DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Arra kellett választ adnia az ügyrendi bizottságnak, hogy van-e olyan házszabályi tilalom egy országgyűlési határozati javaslattal szemben, amely határozati javaslat egy, a plenáris ülés által felállított vizsgálóbizottság munkájáról ad értékelést; lehetőséget ad-e arra, hogy ezt az értékelést a plenáris ülés megtárgyalja. Ha csak ez lenne a kérdés, akkor erre viszonylag egyszerűen lehet és lehetett is válaszolni: a Házszabály szerint benyújtott, négy képviselő által jegyzett országgyűlési határozati javaslat az országgyűlési határozati javaslatokkal szemben támasztott házszabályi követelményeknek minden tekintetben megfelel.
Ami vitára adott okot, azt az a két állásfoglalás és a körülöttük lévő értelmezési vita adta, amely két állásfoglalás egyfelől a Házszabály másik rendelkezésével összevetve nem engedélyezi, hogy országgyűlési képviselő egy vizsgálóbizottság munkájáról jelentést nyújtson be, másfelől pedig a már idézett 84. § (1) bekezdésének pontjait, ha úgy tetszik, kettévéve, különféle megoldási módokat ajánl a tisztelt Háznak.
A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy a valódi kérdés nem pusztán a Házszabály rendelkezéseinek az összevetésével válaszolható meg, a valódi kérdés ugyanis nem az, hogy a benyújtott országgyűlési határozati javaslat házszabályszerű vagy nem, mert mint mondtam a felszólalásom elején, arra a válasz egyértelmű igen. A valódi kérdés az, hogy egy, az ország közvéleményét élénken foglalkoztató, ellenzéki politikusok által indítványozott ügyben a parlament által létrehozott vizsgálóbizottság abbahagyhatja-e a tevékenységet anélkül, hogy arról valamilyen módon a plenáris ülés ne tárgyaljon. (Folyamatos zaj.)
Úgy ítéltük meg, hogy erre a házszabályi rendelkezések és a már hivatkozott két állásfoglalás együttesen sem tartalmaz semmifajta tilalmat. Az az érdek, ami ebben az ügyben az Országgyűlés vizsgálóbizottságát kiküldte dolgozni, fontos érdek, s van olyan fontos, hogy a vizsgálóbizottság tevékenységéről a parlament üléstermében vita folyjék.
Ebben a vitában, éppen a Házszabály rendelkezései okán, természetesen mindenki felszólalhat, akinek mondanivalója és véleménye van. Az országgyűlési határozati javaslathoz természetesen módosító indítványokat be lehet nyújtani. Nem történik más, mint ami a vizsgálóbizottságot indítványozó javaslat és az azt indítványozók szándéka volt, hogy folyjon erről a tevékenységről egy nyilvános vita.
Ez a vita azonban ráirányította a figyelmet arra is, amit a szocialista frakció évek óta hangoztat, hogy a Házszabályban nem megnyugtató a vizsgálóbizottságok szabályozása. Ha az lenne, és igaza lenne Salamon képviselőtársamnak abban, hogy itt a Házszabály kijátszásáról van szó, akkor felteszem a kérdést: minek minősítjük Balogh Lászlónak azt a nyolcvan kérdését, amit ugyancsak a vizsgálóbizottsági munka befejezése után óhajt, ugyanebben a tárgykörben feltenni? Vagy minek minősítjük azt a fideszes magatartást, hogy a kiküldött, megalakult vizsgálóbizottságban a fideszes tagok egyszerűen felfüggesztik a tagságukat, anélkül, hogy lemondanának a bizottsági tagságról? Vagy minek minősítjük azt a magatartást, hogy bizonyos ellenzéki pártok nem küldenek tagokat a vizsgálóbizottságokba, vagy éppen napirendre sem veszik a vizsgálóbizottság megalakítását, hiába írja ezt elő kötelezően a Házszabály?
Úgy gondolom, elég példát elmondtam ahhoz, hogy közös akarattal megállapítsuk: itt az ideje, hogy a Házszabályban felülvizsgáljuk és végre megnyugtatóan szabályozzuk a vizsgálóbizottságok jogi helyzetét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Éppen ezért azt kérem a tisztelt Háztól, hogy az állásfoglalás-tervezetet a hatályában fenntartani szíveskedjék!
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
