DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN, az Országgyűlés elnöke: Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Honfitársaim! Ünneplő Országgyűlés! Köszöntöm mai ünnepi ülésünk valamennyi meghívott vendégét. Engedjék meg, hogy külön köszöntsem az 1956-os szervezetek képviselőit, '56 kiemelkedő személyiségeit, köszöntöm képviselőtársaimat s mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ünnepi ülésünket.
Azt mondják, a szerencsésebb népek történelme maga a folytonosság, a kevésbé szerencséseké pedig csupa megtagadás és csupa nekiveselkedés. Mégis minden náció históriájában léteznek olyan események, amelyek jelentőségét butaság vagy politikai elvakultság megkérdőjelezni. A mi történelmünkben sajnos elég messzire kell visszamennünk ahhoz, hogy ilyen eseményt találjunk. Honfoglalásunk óta talán csak az államalapítás volt ilyen. Szent István művét szerencsére eddig még igazán senki sem merte kisajátítani, ha értelmezése körül akadtak is furcsaságok.
A rendszerváltás után őszintén reméltük, hogy annyi álságos évtized után végre március 15-e, XIX. századi polgári forradalmunk kirobbanásának napja minden magyar egységes ünnepe lesz. Ám ebben a hitünkben, valljuk be őszintén, keserűen csalatkoztunk. 1956. október 23-ával kapcsolatosan pedig még rövidebb ideig élhetett bennünk az illúzió. Korántsem az emelkedett hangulat megrontásának szándéka, hanem a valós helyzet mondatja most velem: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy e dicsőséges napot mindmáig csupán papíron sikerült legfényesebb nemzeti ünnepeink sorába emelni. Miért hagytuk, hogy így legyen? - tehetjük fel magunknak a kérdést, hiszen akkor a győzelem nem rajtunk, nem belső viszonyainkon, hanem a külvilágon múlott.
(10.40)
Az akkori hatalmak érdekviszonyai, az úgynevezett világkonstelláció nem engedélyezték a diadalt hazánknak. Ezzel együtt az 1956-os magyar demokratikus forradalom mégis alapjaiban rengette meg a korabeli világrendet, mindenekelőtt a szovjet birodalom rendjét. Igaz, hogy megtorlással, konszolidációval, reformokkal és ellenreformokkal, fegyverrel és tollal ezt a rendszert ideig-óráig fenn lehetett tartani. Igaz, hogy a következő évtizedekben még generációk sora élt a folyamatosan gyengülő diktatúrában. De az is igaz, hogy maga az államszocializmus végzetesen megroppant 1956-ban, hogy aztán 1989-ben végleg eltűnjön Európából. A hol kemény, hol puhább diktatúrák kártyavárként omlottak össze. Ebben a magyar '56-nak döntő szerepe volt. A rendszerváltás nemzetközi méretekben világrendszerváltást jelentett. 1956 ennek a folyamatnak volt a kezdete. A vereségből győzelem lett. Mert van az úgy, hogy a vetés a történelemben csak később hoz termést. Kiváltképp igaz ez a mai históriánkra.
Tisztelt ünnepi Országgyűlés! Nekünk, a történelem 1989-es kedvezményezettjeinek 1956 évfordulóin lenne tehát mit ünnepelnünk. Közös elhatározásunk volt, hogy a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója éppen október 23-a lett. Mégis azzal kell szembesülnünk, hogy legújabb nemzeti ünnepünket évről évre botrányok kísérik; hogy a közös '56-os lyukas lobogónk mára már pártok szaggatta szimbólummá vált; hogy mindenki azt hiszi, a zászló az ő kezében van, noha amit az egyes szereplők a markukban tartanak, nem egyéb, mint közös nemzeti ereklyénk egy foszlánya. Márpedig egy nemzeti ünnepen az egész zászlót kell lobogtatni, mert 1956 októbere, 1989 ősze a köztársaságé. Aki köztársaságpárti, az 2002-ben sem engedhet a nemzetet egyesítő '56-ból. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt ünnepi Országgyűlés! Észre kellene vennünk, hogy aki kisajátítja '56-ot, nemcsak a nemzeti ünnepet csúfolja meg, hanem a köztársasági eszmét is gyengíti.
(10.50)
Vértelen és megegyezéses rendszerváltozásunknak az volt az üzenete, hogy megbékülünk és megbocsátunk. A nép, amely vállalta az átalakulás nehéz terheit, a múlt higgadt feldolgozására szavazott, nem a végeláthatatlan sárdobálásra. Felnőtt vitára, párbeszédre mondott igent és nem a gyűlölködésre. Mindenki tudja, hogy '56 kisugárzásában már nem az a lényeg, hogy a forradalom jobboldali vagy baloldali volt. Persze, 1956 halhatatlan szereplői a jövőt nyilván nem azonos módon képzelték el, mást gondolhattak a pesti srácok, a Corvin köz, a Tűzoltó utca, a Széna tér harcosai, mást a vidéki városok és falvak népe, mást a félbeszakadt polgári demokratikus kezdeményezések folytatói, és megint mást azok, akik a kommunista párt ellenzékeként jutottak a forradalomhoz. Egyben azonban mindannyian megegyeztek: soha többé nem akartak semmilyen diktatúrát, se vöröset, se fehéret. Nem akartak többé elnyomást. Ez a közös érzés és elszántság egyesítette őket a túlerő elleni kilátástalan harcban, ez csinált belőlük különböző világnézetű, ám mégis egyívású forradalmárokat.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Honfitársaim, Vendégeink! Több mint tíz év telt el a rendszerváltás óta. Ez, ha még nem is históriai léptékű, de már féltörténelmű távlat. Ahhoz mindenesetre elég, hogy egymás szemébe és magunkba nézzünk. Fel kell tennünk a kérdést: mi őrizhető meg az emlékeken és az emlékezeten túl a forradalom eszméiből? Göncz Árpáddal értek egyet: 1956 politikai igényrendszere ma jószerint már értelmezhetetlen. Idegen elnyomó hatalom ma Magyarországon nem létezik. Ebben társadalmi egyetértés van, mint ahogy abban is, hogy '56 számos jelszavának aktuális használhatatlansága nem jelentheti azok elfedését. Büszkék lehetünk arra, hogy a sokszínű, sokhangú '56 eszményeiből megvalósult a demokratikus köztársaság.
Mindannyiunk sikere az, valamennyiünké, hogy köztársaságunk ez alatt a 12 év alatt visszaszerezte Magyarország méltó helyét Európában, és csatlakozni fog az Európai Unióhoz. Ez a közös siker egyedülálló lehetőség ahhoz, hogy egy lélekben is megbékélt társadalom váljon az Európai Unió tagjává.
A forradalom e szellemében újra és újra fel kell fedeznünk egymásban a diktatúrákkal szemben álló demokratákat, akik lehetnek ellenfelei egymásnak, de sosem lehetnek egymás ellenségei. Aki mindezt nem érti, az kimarad egy békés, modern Magyarország megteremtéséből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Honfitársaim! Tervezzünk és cselekedjünk együtt! - 1956 nekem ezt üzeni. Nemzeti ünnepünkhöz és nemzeti ünnepünkből pedig ehhez merítsünk erőt!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó, nagy taps.)
