PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha a vidéken élők azt hallják, hogy adótörvény, adótörvény-módosítás, rögtön a zsebükhöz, a pénztárcájukhoz kapnak, hogy: te jó Isten, már megint kevesebb pénzem marad. Természetesen adózni nem szeretünk, az elmúlt ezer év is ezt bizonyítja, de van az elmúlt évekből tapasztalt olyan érzésünk is, ami gyanakvóvá tesz bennünket. Ugyanis az előző kormány úgy vett el, mintha adott volna, és ezt tényleg jól csinálta, mert sulykolta, hogy most én adok, közben azt láttuk, hogy a pénztárcából elvett.
A Ház előtt fekvő adótörvény-módosítás megítélésem szerint az igazságosabb közteherviselést szolgálja. Magam is azt vizsgáltam, hogy a közel négymillió vidéken élőnek, főként kistelepüléseken élőnek, akiknek többsége, legalábbis egy fele valamilyen formában kötődik a mezőgazdasághoz, vajon mit jelent, hoz vagy visz a most tárgyalt adótörvény hatása. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy vidéken általános probléma a munkahelyek hiánya, ebből következően a munkanélküliek magas aránya, a krónikus tőke- és jövedelemhiány, bizonyos térségekben - ki kell mondani - az elszegényedés. Mint azt már többször hangsúlyoztuk, az elmúlt 12 év legnagyobb vesztese a magyar vidék, azon belül is a mezőgazdaságból élők, helyenként abból tengődők voltak.
Az előttünk lévő törvény hatásait vizsgálva úgy látom, hogy a vidéken élő emberek esetében mégiscsak érdemi változást eredményez a törvény, különösen igaz ez a mezőgazdaságból élőkre. Éppen ezért igen kedvező hatásúnak ítélem magam is a minimálbér adómentessé tételét, annál is inkább, mert a munkaadók döntő többsége már hosszú évek óta, amióta minimálbér létezik, minimálbéren foglalkoztatja az alkalmazottait. Úgy gondolom, hogy ugyanilyen jó hatású az adósávok szélesítése is.
Somogy megye helyzetét tekintve állatorvosi lónak is tekinthető, hiszen megyénk adottságait illetően, különös tekintettel a mezőgazdaság helyzetére, éppen az országos átlagnak felel meg, bár gondjainkat tetézi az aprófalvas településszerkezet és a kistérségek eltérő fejlettségi szintje. Mindemellett közismert, hogy rendkívül alacsony a mezőgazdaságban foglalkoztatottak keresete, az elmúlt évben nálunk ez olyan 55-60 ezer forint körül volt havonta, tehát alig haladta meg a minimálbért, de sajnos az összes alkalmazásban lévőnek is alig haladta meg a 67 ezer forintot a havi jövedelme, ez mindössze 70 százaléka az országos átlagénak.
Mindez szintén igazolja a törvény módosításának helyességét. Megmondom őszintén, nagyon sokan örülnének a Zselicségben vagy belső-Somogyban, ha az 1 350 000 forintot elkerülnék, és magasabb adósávba kerülnének. Mentsen Isten attól, hogy most belebonyolódjak üzemi struktúrával kapcsolatos vitába, hogy ez társas vagy nem társas, de a mezőgazdasági vállalkozások, legyen az kft., bt., nagyvállalkozó, külföldi vagy magántőkével működő, az esetek 80-90 százalékában minimálbéren foglalkoztatja az alkalmazottait, él azzal - elnézést - vagy netán visszaél azzal a helyzetével, hogy lévén van olyan kistérség, ahol 40-50-60 százalékos a munkanélküliség, örüljön, hogy 50 ezer forint fizetést is tud kapni a munkavállaló.
(14.00)
Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék kihangsúlyozni a törvény agrár- és vidékfejlesztést szolgáló hatásaiból.
Az egészségügyi hozzájárulás mérséklése, amint arról már szó volt, a vállalkozások terheit csökkenti; ez azért is fontos, mert az ágazatban, mint már jeleztem, rendkívül alacsony a jövedelmezőség. A járulék fokozatos megszüntetése segíteni fogja a foglalkoztatás bővítését, ami igen fontos, amint az előbb említettem, a munkanélküliséggel sújtott vidékeken, és Somogynak több mint a fele sajnos ebben a helyzetben van.
A javaslat szerint a mezőgazdasági őstermelők adómentes bevételeinek értékhatára 250 ezer forintról 350 ezer forintra emelkedne. Természetesen szerencsésebbnek tartanám, ha 500 ezerre emelkedne, de ez módosítással, úgy gondolom, megoldható. Somogy megyei példát hozok, ahol mintegy 35-38 ezer őstermelő van: amennyiben 350 ezer forintra történik az emelés, ez 22 ezer termelőt, míg ha 500 ezer forintra történik az emelés, akkor az 25-26 ezer embert érintene kedvezően. Ez is igazolja a módosítás szükségességét, hiszen igen sok családot érint, akik elsősorban saját szükségleteikre, illetve szerény jövedelemkiegészítést tudnak a tevékenységgel elérni.
A törvénymódosításban a mezőgazdasági kistermelők kedvezményes adózást biztosító bevételi értékhatárának 4-ről 6 millió forintra történő emelése szintén üdvözlendő. Ez a módosítás a megyénkben mintegy háromezer fő főfoglalkozású őstermelő, egyéni vállalkozó, családi gazdálkodó gazdálkodását könnyítené, egyúttal a mezőgazdasági tevékenység jövedelempozícióját is javítaná. Ez különösen fontos, hiszen az elmúlt években nemcsak az agrárolló nyílásával kellett megküzdenünk, hanem ebben az évben sújtotta az aszály és a fagykár is a termelőket.
A törvény lehetővé kívánja tenni a tíz évnél hosszabb földhaszonbérlet adómentességét. Ha jól emlékszem, már a földtörvény-módosítás vitájában is hangsúlyoztuk, magam is ezt tettem, hogy a mezőgazdaság versenyképessége, jövedelmezőségének javítása érdekében stabilizálni kell a földhasználatot úgy, hogy az a földtulajdonosnak és a használónak is egyaránt előnyös legyen. Enélkül ugyanis még egy jó támogatáspolitika mellett is elképzelhetetlen a fejlesztés, a beruházás, a termőföld tápanyag-visszapótlásáról már nem is beszélve. A gyakorlati tapasztalat azonban azt igazolja, hogy a törvényben szereplő időkorlát - nevezetesen a tíz év - magas, ezért szükséges öt évben, illetve ezt meghaladó esetben alkalmazni a jövedelemadó-mentességet.
Mindezt az uniós csatlakozásunk közelsége is indokolja, hiszen sok a nyitott kérdés, és a földtulajdonosok nehezen szánnák el magukat ilyen hosszú bérleti jogviszonyra. Ugyanakkor az agrárfejlesztés elkerülhetetlen, pontosan a csatlakozás közelsége miatt. Tehát biztonság kell ezúton is a földhasználónak és a földtulajdonosnak egyaránt. Egyébként ezt az érdekképviseletek is támogatják, legyen az bármelyik parasztszövetség vagy bármelyik érdekképviselet.
Mondhatnék nyilván többet is, és tudom, ez problémát okozhat, hogy az önkormányzatoknak ezáltal kevesebb bevétele van, mert a 20 százalék az önkormányzatokat illeti, de rögtön hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor a vállalkozások közötti versenykülönbséget is gerjeszti, és sokan megtalálták a módját annak, hogy hogyan lehet kikerülni a földbérleti díj ilyenként való kifizetését, tehát az önkormányzatok, maradjunk annyiban, így se, úgy se járnak jól, viszont a vállalkozásokat erősítené, és a földtulajdonosokat, földhasználókat nagyobb biztonságban hagyná. A mezőgazdasági termelés jövedelempozícióját szintén javítja, ha nem is túlzott mértékben, a hektáronként is elszámolható gázolajmennyiség 90-ről 95 literre történő emelése. Jövőbe mutató a bioetanol-előállítás jövedéki terheinek eltörlése és annak üzemanyagként történő elismerése is.
A falusi turizmust segítő, a falusi vendéglátásból származó adómentes értékhatár 400 ezer forintról 600 ezer forintra, vagyis 50 százalékkal történő emelése szintén az ezzel foglalkozó vidéki családok helyzetét javítja. Ez különösen nálunk, Somogyban fontos, hiszen a Balaton háttértelepülései, a Zselicség és megyénk más csodálatos tájai, azok értékei sokak számára elérhetőbbé válhatnak, és jövedelmet is hozhat az ott élőknek.
Végezetül, de nem utolsósorban, a vidéken élők, a mezőgazdaságban dolgozók számára is rendkívül fontos, különösen a teljesítőképes tudás gyarapítása érdekében, a felnőttképzés, illetve a számítástechnikai eszközök beszerzését segítő adójogszabályok kedvező módosulása. Ha valamikor ez fontos volt, akkor ez most nagyon is az, hiszen az ismeretek özöne éri ma nap mint nap a mezőgazdasági vállalkozásokat, és aki ezzel nem tud jól élni, nem tudja figyelembe venni, az súlyos gazdasági hátrányba kerülhet.
Összességében elmondható, hogy az a jó adórendszer, amely nemcsak elvon, hanem egyben ösztönöz és támogat is. Úgy érzem, hogy a most benyújtott törvénymódosítás ebbe az irányba hat, ezért az általam is jelzett módosításokkal javaslom a tisztelt Háznak az elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
