DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ritka pillanat, ami nekem megadatott, még ha picit erre várniuk is kellett, ezért elnézésüket kérem. Egy olyan véleményt mondhatok el, ahol a többség és a kisebbség egyetértett.
Talán önök joggal kérdezhetik, hogy az egészségügyi bizottság egyáltalán miért foglalkozik a hulladékgazdálkodás kérdéseivel, hiszen zömében orvosok vagyunk, illetve az egészségüggyel foglalkozó, dolgozó emberek, akik, valljuk be őszintén, szakmánk szerint meglehetősen messze állunk ettől a területtől. Ha én ezért pontatlanul és rosszul fogok fogalmazni, akkor kérem, ezt a szakértő hallgatóság nézze el nekem, de magában az egészségügyben dolgozók között, illetve az orvoslással, a gyógyítás tudományával foglalkozók között közhelyszerű az, amit most mondani fogok.
Az ember abból a környezetből születik, abból a környezetből lesz, amelyik környezetben él. Az ember mindazt, ami benne van, a külvilágból veszi fel, és amire már nincsen szüksége, azt a külvilágba adja le. Tudom én, hogy közhelyszerű, amit mondok, de ez az oka annak, hogy az egészségügyi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott.
Szakszerűbben egy kicsit: azt szoktuk mondani, hogy vannak bizonyos betegségcsoportok, amelyek előfordulási gyakorisága egyenes arányt mutat azzal, hogy milyen a környezetünk állapota. Nem kell ám különösebben nagy dolgokra gondolnunk. Ha valaki, a hölgyek különösen érzékenyek szoktak lenni rá, de talán akkor sem követek el hibát, ha azt mondom, az urak is, hogy mennyi hajunk nő vagy a hajunk milyen dús. Hogy a hajunk állapota milyen, azt alapvetően befolyásolja az, hogy mi az, amit eszünk, mi az, amit belélegzünk, és egyáltalán mik azok a tárgyak, amelyeket megérintünk, mik azok a tárgyak, amelyeket magunkra veszünk, milyenek azok az anyagok, amelyeket javító szándékkal, de magunkra kenünk, amiben megfürdünk, mi az a víz, amelyikben úszunk, amelyikben nyaralunk, mi az a közeg, amelyikben élünk.
Éppen ezért az egészségügyi bizottság nagy örömmel fogadta azt, hogy, ahogyan ez a politika szabályai szerint lenni szokott, egy kormány, amikor leköszön, a benyújtott javaslatokat visszavonja, így történt ez ezzel a javaslattal is, és külön örültünk annak, hogy a kormányváltást követően kifejezetten hamar került újra benyújtásra ez a javaslat.
Hallottam az előttem szólókat. Mi úgy véltük, hogy érdemi és különösebben nagy változtatás a javaslatban nem történt - lehet, hogy kisebb korrekciók, helyreigazítások történtek, de mindenesetre a bizottság üdvözölte azt, hogy ez a javaslat ismét megjelent, és kifejezetten kéri mindazokat, akik ezzel foglalkoznak, akik ezeknek szakértői, szakemberei, hogy a hulladékgazdálkodás területén tegyenek meg mindent azért, hogy egy olyan környezetben élhessünk, ahol kevesebb olyan környezeti ágenssel kell találkoznia az itt élőknek, amely bennük különféle betegségeket, folyamatokat indíthat el.
Végezetül hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy az a környezet, amelyben vagyunk, bár a hajunk, a bőrünk állapota esztétikai küllem szempontjából nagyon fontos a számunkra, azt gondolom, mindenkinek, de nemcsak ilyen betegségeket indít meg a környezet, hanem daganatos betegségeket is elindít. E tekintetben sajnos Magyarország nagyon rossz helyzetben van. A daganatos betegségek kialakulásában világszerte elfogadja az irodalom, hogy egyik meghatározó tényező mindaz, ami a környezetben van, ezért kérem önöket, és az egészségügyi bizottság nevében kívánom azt, hogy a parlament hozzon jó döntést, hozzon helyes döntést, amely lehetővé teszi azt, hogy ezeknek a környezeti károsító ágenseknek a számát csökkentsük, és ezáltal is sikerüljön közelebb kerülnünk ahhoz az élettartamhoz, amely az Európai Unióban átlagos, hiszen mi oda akarunk menni.
A franciák élnek ma pillanatnyilag a leghosszabb ideig az Európai Unióban, és nagyon-nagyon szeretném, ha mi, magyarok is legalább olyan hosszú ideig élhetnénk, mint egy francia állampolgár.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
