménti felszólalásban.
Tegyük fel a kérdést: csökken-e az adóterhelés a személyi jövedelmeket illetően jövőre - igen vagy nem? Ezzel kapcsolatban senki nem tudott olyan számítást mutatni, amelyikből az jönne ki, hogy nem csökken, mert igenis csökken. Felhívom Varga Mihály képviselőtársam figyelmét, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam, amikor nem volt megelégedve a kulcsok változatlanul hagyásával; két éven keresztül nem változtatták meg a kulcsokat, azt megelőzően szintén két éven keresztül nem változtatták meg. Amilyen változtatást két évvel ezelőtt végrehajtottak, az is az alacsony kulcsnál volt korrekció, semmi egyéb nem történt. Ezért aztán három éve igaz Magyarországon az, hogy az átlagos jövedelmek a legmagasabb kulccsal adóznak.
A most benyújtott javaslat viszont, éppen a sávhatárok emelésével, azt mindenesetre elrendezi, hogy ha valakinek a jövedelme átlagos mértékben nő, akkor ebből adóteher-növekedése nem keletkezik. Ha az átlagosnál magasabban nő, akkor lehet, hogy éppen átlép egy sávhatárt, ettől sem csökken természetesen a nettó jövedelme, hanem növekszik, hiszen a sávhatár fölött lévő jövedelme után kell 40 százalékos adót fizetnie. Ez baj, hogy ez így van, ezért javasoltuk mi annak idején, hogy legyen egy 18 százalékos kulcs, az éves minimálbér négyszeresét meghaladó 2,4 millió forintos jövedelemig, és afölött lépjen be egy 36 százalékos adókulcs. A kormányzat pedig ebbe az irányba éppen a 2004-es adótábla benyújtásával lép, mert képviselőtársam ugyan elfelejtette említeni, de azért vagyok itt, hogy figyelmeztessem, hogy 2004-ben az alsó adókulcs 18 százalékra változik, a felső 40-ről 38-ra, a középsőnél jelentős, 30 százalékról 25 százalékra történő csökkenés következik be, miközben a sávhatárok felfelé emelkednek. Ezért van az, hogy ha nem csinálnánk semmit, az ideihez képest jövőre 23 százalékkal nőne a jövedelmek adóterhelése - ez az önök adótáblája, ezt hagyták ránk örökül.
Ha végrehajtjuk a különböző lépéseket, amelyek előttünk állnak, akkor pedig a jövedelmek terhelése 2003-ra 19,8 százalékra csökken, az átlagos adóterhelés tehát jelentősen csökken. Ezen belül egyébként a nagyon alacsony jövedelműek adóterhelése csökken a legjelentősebben, náluk lesz most a legjelentősebb pozíciójavulás; de kérdem én, ki vitatná ennek a helyességét. Ha a további jövedelemkategóriákat nézzük, az állapítható meg, hogy lényegében, éppen azért, mert a sávhatárokat csúsztattuk, mintegy havi bruttó 220-230 ezer forintos jövedelemig mindenkinek csökken az adóterhe; efölötti jövedelemkategóriáknál változatlan a pozíció. Erre nem lehet azt mondani, hogy a középosztályt annyira sújtották volna ezek a szabályváltozások.
Megjegyzések hangzottak el a családok adózásával kapcsolatban. Hadd hívjam a közvélemény és képviselőtársaim figyelmét is arra, hogy ez egy valóban régóta tartó vita a Ház falain belül. Mindig azt mondtuk, hogy az adórendszer nem alkalmas eszköze a szociálpolitikának. Felhívtuk többször a kormányzat figyelmét, hogy ha nem adócsökkentéssel, hanem például a családi pótlékok és egyéb szociális juttatások emelésével akarná támogatni a családokat, akkor azokhoz is eljuthatnának a támogatások, akik egyébként nem rendelkeznek annyi jövedelemmel, hogy az adókedvezményeket igénybe vegyék.
Érdekes módon ezt az érvelésünket soha nem fogadták el tőlünk, most ellenzékből már megjelenik a Fidesz érvei között is. Azt azonban hadd mondjam el, hogy senkinek semmilyen jogosultságát nem vették el, vagyis ha valakinek ugyanannyi a jövedelme, mint eddig volt, akkor ugyanolyan marad a pozíciója is. Ha a gyermekek miatt nem fizetett eddig adót, akkor ezután sem fog adót fizetni. Ha viszont növekszik a jövedelme, akkor vagy még mindig beletartozik ebbe a körbe, és ezért továbbra sem fizet adót, vagy ha fölémegy bizonyos határoknak, mert annyival nőtt meg a jövedelme, akkor már lehet, hogy belép az adófizetők közé, annak a mértéknek valahányad százalékáig, amennyivel túllépte a határt, de nekik sem kell szembenézniük semmilyen pozíciócsökkenéssel.
Szó esett már az egyéb adócsökkentési javaslatokról, amelyek megfogalmazódnak a törvényben. Én arra hívom fel a figyelmet, hogy megjelenik az adótörvényben egy új szempont, egyfajta beruházásbefektetés a jövőbe, mert így kell azt értékelnünk, hogy a kormányzat az adórendszeren keresztül ösztönözni kívánja az internet, a számítógépek használatának az elterjedését. Jelzem, négy év alatt úgy visszaestünk az európai környezethez képest, hogy rossz nézni, ezért kell ennek érdekében a kormányzatnak lépéseket tennie. Erről szól az a bizonyos, már a korábbi felszólalásokban is emlegetett 60 ezer forintos adókedvezmény. Gondoljunk bele, ha valaki három évre bérel számítógépet, 180 ezer forintért ma már elég nívós konfigurációt lehet kapni, akkor ingyen jutott hozzá a géphez, hiszen annak az éves költségeit visszaveheti az adójából.
A felnőttképzés támogatása ugyanígy támogatandó, mert ez is arról szól, hogy ha valaki olyan élethelyzetbe kerül, akkor ennek segítségével tud változtatni, esetleg új szakmát tanulni, és egyébként is fontos, hogy folyamatosan képezzük magunkat, tanuljunk. Helyes, hogy a rendszer ezt ösztönzi adócsökkentés formájában. Mint ahogy azzal is egyetértünk, hogy az internet és a munkáltató által biztosított számítógépek használatát, elterjedését is támogassa az adórendszer. És azzal is egyetértünk, ebben vitatkozom Varga Mihály megállapításaival, hogy az adórendszernek igenis ösztönöznie kell a megtakarításokat, mert a megtakarítások mértéke két éve csökken. Azt meg talán nem kell elmagyaráznom, mennyire fontos számunkra, hogy nőjenek a megtakarítások, hiszen ez is mind azt hivatott alátámasztani, hogy a magyar gazdaság egészséges, fenntartható növekedési pályára álljon.
Képviselőtársaim már megemlítették a mezőgazdasági kistermelők, illetve a falusi vendéglátás adókönnyítéseit, ezek mind-mind adócsökkentési javaslatok.
Engedjék meg, hogy néhány szóban külön szóljak a magán-nyugdíjpénztári befizetésekről, mert Varga Mihály képviselőtársunk is hosszan szólt a dologról. Arról van szó, hogy volt egy törvény, egyfajta szerződés a munkavállalók, a járulékfizetők és a pénztárak között, ami előrevetítette, hogy milyen mértékben nőhetnek majd a befizetések, és ezt a Fidesz-kormány, ahogy azt egyébként szokta, ha nyugdíjakról vagy leendő nyugdíjakról van szó, egész egyszerűen felrúgta. Ez az állapotot állítja most helyre az előttünk fekvő törvényjavaslat azzal, hogy 8 százalékra növeli a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket.
Miről szól ez, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy az öngondoskodás szemlélete erősödjön Magyarországon; hogy az emberek többsége ne az államtól várja, hogy segítsen rajta, hanem tegyen saját maga is annak érdekében, hogy annak idején ne kelljen rajta segíteni. Mert az a gondolkodás, amit itt az imént hallottunk, oda vezet, hogy vegyünk el sok pénzt mindenkitől, hogy utána mindenkinek visszaosztogathassuk. Szerintünk ennél lényegesen helyesebb, ha elősegítjük, hogy teremtse meg mindenki a feltételeit annak, ha képes rá természetesen, hogy gondoskodhasson magáról, utána pedig ne vegyük el mindenkitől a pénzt arra, hogy ezt helyette megtegyük - erről szól a magán-nyugdíjpénztári befizetés.
(13.20)
Amit itt a hozamokkal kapcsolatban hallottunk, az azért volt nagyon tanulságos, mert 1998-ban nagyon jó évük volt a pénztáraknak, mert jó volt a gazdaság állapota. A tavalyi évben rosszabb évük volt a magánnyugdíjpénztáraknak, mert ilyen állapotokat hagytak, illetve idéztek elő önök a gazdaságban azzal, hogy megfelelő időben elmulasztották a megfelelő lépéseket. Azért csökkent az ilyen típusú befektetéseknek is a hozama, mert önök nem tudtak mit kezdeni a tőzsde helyzetével, és nem tudtak mit kezdeni a világgazdasági recesszióra történő reagálással. Nagyon helyes, hogy a kormányzat ebbe az irányba lépéseket tesz, és ezek a megtakarítások megint csak pozitívan fognak majd hatni a gazdaság egészének működésére.
Összességében ami a személyi jövedelemadó törvényt illeti, igenis megindul az adócsökkentés. Természetesen jó lenne, ha több lenne, és a ciklus egészében a kormányzat végre fogja a mi feltételezésünk szerint hajtani az eredeti elképzeléseit.
A vállalkozókat illetően szintén elhangzottak már azok a tételek, amelyek elmozdulást jelentenek. A tételes egészségügyi hozzájárulás 1050 forinttal csökken. Ez azt jelenti, hogy majdnem 25 százalékkal csökken. Varga Mihály képviselőtársunk elfelejtette említeni, hogy az előző négy évben több mint kétszeresére növekedett. A kormányzat szándéka egyébként ennek a fokozatos megszüntetése, amennyire lehet.
Az egyszerűsített vállalkozói adó az adóterhek csökkentését is, illetve az adminisztratív terhek csökkentését is jelenti. Megint csak gazdaságpolitikai eszköz a fejlesztési tartalékok adómentességének biztosítása, annak érdekében, hogy nőjenek a beruházások, és ez is erősítse a magyar gazdaság fejlődését; illetve az adóeljárási szabályok között különböző olyan előírások vannak, amelyek rendre az adminisztratív terheket csökkentik.
A környezetvédelmi beruházásokat illetően is - hogy visszatérjek a bizottságok közötti vitára - van előrelépés, hiszen a környezetvédelmi fejlesztési beruházások 100 millió forintig lehetnek adómentesek.
Eddig azt szándékoztam csak alátámasztani, hogy nem igazak azok az állítások, amelyek arról szólnak, hogy nincs változás a jövő évben, nem igazak azok az állítások, amelyek arról szólnak, hogy nincs adócsökkentés a következő évben. Az előttünk fekvő törvényjavaslat két dologról mindenképpen szól: egyrészt arról, hogy a kormány felelősen sáfárkodik a lehetőségekkel, másrészt a lehetőségei figyelembevételével és a lehetőségek által megszabott korlátok között hajtja végre a programját, tesz programja végrehajtása érdekében.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat - összefoglalva - szja-tehercsökkentést jelent az alacsony jövedelműeknél, 2004-re kijelöli a további adócsökkentés mértékét, ösztönzi a megtakarításokat, erősíti az öngondoskodás szemléletét, és ezzel kedvezőbb helyzetbe hozza a fiatalokat - mert ha például ők maguk gondoskodhatnak a nyugdíjukról, akkor nem érintheti őket hátrányosan, ha majd egyszer valamikor megint jön egy Fidesz-kormány, és elveszi a nyugdíjasoktól a 19 ezer forintos emelési lehetőséget -, beruházást jelent a jövőbe, ösztönzi egy modern társadalom felépítésének a lehetőségét az informatika eszközeinek erősítésével, segíti az átképzést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a kormánytól számon kérni négy év alatt kell majd a programját, és számon kell tőle kérni, ha évente nem mozdul a programja végrehajtása irányába. Úgy ítélem meg, hogy az előttünk fekvő adótörvény beleilleszkedik a programba, és elősegíti annak négy év alatt történő végrehajtását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
